Rövid hír két képpel:

Olvastam, hogy Fekeden átadtak egy új szobrot, mely Habsburg Ottót ábrázolja – gondoltam megnézem. Kedvelem ezt a falut – mindig tervezem, hogy egyszer egy egész napra elmegyek ide és csak fotózni fogom a szebbnél szebb házakat. (Itt nagyon sok a lélekajtós!)

Annyira szép idő volt, és 5 után már kellemes is, hogy beültem a kocsiba és „kiszaladtam” Fekedre. (kb. 30 km, nem a világ vége….)

Íme az új szobor: (Tisztára mint a pécsi Weöres....igaz, lisztet még nem öntöttek rá.)

És közben még egy véletlen-képet is tudtam készíteni, amikor megálltam, a szélvédőmre egy cincér repült és ott sziesztázott egy ideig. Tudom, hogy nem a legjobb fotó – de hát én csak ilyen tudok:

 

Hazafelé – bár még sütött a nap, de megnyúltak már az árnyékok. Egy erdőszéli részen megálltam, olyan csodás volt körülöttem minden: zöld és zöld és megint zöld (érdekes módon itt viszonylag kevés virág volt) – és valami mennyei erdőillat, bodzával fűszerezve, borított be mindent, közben a madarak – tán lefekvéshez készülődve, vagy nem tudom miért de – énekeltek, langyos volt a levegő… Tudom értékelni az ilyen pillanatokat. És örülök, hogy tudatosul bennem az, hogy az ilyen percek ajándéknak minősülnek és hogy ez nem „természetes”…

Valószínű ezt hívják boldogságnak.