Hosszúheténybe el kell menni !

Szeptember 19-én, amikor Hosszúhetényben megrendezték az üveges hétvégét, nem tudtam elmenni, bár, hogy őszinte legyek, ezt nem sajnálom, mert sosem szerettem azokat a rendezvényeket, ahol sok nép sürög-forog. Idegesítenek….

http://www.hosszuheteny.hu/esemeny/166/2014-07-25/vii-uveges-hetvege-a-zengovideken

Most vasárnap délután aztán kaptam magam, autóba pattantam és „kiugrottam”  Hosszúheténybe, hiszen olyan közel van és ráadásul tudtam, vannak nekem itt „elmaradásaim”, a megnéznivalók tekintetében. Azt ugyan nem tudtam, hogy így fog lezajlani ill. sikerülni a délutánom, de előre el kell mondjam, régen volt ilyen pompás élmény-sorozatban részem.

Ott kezdtem – még itthon - hogy megpróbáltam kideríteni, vasárnap délután nyitva vannak-e a kiállítások ? Az első telefonommal a régi borbélyműhelyt céloztam meg, és azonnal telitalálat volt. Egy aranyos nénivel beszéltem, aki mondta, jöjjek csak nyugodtan, kinyitja a boltot, sőt, miután elmondtam, hogy a másik két látnivalót (tájház+üvegkiállítás)  is szeretném megnézni,  ez ügyben is „azonnal” intézkedett. Akkor még nem tudtam, miképp, de azt mondta, menjek nyugodtan, mindent látni fogok.

És mentem. És alig tudtam elszakadni tőle – mert a tündéri Szántó Jánosné Teri néni elejétől végéig elmesélte annak a cseppnyi borbélyműhelynek a történetét. Megmutatott mindent, nagy élvezettel fedeztem fel olyasmiket, amit még gyerekkoromból a régi fodrászatokból én is ismertem, ugyan nem azért, mert pl. az én  hajamat dauerolták azokkal a kínzóeszköznek tűnő izékkel, de bizony láttam azt a nagymamám, meg az anyu fején… Fényképeztem persze mindent, felfedeztem a régi cégért is. Itthon aztán rákerestem, hogy vajon miért lehetett efféle cégérük a borbélyoknak. Csak vázlatosan, ezeket találtam, de be kell valljam, totális újdonság volt ez a téma számomra:

Az ősi cégért, a szappanhabverő réztányért, ami kint függött minden borbélyműhely előtt, már Petőfi is megénekelte:

„…Megölte valaki magát,
Az hozta ezt a rút időt.
Fuj a szél, táncol a tányér
A borbélyműhelyek előtt.
Hol a boldogság mostanában?
Barátságos meleg szobában.”

(Petőfi Sándor : Téli világ)

És két idézet még:

http://www.karpataljalap.net/?q=2010/04/09/borbelyok-es-borbelymuhelyek

„A mai ember alig akart hinni a szemének, mert az egyik cégtáblán ez volt olvasható: „
Schwartz Miksa fog- és foggyökér húzó borbély és fodrászmester" A borbély rendelője a borbélyműhely (tonstrina, officium) volt, s az utcai fronton lógott az ősi cégér: a réztányér, a medence vagy borbélytányér.”

http://traumatologia.med.unideb.hu/sites/traumatologia.med.unideb.hu/files/oldal/144/tortenet26417.pdf

„A chirurgusok  szakmai  fejlődésének  és  műveltségüknek  fő  hátráltatója  az lehetett, hogy anyagi okok miatt ragaszkodtak

a  borbély  mesterség  űzéséhez. A  XIX.  század  közepe táján még a „városi sebész” állást csak olyan  chirurgus nyerhette el, akinek borbélyműhelye volt. Képzési rendszerük sokkal inkább hasonlított a korabeli iparoslegények képzéséhez,  mint  valamilyen  tudományos  oktatáshoz.  A  chirurgusoknak  joguk  volt –hajvágáson  kívül – a  sebészet  gyakorlására,  törvényszéki  funkciók  ellátására,  járványok idején zárlatok elrendelésére és az egyetemeken ők végezték a boncolásokat.”

 

A berendezés egy része és Teri néni a régi szerszámokkal

A haj-szépészet mindennapi kellékei - régen

Ez kellett a duerhoz

 

Érdemes az árak miatt kinagyítani a képet !

A mindenféle régiség nézegetése és ősi dolgokról való sztorizgatások közepette véletlenül kiderült a nevem, s erről aztán egy másodpercen belül az is, hogy rokonaimat ismeri Teri néni – szóval teljességgel nem is voltunk egymás számára idegenek, még ha személyesen nem is találkoztunk eddig. Pompás időt töltöttem vele, aztán előkapta a kis mobilját a retikülből és felhívta az én utam további kísérőjét.

