Séta a Zsolnay negyed környékén

Nagyon elegem volt az itthoni házi munkákból, gondoltam vasárnap, elmegyek kicsit fotózgatni. Eszembe jutott a napokban, hogy esetleg régi kapu-kilincseket kellene megörökítenem. (Vannak ilyen bolond ötleteim) A ’hová menjek ?’ kérdésére elég kézenfekvőnek látszott, hogy a közvetlen környezetemet keressem fel, a Zsolnay negyed környékét – ami nem azonos a Zsolnay Kulturális Negyeddel. Mindjárt látni fogjátok, miért.

http://hu.wikipedia.org/wiki/Zsolnay_Kultur%C3%A1lis_Negyed  itt a kulturális negyedről olvashattok, és láthattok képeket, a szövegem után következő fotókon pedig az ettől 10-50-100 m-re lévő Zsolnay (nyomor)negyed képei láthatók, mai, 2015.májusi állapotuk szerint.

Nem először gondolkodtam el a magyar/pécsi mentalitáson. Jössz befelé a hatoson, egyik oldalon a  viszonylag rendbe-szedett Balokány liget, a tavával, parkjával, majd a hipermodern Liszt Ferenc hangversenyterem, a kedvenc  kaptár-könyvtáram, az egyetemi kollégium modern épületei, a másik oldalon a mélyszegénységnél egy fokkal lejjebb lévő romok....(Csak zárójelben jegyzem meg, a fotókon látható házak jó részében még laknak !!!)
Van valamink, amit hirdetünk, mutogatunk, reklámozunk – de ahhoz nincs  már lehetőségünk, tehetségünk, talán eszünk se, hogy a közvetlen környezetét is egy kicsikét rendbe kellene tenni. (Könyörgöm, legalább kívülről, a kulisszákat !) Idejön a világ másik feléből a turista  és az nagyon jó, hogy lefotózza a szépségeket, de ha véletlenül egy utcával lejjebb téved, hát akkor azt látja, amit én most mutatni fogok.

Persze lehet, hogy megint bennem van a hiba, hogy én gondolkodom rosszul. Épp ezért kíváncsi lennék a véleményetekre, tényleg én vagyok „elvarázsolva” – vagy valami nem egészen stimmel itt (se).  Talán egyszerűen csak meg kellene rántanom a vállamat: "Ez van, ezt kell szeretni" - és továbbmenni. És nem gondolkodni  a miérteken. Felesleges és reménytelen.

Mutatok még pár régi kilincset, hiszen eredendően ezeket keresni indultam ma útnak.  Sajnos  különleges nem volt köztük. Menet-közben azért elgondolkodtam: más számára is élvezet-e az ilyesmik nézegetése ? Nem tudom, ki hogy van vele, de ezek a régi kapuk valamiért "megszólítanak" engem. Mintha mondani akarnának valamit és néha tényleg mesélnek is. A fejemben/ből  "előjönnek" történetek, melyek akár igazak is lehettek volna.... Vagy ki tudja, tán tényleg megtörténtek....abban a titokzatos parallel világban.

Aki pedig idáig legörgetett, jutalomverset kap a türelméért (ez a legkedvesebb versem jutott eszembe, a kilincsekről):

Este, este...
Árnyak inganak
És bezárjuk ajtainkat
Figyelünk a kósza neszre.
Egy vonatfütty messze-messze.
És a csend jő.
Alszik a homályos éjbe
Künn a csengő.
A divány elbújik félve
Szundit a karosszék.
Álmos a poros kép.
Alszanak a csengetyűk.
Alszanak már mindenütt.
A játékok, a karikahajtók
A szegény tűkör is hallgatag lóg.
Ó a néma csengetyűk.
Az óránk is félve üt.
Alszik a cicánk s a vén szelindek.
Fel ne keltsük - piszt - e sok-sok alvót.
Alszanak a régi réz-kilincsek
S alszanak a fáradt, barna ajtók.

(Kosztolányi Dezső: A szegény kisgyermek panaszai)

És ha a mai bejegyzésem már ennyire hosszúra sikeredett, akkor ide teszek még két képet, szintén a mai sétán készült. Legyen valami szép befejezése a dolognak: 

Cserszömörce teljes virágban

 

Egy különös, még sosem látott tuja