Bolti átverősó

Elolvasásra ajánlva kaptam az alábbi cikket @x-től: http://totalcar.hu/magazin/velemeny/2015/01/15/szelvedomoso_-19_fokig_atkuras./  (A szövegben említett első cikk elolvasását is ajánlom.) S azért került ez ma ide be, mert épp a napokban morgolódtam magamban a hihetetlenül sok üzleti átverés miatt – amit  igazán nem is tudom miért ? – de szó nélkül eltűrünk.

Csak pár példa:

- a papír zsebkendők vastagsága és „vízállósága” – van olyan, amibe egyszer SE lehet rendesen orrot fújni kellemetlen következmények nélkül.

- a műanyag vizes flakont – annyira elvékonyították, hogy már lassan félrelocsolás nélkül a vize ki se lehet önteni belőle. Mellesleg észrevettétek, hogy a kupakok is egy „csavarintásnyival” keskenyebbek, mint a régiek ?

- a  súly+csomagolás téma: számtalan olyan dolog van, aminek a csomagolása ugyanolyan, mint a régebbié, de a súlya kisebb (5 dk helyett a macskaeledel csak 3 dk) – vagy épp a téli szélvédő mosónál ért meglepetés, amikor alaposabban megnéztem, ugyanolyan, mint a tavalyi üveg, csak nem 5, hanem 4 literes.

- van csokoládé, ami 10 helyett 9 dk,  vaj, ami 25 dk helyett csak 20 dk,

- a mosogatószer valami varázslat folytán „meghígult”… és sorolhatnám estig…

A vonalkódok hottentotta nyelvéről, a nagyítóval sem látható címke-feliratokról, az összetevők nevének meghamisításáról, az akciók átverősójáról és egyéb mocsokságokról most nem is szólok….

Számomra többek között ezért is roppant idegesítő minden hó-eleji nagybevásárlás, mert „nincs idegem” minden egyes polcról levett árunál nézegetni a súlyt, épp elég, ha meg kell próbálnom felidézni, mennyi is volt egy hónappal ezelőtt az ára. (Bár túl sok értelme ennek sincs, mert mi van, ha most drágább ? Ugye, akkor is megveszem…)

 Ugyan, e témakörben nem keresgéltem most az interneten, de a nép „….az istenadta nép,… mint a barom…” szóval  a nép, ez ellen nem lázadozik ? Vagy annyira halkan, hogy a nagyhatalmú kereskedőkig/gyártókig nem jut  el ? Persze igazuk van. Tényleg a vacakabb minőséget, az átverős csomagolásút is megvesszük. Mert az ember mindig siet és mert szüksége van arra a valamire. Komolyan mondom, százszor eszembe jut  az a régi kis vegyesbolt a mi utcánk végében, ahol nem felfújt, de ehetetlen kenyeret és nem vizezett agyonkezelt tejet árultak anno. Hogy  választék  nem volt ? Na és ? Boldogtalanabb voltam, hogy csak egyféle vaj volt ? Nem ! Ezt határozottan állítom.

Ha nem lenne undorító és Magyarországra specifikusan jellemző következménye a nagy áruházak bezárásának, akkor (hú, most vessenek rám sokan követ) – én nem bánnám, ha kisebb boltok lennének csak. Jó, persze tudom, nagyon más világ volt az, az ötvenes-hatvanas években. PÉNZ SE volt és emiatt aztán vásárolni se nagyon akartunk/tudtunk. Az igényeink voltak kisebbek – és érdekes módon, azért valahogy csak átéltük, megéltük azt az időt is.

Az én életem a szegénységből, szűkös viszonyokból rakéta gyorsaságával tért át a modernebb kereskedelembe, új szó született: árubőség – és hová vezetett ? Hát ide, ahol vagyunk. A fogyasztói társadalomba. Ahol minden csak a pénzről szól.

De, miként valahol nem is olyan régen egyszer már leírtam, nekem nem lenne ismeretlen, ha visszatérne valamelyest a régi világ (legalábbis ezen a téren – ami ugye elképzelhetetlen, mert egyik dolog hozza magával a másikat és csak úgy kiszakítani valamit a nagy összességből nem lehetne) – szóval nekem nem lenne furcsa, de mit szólnának az utánam születettek ? Azok akiknek halványlila fogalmuk sincs arról, hogy másképp is lehet(ne) élni és még csak bele se kellene halniuk…

Áh, szóval nem vagyok én guru, hogy megmondjam, mi lenne jó. De ez, ami van, ahogy van, ez nem az igazi….

Kép: http://realista.hu/news/details/125434