Csak leírom amit gondolok

Ne panasznak tekintsétek - csak leírom, amit gondolok.....

Az elmúlt időben elég sokáig voltam "szoba-rab". Be kell valljam,  nehezen viseltem, s a maximálisan tökéletestől (=remélt állapottól) még messze vagyok. Igyekszem én lekötni magam - már amennyire  ez lehetséges, sőt most már kisebb-nagyobb utakra is vállalkozom, vannak feladataim is, de néha nem könnyű ez. (Hozzátéve, hogy nem szeretek segítséget kérni sem....)

A gép előtt (szinte mozdulatlanul és fejemet a monitor irányába fordítva – lábamat meg egy mellettem lévő székre feltéve) ülni, fizikailag se nem kényelmes, se nem igazán praktikus, sokáig egyhuzamban nem is vagyok rá képes. Mert néha azt érzem, lemerevedek, vagy begörcsöl valamelyik részem, nyakam, vagy lábam….Közben az agyam meg persze jár, hogy miket kellene csinálni, vár rám a kertben betervezett tavaszi munka, csak csak függönyöket, ablakot is szoktam így tavasz táján mosni, meg hát egyáltalán, az élet = mozgás.

Fájlalom, hogy fuccsba ment az az álmom is, hogy tavasszal már majd tudok kirándulni. Kinyomoztam, van itt a városban egy nyugdíjas csapat, akik hetente kétszer is kisebb túrákat tesznek a Mecseken – gondoltam csatlakozom hozzájuk, legalábbis megpróbálom – na, egyelőre ebből se lesz semmi….Talán őszre.

Néha – bevallom – törnöm kell a fejemet, hogy miről is írjak, annyira nem történik semmi itt a 4 fal között. Nyilván észre is vettétek, hogy semmi olyasmiről nem esik szó, hogy itt voltam ezt láttam, stb…

Olvasok, mint egy megszállott, igaz, „csak” a saját könyvtáram már egyszer (többször) olvasott könyveit veszem kézbe, bár tervezem, hogy a jövő héten lemegyek újra a könyvtárba.  Most épp  Orwell 1984-ét olvasom. Akinek régebben volt a könyv a kezében, annak ajánlom ismét elővenni, magam is meglepődtem bizonyos dolgokon, melyek a régebbi olvasatkor még nem voltak ennyire feltűnőek – tán épp azért, mert akkor a könyvben leírt dolgok létezéséről még nem tudtunk, vagy tán nem is léteztek. Tényleg érdemes újraolvasni !

És olvasok blogokat. Többek között pl. ezt is találtam:

http://eselyegyenlotlen.blog.hu/

Különösebb kommentárt nem akarnék hozzáfűzni. Én már majdnem az összes bejegyzést elolvastam. Néha, amikor abbahagytam az olvasást, megtöröltem a szemem és azt mondtam: Köszönöm a Sorsnak/Istennek az életemet, köszönöm azt, hogy „csak” annyi a bajom, amennyi, s ami miatt itt a fentebbi sorokat írtam.  Lehet, hogy vannak nehézségeim, de NINCS okom semmiféle panaszra. És én legalább remélhetem, hogy lesz jobb…..

 

Várom a tavaszt....csak ideér már....