Megesik, hogy leesik....

Van olyan, hogy valami ”véletlenül történik” ? Néha – mint most is - azt gondolom, nincs ilyesmi. Oka mindennek van, legfeljebb az adott pillanatban (vagy soha) nem jövünk rá, hogy az a dolog – akkor - miért történt.

Nem vagyok nagy portörölgető, de néha azért szoktam. A könyvek tetejét is.  Mivel kimenni ebben a forróságban nincs kedvem és okom, elhatároztam itt az ideje, hogy a könyvespolcaimat kicsit rendbetegyem, s ebbe a portörlés is beletartozik. És mit ád az ég ? Leverek egy könyvet, ezt: Szepes Mária: „A mindennapi élet mágiája.”

Nagyon régen volt a kezemben, pihenésképp leültem, aztán egy kis ideig ülve is maradtam, mert ahogy belelapoztam, megtaláltam benne azonnal azokat a sorokat, melyeket bár rég olvastam, de megjegyzésre, elgondolkodásra  méltónak találok ma is. Csak az a baj, hogy az ember az ilyesmiket nem naponta olvassa. Ezért aztán elfelejtődik, hiszen nem rögzült – és minden megy tovább úgy mintha a jót akaró, a helyes út felé terelgető mondatokat soha nem hallotta volna….

„1. A barátságtalan légkört árasztó embert taszító láthatatlan örvény zárja körül.

2. A panaszkodó ember a legjobb szándékot is kimeríti. A panaszkodás vámpírizál, tehát ösztönösen elzárkóznak tőle.

3. A félelem és elkeseredés betegségeket okoz, és balsorsot idéz fel.

4. A sérelmeit, fáradalmát, rossz állapotát maró szavakkal megfogalmazó, elégedetlen, türelmetlen ember folytonosan ismételt, szuggesztív dühkitöréseivel saját helyzetét teszi elviselhetetlenné, s előbb-utóbb végzetes bajokat zúdít magára. 

Ezért:

- Soha, senkihez ne legyünk barátságtalanok még gondolatban sem !

- Ne panaszkodjunk !

- Ne engedjük át magunkat elkeseredésnek és félelemnek !

- Kerüljük a gonosz, maró, elégedetlen gondolatokat és hangos definíciókat !’

Sok elgondolkodtató sora, bekezdése van ennek a könyvnek, aki még nem olvasta, ajánlom, szerezze be valahonnan. Meg fog lepődni némely során, miként az velem is történt.

Régen is...

Most is…..

Kép: http://www.barkacsbazar.hu/szepesm/bookmi1.jpg