2015. március 31., kedd

Elindultam


Pár nap híján lejárt a műtét utáni 3 hónap – gondoltam egy merészet és vasárnap kimentem kedvenc Gyükésembe. Gond nélkül képes voltam egy órányi sétára, amitől meglehetősen pozitívvá váltak érzelmeim. Hát talán mégis lesz még lehetőségem a természetet járni ? Fotózhatok ? Csodálhatom azt a rengeteg szépet, amit 70 éve csodálok ugyan, de ha még 70 évem lenne, akkor sem unnám meg ?

Szerencsém volt, viszonylag jó volt az idő. Bár épp csak ébredezik még a tavasz, de én olyan örömmel fotóztam le századszor is az árvacsalánt meg az egyéb kis virágokat !  Végre ért egy kellemes meglepetés is, az egyik gyükési-rét-széli irgalmatlan szemétkupacot valakik eltakarították. Akárki volt, ezerszeres hála érte !! Meglepett, hogy mindössze két helyen láttam kisebb vaddisznó-túrást, ezek szerint ritkíthatták a vadászok az állományt, mert tavaly tavasszal sokkal nagyobb dúlás volt látható itt. A patak is szépen csörgedezett – egyszóval majdnem minden csodás volt. „CSAK” a kutyáim hiányoztak – de ők is csak félig, mert gondolatban végig velem voltak.  Felhívtam a figyelmüket erre-arra, a fejem fölött átrepülő, kakatoló fácánkakasra, az imádkozó sáska-bábokra, a kissé felmelegedett kövön ülő pici gyíkra, aki olyan ügyes volt, hogy mielőtt lefotózhattam volna, el tudott bújni. (A véletlen úgy hozta, hogy épp ezen a napon volt 15.éve, hogy Lilinek kiskutyái születtek….) Mindent láttam – de a legcsodásabb  mégis az volt, hogy láttam a múltat, velem voltak az emlékeim. Jó volt. Én már sosem leszek egyedül a gyükési rétemen. 
 
Ibolya és indás ínfű
Pitypang és salátaboglárka

Elnyílt barka és mahónia téli levele

Sombokor, vadszilva, aranyeső

Imádkozó sáska és petéinek tokja

Vaddisznó dagonya és túrás
   
A patak híd feletti kis vízesése és a híd alatti csendes folyású szakasz
 
Egy régi kép az útról szeméttel és a mostani tiszta állapot
 
Nem látszik igazán, de mintha fehér fátyol borítaná a vadszilvafákat
 
Ezt az elől lévő fenyőt én ültettem egy kutya sírjára a kertemben. (Akkor fél m-es volt.)

Hajdani kertem bejárata - teljesen elbozótosodva...A természet visszaveszi, ami az övé volt.
 
A szomszéd csodálatos, ősöreg, halódó tölgyfája

6 megjegyzés:

  1. "Az élet szép... Tenéked magyarázzam?"
    (Heltai Jenő)

    VálaszTörlés
  2. Igen, igen, igen, mindezeknek igazán örülök!!! :-)
    Imádkozó sáska petéinek tokja... ilyet még nem is láttam, fantasztikus.
    Eltűnt a szemét... nagyszerű, csupa jó hír és élmény.
    Nézd csak, a vaddisznódagonyának szív alakú a formája... :-)

    VálaszTörlés
  3. Jó volt veled sétálni, eszembe jutott mikor Kardos tanár úrral jártuk a Mecseket hétvégénként. A kerted el kellett adni, vagy már nem tudod művelni? Megértem az érzéseid.

    VálaszTörlés
  4. PZS: Öröm, igenis szétkiabálni való öröm, hogy meg tudtam tenni ezt a kis körutat - azért is dicsekedtem el vele.És az idézettel igazad van - csak néha elfelejti az ember...
    Kavics_ TUDTAM, hogy te felfedezed/észreveszed/meglátod :-)
    Holdgyöngy: a kertem u.n. tanácsi bérelt terület volt, s amikor a környező présházakba betelepülő, szomszédos keleti országbeli testvéreink kezdték elfoglalni ezeket,s amikor egyikük (tőlem harmadik "szomszéd")agyonverte az élettársát - akkor visszaadtam a tanácsnak és nem is jártam arrafelé. De előtte hosszú boldog éveket töltöttem ott.Még kicsi házam is volt, amit én - az előírásoknak megfelelően s a további beköltözést megakadályozandó - elbontottam, amikor lemondtam a kerthasználatot.

    VálaszTörlés
  5. Orommel olvastam elso nagyobb setadrol es emlekeidrol. Klassz lehetett a kertecsked es nagyon jo erzes lehet latni a novekedo fenyot ,amit meg Te ultettel. Volt aranyesod is latom :) (azt hiszem ott Pecs kornyeken maskent hivjatok ezt a bokrot)

    VálaszTörlés
  6. Ja latom ,Te is aranyesot irtal ott egy masik kep ala. :)

    VálaszTörlés