Nem tudom hányadszor jártam Magyaregregyen, de sokadszor. Szinte minden nyáron eljutok ide, sokszor írtam is már róla, majdnem ide költöztem egyszer rég – szóval nem idegen vidék.
Máskor is
láttam én a PMH előtti bányász szobrot, de valahogy sose jutott eszembe
megállni és lefényképezni. Mivel azonban most a barátnőm – akivel Kárászra mentünk
- megállt az egregyi kis boltnál vásárolni valamit, én kiszálltam és
megörökítettem ezt a szobrot – utóbb arra is gondoltam, jó hogy lefényképeztem,
hátha nem fog ez örökké ott állni.
Én a
„Bányamentő” címet adtam neki – de se az alkotót, se az igazi címét nem tudom.
1987-ben állíttatta a magyaregregyi bányászok emlékére a „Baráti kör” a Mecseki
Szénbányák segítségével – ez olvasható a táblán, de semmi több. Ahogy megkerültem
a szobrot, láttam, hogy a szú már megkezdte munkáját, és valószínűnek tartom, hogy
ez rajtam kívül az égvilágon senkit nem érdekel, mert ha érdekelne bárkit is,
már tett volna valamit annak érdekében, hogy megóvja ezt a szobrot. Kissé csalódott voltam, ámbár nem is tudom,
miért, annyira tipikusan magyar jelenség ez. Nem igazán becsüljük, óvjuk, amink
van. A bányászokat (a földön és a föld alatt is) – szétrágják a férgek…
Aztán
Kárászon (ez volt az úti cél) sajnos nem tudtam megnézni az Erdőkóstoló által
ajánlott kiállítást (habár nagyon szerettem volna, s kíváncsi is voltam rá)
http://erdokostolo.blogspot.hu/2015/07/a-termeszet-izei-kiallitas-karaszon.html A
megadott telefont ugyanis nem lehetett se pénteken, se szombaton elérni, mint
megtudtam, azért, mert a tulajdonosa „lement a Balatonra”.
Jó, hát
kiállítás törölve – bár őszintén sajnálom. Akkor menjünk a kálváriára, ott
felrakták a képeket s arról nincs fotóm. Hát, ott is meglepetés ért, mert a „csendhegyek”-ben ugyan láthatók a képek, de amikor oda
feltettem, még csak félig volt kész a
kálvária. Emiatt én úgy gondoltam, hogy olyan „szabvány kálvária-méretű” (?)
képekkel fogok találkozni az oszlopokon (melyek egyébként a régi temetőből
áthozott síroszlopok) Nos nem, a képek A/4-es méretűek, szabályosan elvesznek,
eltűnnek az oszlopok tövében.
Hát ezt
az utat valamiért nem kísérte siker. Egy jó dolog volt, visszafelé az egregyi kocsmában
(vagy cukrászda?) igen finom fagyit ettünk. No persze nem ott készítik,
dobozosból mérik, de hát ettől függetlenül jó volt, és vettünk a már
„hagyománnyá vált” frissen sült kis kiflikből is párat.
Az
egregyi völgy pedig minden fentebb írt negatív élményemtől függetlenül
csodálatos…..
Képzeld, mi is majdnem oda költöztünk, de bonyodalmak voltak az eladó részéről, így ide kerültünk...Kárász felé az utolsó ház balról. Már az egregyi táblán túl. Biztos tudod! Nagyon helyes házikó. Azóta szépen rendbe rakták.
VálaszTörlésSzegény bányászok!:( Nem láttam még ezt a szobrot.
A kálvária képei nem csak kicsik, de úgy gondolom nem lesznek túl hosszú életűek sem...
Érdekelnének a frissen sült kiflik.:) A kocsmában sütik?
A völgy pazar! Pl.: ilyen lapukat se látok sehol a világon!:)
Egregy a szívem csücske...és okkal. Valóban kedves, szép vidék.
VálaszTörlésA friss kifliket a cukrászdában sütik, ahol fagyit is árulnak, sajnos a nevét nem tudom, de cukrászda (kerthelyiséggel) csak egy van Egregyen.
A lapukat én is megcsodáltam, nekem úgy tűnt, mintha idén még a szokottnál is hatalmasabbak lennének. Sajnálom, hogy nem jutott szembe fotót készíteni tóluk.