Magyaregregy - Kárász

Nem tudom hányadszor jártam Magyaregregyen, de sokadszor. Szinte minden nyáron eljutok ide, sokszor írtam is már róla, majdnem ide költöztem egyszer rég – szóval nem idegen vidék.

Máskor is láttam én a PMH előtti bányász szobrot, de valahogy sose jutott eszembe megállni és lefényképezni. Mivel azonban most a barátnőm – akivel Kárászra mentünk - megállt az egregyi kis boltnál vásárolni valamit, én kiszálltam és megörökítettem ezt a szobrot – utóbb arra is gondoltam, jó hogy lefényképeztem, hátha nem fog ez örökké ott állni.

Én a „Bányamentő” címet adtam neki – de se az alkotót, se az igazi címét nem tudom. 1987-ben állíttatta a magyaregregyi bányászok emlékére a „Baráti kör” a Mecseki Szénbányák segítségével – ez olvasható a táblán, de semmi több. Ahogy megkerültem a szobrot, láttam, hogy a szú már megkezdte munkáját, és valószínűnek tartom, hogy ez rajtam kívül az égvilágon senkit nem érdekel, mert ha érdekelne bárkit is, már tett volna valamit annak érdekében, hogy megóvja ezt a szobrot.  Kissé csalódott voltam, ámbár nem is tudom, miért, annyira tipikusan magyar jelenség ez. Nem igazán becsüljük, óvjuk, amink van. A bányászokat (a földön és a föld alatt is) – szétrágják a férgek…  

Aztán Kárászon (ez volt az úti cél) sajnos nem tudtam megnézni az Erdőkóstoló által ajánlott kiállítást (habár nagyon szerettem volna, s kíváncsi is voltam rá) 

http://erdokostolo.blogspot.hu/2015/07/a-termeszet-izei-kiallitas-karaszon.html A megadott telefont ugyanis nem lehetett se pénteken, se szombaton elérni, mint megtudtam, azért, mert a tulajdonosa „lement a Balatonra”.

Jó, hát kiállítás törölve – bár őszintén sajnálom. Akkor menjünk a kálváriára, ott felrakták a képeket s arról nincs fotóm. Hát, ott is meglepetés ért, mert a „csendhegyek”-ben  ugyan láthatók a képek, de amikor oda feltettem,  még csak félig volt kész a kálvária. Emiatt én úgy gondoltam, hogy olyan „szabvány kálvária-méretű” (?) képekkel fogok találkozni az oszlopokon (melyek egyébként a régi temetőből áthozott síroszlopok) Nos nem, a képek A/4-es méretűek, szabályosan elvesznek, eltűnnek az oszlopok tövében.

Hát ezt az utat valamiért nem kísérte siker. Egy jó dolog volt, visszafelé az egregyi kocsmában (vagy cukrászda?) igen finom fagyit ettünk. No persze nem ott készítik, dobozosból mérik, de hát ettől függetlenül jó volt, és vettünk a már „hagyománnyá vált” frissen sült kis kiflikből is párat.

Az egregyi völgy pedig minden fentebb írt negatív élményemtől függetlenül csodálatos…..