Őszinte
szívemből köszönöm a sok kommentet – bevallom, nem számítottam ennyire és
rendkívül jólesett, hogy egy – az engem intenzíven foglalkoztató - témában ilyen sokan mondtatok véleményt.
Bizony
van bennem néha némi félelem úgy globál-generál a blogírás közben. Volt egyszer
régen egy eléggé kellemetlen esetem egy kommentelő primitívsége miatt – néhányotoknak
részletesen is írtam róla, okulásképp. Aztán ugye volt a Conchita téma – amit
végülis jobbnak láttam levenni, habár minden szavam, amit abban leírtam az én
saját véleményemet tükrözte, amit senkire sem akartam volna ráerőszakolni. De
vallom: jobb a békesség – én szeretek nyugodt szívvel aludni-térni.
Mostanság
többször érzem, minta kissé tétovázóvá váltam volna, mintha jobban meggondolnék
dolgokat, mit mondok ki, mit írok le. Néha zavar, hogy nem értem világosan a
világ dolgait, mintha kezdenék elveszni káoszában. Elbizonytalanodásom nyilván
a korommal is magyarázható. Óvatosabb vagyok,
ami néha amiatt is van, hogy én a betűt élő valaminek tekintem. Ami, ha
akar, önállósulhat is, ha már kiszaladt a kezem alól, s ki tudja, miféle életet
akar élni majd ? Büszke leszek rá ? Vagy szégyenkeznem kell ?
Igen
megtisztelőnek érzem, hogy a blogomból az Interneten több helyen vettek át
részleteket, szerencsére hivatkozással a fellelés helyére. Emiatt őszinte
örömöt érzek, mert nyilván olyasvalamit adtam/hoztam létre, aminek mások is
hasznát látják. De tudatában vagyok annak is, hogy csak egyetlen ördögi
mozdulat kell és máris megfordulhat ez a tendencia – akaratomtól függetlenül.
Nem csak élni, netelni is veszélyes játék….
Nagyjából
kihámoztam soraitokból azt, amit én magam is gondoltam, még ha bizonytalanul
is: lehet sok mindenről írni (ügyelve a
megfogalmazásra!) de azért bizonyos dolgokat mégis csak jobb, ha megtart
magának az ember.
Fogtam
tehát a rostát/szitát, beletettem a dolgaimat és majd beszámolok azokról,
melyek kipotyogtak….
Köszönöm,
hogy segítettetek dönteni !
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése