A pécsi Szent Mór csodái

(Mondhatnám halkan kacarászva, hogy ez az egyetlen kép a neten, melyen én is látható vagyok…..de hát nem ám ez a lényege a mai mondandómnak.)

 

http://szentmor.hu/?p=8479   itt, ezen a linken a pécsi Szt. Mór  Iskolaközpont 14. Művészeti napjáról olvashattok/láthattok beszámolót – de be kell valljam, mint minden „nem teljes értékű” híradás, csak minimális töredéke jön át annak, amit én ezen az előadáson láttam/hallottam/tapasztaltam. (Nincs is még feltöltve minden.)

Egy barátnőm gyermeke jár ebbe az iskolába, tőle kaptam – ezúton is köszönve – a kedves meghívást erre a bemutatóra, melyet a Pécsi Nemzeti Színházban tartottak. Egy pillanatig sem meditáltam azon, menjek-e vagy se, mert – gondoltam - ha a gyerekek előadása nem is lesz túl érdekes, de majd időközben felelevenítem megboldogult, szépséges ifjúságom csodálatos színházi élményeit – és ha semmi másért, de már ezért is érdemes lesz elmennem.

Bevallom, nosztalgiáztam is kicsit magamban, de nem ez volt a lényeg, erre viszonylag kevés időm maradat, ugyanis szemem-szám tátva néztem, hallgattam  ezeket a kisebb-nagyobb gyerekeket. Tehetségük, kedvességük, elfeledtette a színtelen/fantáziátlan fekete kulisszákat, a ronda színpadot, zenéjük, táncuk, betöltötte élettel a hatalmas színházat.

S amikor a képzőművészeti alkotások vetítésére került sor – hát akkor ámultam el igazán. Rettentően sajnálom, az iskola fentebb hivatkozott cikkében jelenleg csak pár kép látható a levetítettekből. (Azt képtelen  vagyok felfogni, hogy aki a weblapjukat csinálja miért pont ezeket a – gyengébb – rajzolat mutatja be, amikor milliószor csodásabbak voltak, szép számmal…..)

Higgyétek el nekem, (mondtam is barátnőmnek) ezeknek a gyerekeknek az alkotásaiból válogatva, a kedvenc M21-es kiállítótermemben megrendeznének egy kiállítást és nem írnák oda, hogy kik alkották, hát nem biztos, hogy bárki is megmondaná - hogy ezek 10-18 éves „gyerekek” alkotásai. Fantasztikusak ! Egyszerűen nem tudtam betelni velük…

Sajnos persze egy vetítés során az ember neveket képtelen megjegyezni, de kicsinyke van Gogh-ok, Szinyeik, Munkácsyk  és sorolhatnám akár a neves keramikusokat, a szobrászokat is – szóval a jövő lehetséges művészeinek alkotásait volt szerencsém látni. Nagyon, nagyon szeretnék még 30 év múlva élni és megtudni, hogy ezekből a gyerekekből mi lett ? Jelenlegi tehetségüket látva valóban akár világhírű művészekké is fejlődhetne némelyik – persze – sajnos – ketté is törhet még el sem indult karrierjük, ha nem kapnak elégséges és megfelelő támogatást, biztatást.

Sajnálom, hogy egyelőre sem a zenélésükből, énekükből, sem a nekem annyira tetsző rajzokból, szobrokból nem tudok nektek megmutatni semmit sem – s kénytelenek vagytok az én ítéletemre hagyatkozni – de higgyétek el, varázslat volt számomra ez a két és fél óra. Valami halvány, picurka remény ébredt bennem, hogy hátha…. Hátha mégis van remény és a szépség nem enyészik el a szelfis szemétben, s a tiszta zenei hangok a dübörgő rap mögött is élve-tudnak maradni.

(Megjegyzésem:  http://szentmor.hu/?page_id=67 ezen az oldalon keresgélve azért néhány alkotás látható, érdemes benézni ide és lehet, hogy a fentebb írt linkre is bekerülnek friss videók!)