Thorwald
Dethlefsen, Rüdiger Dahlke: Út a teljességhez (A betegség jelentése és
jelentősége)
A
napokban ismét kezembe vettem egy sok sok évvel ezelőtt vásárolt és többször is
olvasott könyvemet, mert nehezen birkózom meg a bajaimmal. Reméltem, találok
választ a kérdéseimre, és bizony érdemes volt újfent elolvasnom, hogy
ráébredjek bizonyos elfojtott, vagy készakarva a gondolataim legmélyére
lenyomott megérzésemmel…Nem, nem vagyok
boldog, de talán könnyebben elviselem.
Csak „úgy
találomra” kimásolok pár mondatot:
„….Tetteiken
keresztül bizonyítani akarnak valamit a
világnak, holott valójában senki sem kéri s nem várja tőlük e bizonyítékokat –
önmagunkon kívül. Aki túl sokat teljesít, minél előbb kérdezze meg önmagától,
hogy miért teszi ezt, így nem éri majd akkora csalódás. Ha őszinte magához meg
fogja találni a választ: azért, hogy elismerjék, azért, hogy szeressék. Bár a
teljesítményt kizárólag a szeretet keresése motiválja, kielégülést nem
nyújthat, mert a tulajdonképpeni cél ezen az úton nem érhető el. A szeretet céltalan és nem lehet
megszolgálni.”
Vagy egy
másik mondat az ízületi betegségekkel kapcsolatban:
Majdnem
minden reumás páciens előtörténetében rendkívüli aktivitást, mozgékonyságot
találunk…. Túl lelkiismeretes, perfekcionista, mazochista depressziós, ami az
önfeláldozás igényében, túlhajtott segíteni akarásban nyilvánul meg, ehhez
társul még viselkedésének eltúlzott moralitása, s a depressziós lehangoltságra
való hajlam. A belső
egyensúly elvesztése a testben tünetként manifesztálódik.”
És végül
még egy:
„…a
testnek kell megélnie azt, amit az érintett személy pszichésen nem mer átélni,
nem mer bevallani magának.”
Sorolhatnám….
Akinek van érzéke az efféle dolgokhoz, ajánlom a könyvet elolvasásra.
Az
alábbiakban itt egy rövid kis ismertető a
http://moly.hu –ból:
„Aki
beteg – orvoshoz fordul. Gyógyulni akar, az orvos pedig gyógyítani. S a közös
munkálkodás, a betegség „legyőzésének" harci mámorában egyikük sem teszi
föl a kérdést: mit jelent a betegség? Miről árulkodik a tünet? Ez a könyv éppen
e kérdésekre keresi és adja meg a maga sajátosan új válaszait. Minden betegség
valamilyen lelki konfliktus testi megjelenési formája – állítják a szerzők.
Gyötörjön bennünket akár fogfájás vagy bélhurut, asztma vagy reuma,
viszketegség vagy magas vérnyomás – mindezek hátterében pszichés zavarok
állnak. Sőt, még az országúti balesetek sem történnek „véletlenül". A cél
tehát nem csupán a betegség „meggyógyítása", nemcsak a fizikai-fiziológiai
működésünkben bekövetkezett „hiba" kijavítása, hanem a betegség
szimbolikájának feltárása és a páciens alapvető problémájának megoldása. Vagyis
a teljesség felé vezető utat mutatja meg a könyv; azok számára készült, akik
valóban szembe akarnak és mernek nézni önmagukkal – betegségükkel és azzal,
amiről ez a betegség árulkodik.”
**************************
A kicsit
tán elvont témához írok azért valami
valósat ide a végére, olyan igazi magyarosat a 21.századból.
Olvasom
egy hetilapban: hogy szike helyett ma már milyen gyakran és milyen eredményesen
használnak lézert. Az u.n. lágylézerek kiválóan alkalmazhatók fájdalom
csillapításra. Elég a kérdéses területet néhány hétig rendszeresen kezelni lézerrel, hogy enyhüljön, vagy teljesen
elmúljon a fájdalom.
És mit
csinálnak ma Magyarországon(=Pécsett)? Felír az ortopédus 10 lézer kezelést
(=10x 5 perc) – ezt, miután
kizarándokolsz ennek a szerencsétlen városnak EGYETLEN fizioterápiás
kezelőhelyére, úgy kapod meg, hogy: első hét 3, második hét 2, harmadik hét 3, negyedik
hét 2 kezelés.
És akkor most csodálkoznom kellene, hogy nem hat ?
És akkor most csodálkoznom kellene, hogy nem hat ?
Ezt bizony,
akármennyire is nem szép, csak úgy tudom megfogalmazni, hogy adtunk a sz@rnak
egy pofont.
Mert
semmit se ért – de mindenki megtette a kötelességét, pontokat szerzett, díjat
számolt fel. A beteg meg nyugodtan dögöljön meg. Pláne, ha már amúgy is öreg.
A német verzióba már bele-beleolvastam és minden szavával egyetértek. Meggyőződésem, hogy minden szervi probléma is lelki dologra vezethető vissza és nincsenek véletlenek, itt sem, ebben sem.
VálaszTörlésSzerintem már gyerekként kéne ezt tudatosítani, tanítani, mert az emberek nagy része kineveti, elutasítja ezeket a nézeteket és inkább gyógyszereket kapkod be és az orvostól(?) egy istentől várja a segítséget.
A baj ott van Kavics, hogy senkinek sem ÉRDEKE, hogy ez a tudás "terjedjen". Az egészségügy és a vallás is profitál a bajainkból.
VálaszTörlésÉn csak azt sajnálom, hogy a keleti (pl.kínai, vagy tibeti) gyógyítok igen kevesen jönnek el idáig, és megtartják a tudásukat maguknak. Ámbár lehet, hogy ez is a jövőbeni kiválasztódást és változást szolgálja...?
AF, nekünk önmagunknak az érdeke. Az egyes ember kellene, hogy kinyissa a szemét önmagára és családjára kellene csak tekintenie.
VálaszTörlésAnnyi könyvet olvasunk/olvashatunk, nem beszélve az internet adta információkról. Alig látok kedvezőbb lehetőségeket.
(Vagy lehet, hogy épp ez a "baj"...? Régen a szájhagyomány által terjedt dolgok nagyobb hatással voltak őseinkre...?)
Megjegyzem, sok évvel ezelőtt (?) - amikor még a Munkácsy M.u.-i rendelőintézet működött,(gerincműtétem után) - magam is részesültem lézerkezelésben. (Hogy még hányféle más kezelésben is, azt nem is sorolom) Pozitív hatását nem tapasztaltam. Amit tudok : általában 10 kezelést írt fel a reumatológus,de ha kértem,(volna) akkor ismét felírta.(volna) Nem teljesen értem a "panaszodat" - mert mire gondoltál ? - hogy majd folyamatosan ( minden nap) csinálják ? - mert semelyik kezelést sem csinálják naponta !- Általában egy-egy kezelés között 1-2 nap szünet van. " A kezelés száma és gyakorisága a betegség típusától függ, hetente kétszer- háromszor." ( Olvasom egy lézeres kezelést leíró anyagban is.)Abban egyetértek, kevés hely van Pécsett,ahol a kezeléseket megkaphatnád. " Kevés a víz és sok a fóka." - sajnos.
VálaszTörlés@x: az én orvosom azt mondta, jobb lett volna, ha a 10 lézert 10 egymás utáni napon kapom, s az itthoni 15 ultrahang egymás után valóban hozott is eredményt.
VálaszTörlés