A
naptáramba be vagy írva. Rád emlékeztetve itt ég a kis mécses a gépem mellett –
és bár valamelyik április 20-i bejegyzésemben ez a fényképed biztos szerepel
már, most is ide teszem – olyan szép vagy rajta 18 évesen !
Sose
felejtem az arcod, amikor egyszer halkan mondtad nekem, hogy képzeljem, ez
Hitler születésnapja is. Vajon miért szégyellted ? – mert úgy éreztem. Ha nem
mondod, valószínű sose nézek utána ennek, vagy tán sosem tudom meg. Persze
mindegy is ez már…
Te 115
éve, hogy világra-jöttél és milyen jó, hogy megszülettél, hiszen neked
köszönhetem – még ha kicsit átvitt értelemben is – a saját életemet/létemet.
Vajon
tudod-e, hogy minden este gondolok rád ? Vajon tényleg van-e mennyország,
amiben annyira hittél ? A te kedvedért remélem, hogy van, mert neked ott a
helyed.
Nálad
jobb, tökéletesebb asszonyt nem ismertem, mindig mindenhez és mindenkihez volt
türelmed, jó szavad, soha nem vesztetted el a türelmedet, már már alázatosan
alkalmazkodó voltál – hosszú évtizedekig rád épült a családunk békéje.
Sosem
volt munkahelyed, mégis azt hiszem, mindannyiunk közül te dolgoztál a legtöbbet. Ma
úgy érzem, sosem köszöntük ezt meg neked – most pótolnám, ha lehetne…
Megadással, csendben viselted el
az életed minden gondját-baját – mert azért abból is jutott.
Előttem vagy, ahogy délután lepihentél, kezedet a takaró alatt összekulcsolva, mindig imádkoztál. Mai napig tudom, hogy a Pálosoknál, a jobb oldali padsor 4.padjában jobbról az első hely a tiéd volt évtizedekig.
Előttem vagy, ahogy délután lepihentél, kezedet a takaró alatt összekulcsolva, mindig imádkoztál. Mai napig tudom, hogy a Pálosoknál, a jobb oldali padsor 4.padjában jobbról az első hely a tiéd volt évtizedekig.
Nagymama,
ha módomban állna én szentté avatnálak.
Persze
attól nem szeretnélek jobban – mint ahogy most.
Vajon
tudtad-e, hogy így éreztem irántad akkor is, amikor még nem tudtam kimondani ?
Nagyon szép megemlékezés Nagymamádról. Olyan kedvesen néz a képen, mintha csak azt mondaná: "hát persze, hogy tudtam, s már akkor éreztem, hogy szeretsz!"...
VálaszTörlésAmi azt illeti,sajnos "félrevitt" az internet ( a Google) - ahogy az már lenni szokott (?) - elkalandoztam,pedig csak 1-2 témát akartam megnézni, hogy pl. 1900/04/20 pénteki nap volt, majd kissé belenéztem a Vasárnapi hírek (?) 1900/04/15-i számába. Bár épp' én szoktam mondani,hogy nem kell mindent elhinni,ami a neten található,-próbáltam keresni 1900-ban született híres magyar nőket... nem akarom elhinni,hogy csak Techert Margit (bölcsész) lenne az egyetlen. Majd az általam kissé hanyagolt "Elfeledett pécsi nők nyomában" (?) c. blogot nézegettem. Aztán szót sem olyan cikkekről, mint pl. " A nagymama terhességétől függ az unoka egészsége." (!) - vagy "A nagymama a hosszú élet titka." Feltételezem,nem vagyok egyedül azzal a megállapításommal,hogy de kár azért,hogy nagyszüleinket (szüleinket) csak "utólag vizsgálgatjuk" - ill. annak idején nem fordítottunk elég figyelmet arra,hogy jó sok mindent megkérdezzünk tőlük. Állítólag van olyasmi is : " A nagyszülők azon tulajdonságai,amelyek különböznek utódaik tulajdonságaitól, ismét megjelennek a következő nemzedékben."- ha jól értem, akkor bennünk. Tartok tőle,hogy ezt sem áll módunkban megállapítani,- ezért aztán nem is vitatom. [Azt meg valahogy elfelejtettem, hogy hány generáció alatt lesz elfeledve valaki ? ( 2 vagy 3 ) (?)]
VálaszTörlésMegható emlékezés volt !
VálaszTörlésSzép a kép .
Szerintem addig amíg emlékszünk , beszélünk valakiről addig nincs elfelejtve .
mmama
Jaj,de szepen irtal. Nagyon bajos a Nagyid. Hasonlokeppen erzek en is a Mamam irant es halas vagyok a sorsnak,hogy volt egy ilyen nagymamam,aki kozel lakott hozzank es sok idot tolthettem vele,nala. Igaza van @x-nek,mennyi mindent megkerdeznek meg tole.
VálaszTörlésKöszönöm kedves soraitokat. Mostanában valahogy tényleg egyre többet gondolok rá és nagyon, nagyon hiányzik. Talán senki más nem hiányzik annyira az eltávozott családtagjaim közül, mint ő - ami ugyan nem szép beismerés, de legalább őszinte....
VálaszTörlés@x: igen, nagy kár, hogy az ember csak megöregedve, a kedveseit elveszítve kezdi érezni fontosságukat....
Ez nagyon szép volt! Egy kicsit el is szégyeltem magam, hogy nekem ez így még sosem jutott eszembe, pedig mintha az én nagymamámról szólna, csak Pálos helyett Ferences.
VálaszTörlésÉn azt hiszem, gyakran előfordul, hogy a nagymamák fontosabbak, mint az anyukák....
Törlés