Olvastam,
hogy Fekeden átadtak egy új szobrot, mely Habsburg Ottót ábrázolja – gondoltam megnézem.
Kedvelem ezt a falut – mindig tervezem, hogy egyszer egy egész napra elmegyek
ide és csak fotózni fogom a szebbnél szebb házakat. (Itt nagyon sok a
lélekajtós!)
Annyira
szép idő volt, és 5 után már kellemes is, hogy beültem a kocsiba és „kiszaladtam”
Fekedre. (kb. 30 km, nem a világ vége….)
Íme az új
szobor: (Tisztára mint a pécsi Weöres....igaz, lisztet még nem öntöttek rá.)
És közben
még egy véletlen-képet is tudtam készíteni, amikor megálltam, a szélvédőmre egy
cincér repült és ott sziesztázott egy ideig. Tudom, hogy nem a legjobb fotó –
de hát én csak ilyen tudok:
Hazafelé –
bár még sütött a nap, de megnyúltak már az árnyékok. Egy erdőszéli részen
megálltam, olyan csodás volt körülöttem minden: zöld és zöld és megint zöld
(érdekes módon itt viszonylag kevés virág volt) – és valami mennyei erdőillat, bodzával
fűszerezve, borított be mindent, közben a madarak – tán lefekvéshez készülődve, vagy nem tudom miért
de – énekeltek, langyos volt a levegő… Tudom értékelni az ilyen pillanatokat. És
örülök, hogy tudatosul bennem az, hogy az ilyen percek ajándéknak minősülnek és
hogy ez nem „természetes”…
Valószínű
ezt hívják boldogságnak.
Azért van egy kis "különbség" - ( ezt Nyáry Zsolt készítette ...) de a lényeg nem is az, hanem a "körülmények." A pécsi "tiltakozás" - elsősorban a szobor elfogadásának előzményei miatt voltak : a zsűriztetés,a pénz összegek... és ne soroljam. ( Épp' elég a legújabb "festmény ügy" is...)
VálaszTörlés