Megint csak szerencsém volt, mert idegenvezetőm a Nemes János Művelődési Központ intézményvezetője: Papp János volt, akinek neve a neten szinte együtt jelenik meg Hosszúhetény nevével. Jogosan. Csak este, itthon gondolkodtam el azon, hogy milyen ajándékot kaptam tőle: végülis egy nénike (=én) Pécsről kiugrik Heténybe, és elsóhajtja, hogy megnézné a látnivalókat. És tessék, varázsütésre feltárulnak az ajtók, kap mesét, történetet, kellemes beszélgetőtársat, faluját jól ismerő idegenvezetőt. Hát ez szerintem a csoda kategóriája.

Megnéztem a tájházat és az üvegkiállítást. A tájház különösen tetszett, gazdag és nagyon szépen rendben-karban tartott minden, látszik, hogy akik ezt létrehozták, valami jót, szépet szerettek volna bemutatni a múltjukból. Sikerült. Itt és most tudtam csak meg, hogy hajdanában Hetényben strand is volt, a tájház kertje-végéből látszanak a hajdan is ott állt hatalmas szomorúfűzek…

 

 

 

 

A bal sarokban egy régi kép és ami ma megvan belőle

Az üvegkiállításon modern alkotásokat láttam – de az is érdekes volt. Még ajándék könyvet is kaptam, amit  át fogok tanulmányozni, mert érdekes lehet  Pesti János könyve „Hosszúhetény nyelvi kincseiről”.

Gondoltad volna, hogy egy ilyen alkotást aprócska üveglapokból illesztenek össze ???!!!

A bizonyára ugyancsak megnézésre érdemes templomot ezúttal kihagytam, mert a borús délután egyre inkább szürkült és én nagyon meg akartam nézni a vadonatúj, mostanában átadott Kövestető-i kilátótornyot. És ez is sikerült!!!

(Amikor az első métereket megtettem a harmatos, esőillatú avarban, és szétnéztem a még viszonylag zöld erdőben, a szemem azonnal valahol a Lili kutyát kereste, még magamban szólítottam is – de csak valami lágy szellő rebbent meg körülöttem. Tán az ő lelke engedelmeskedett a hívásomnak…)

A kilátó viszont gyönyörű – bár ide el kell jönnöm még egyszer, mert a párás idő miatt a kilátás nem volt olyan, mint amilyen majd ragyogó tiszta időben lesz.

Indulás felfelé....

A kör-terasz, csodás panorámával (jó időben)

A Hármashegy 2 púpja

A Hármashegy harmadik púpja és a Zengő

Kilátás DNy felé, előtérben a hajdani fonlit-bánya

Kilátás DK felé

Lenézve a magasból...

Indulás lefelé....

Leértem - de nem úgy mint a bogár az első képen  :-)

Nos, ennyi fért bele egy hosszúhetényi délutánba – s talán mást is lelkesít annyira ez az ismertető, hogy meglátogatja ezt a kedves, szép helyet.

                                                          ***************          

Akinek pedig van még ideje, álljon itt egy kisebb „tanulmányom” a település történetéről:

Jó pár évvel ezelőtt, ha a hatos útról kicsivel Pécs előtt, egy szép májusi reggelen lekanyarodtunk a Komló felé vezető útra, hófehér virágruhába bújt cseresznyefasort láthattunk az út mindkét oldalán, szinte egészen Hosszúhetény faluig. Ezeket az elöregedett fákat kivágták már, de most új, fiatal cseresznyesor szegélyezi az utat. Nagyon remélem, megélek még egy olyan tavaszt, amikor ismét „hófehér gyöngysor lesz ez az út a hegyek nyakán”….

Az út balról a Hármas-hegy jobbról a Zengő buja zöld erdei közé kanyarog, körülölelve a kis települést. Ami azért nem is olyan kicsike, hiszen közel 3200 lakos él itt, és nem is egy falu, hiszen már régen magába olvasztotta Ormándot (a 18. században), Püspökszentlászlót (1942-ben) és Kisújbányát is.

Nevének keletkezéséről megoszlanak a vélemények: van aki a "Hét" számnévből, más a Heteny törzsnévből, vagy a hasonló személynévből eredezteti. A "Hosszú" előtag egyértelmű, a falu tényleg hosszú, valószínűleg régóta.

A neolitikum félvad emberei, a bronz és vaskori ősök is éltek - ha csak ideig-óráig is itt, vagy legalábbis jártak erre, elhagyva egy-egy, évezredek múltán felszínre került szerszámukat. A rómaiak Csokoládé puszta környékén és a Somkerék dűlőben villákat (mármint épületeket) és néhány sírt hagytak ránk, bizonyítandó, hogy Hosszúhetény már akkor is letelepülésre érdemes hely volt.

Az 1015-ben alakult pécsváradi Bencés apátság Hosszúhetényt is megkapta Szent István királytól - amint azt az alapítólevelében olvasni lehet.

A török időkben se pusztul ki teljesen a falu, bár lakosai jórészt az erdőkbe menekülnek. A környékbeli kicsi települések (Perény, Nádas, Becő, Kovásséde) már nem tudnak újraéledni, de ahogy a vész elvonul, Hosszúhetényben lendületes fejlődés kezdődik.

A falu lakosai sokáig szinte csak kizárólag földműveléssel, állattenyésztéssel foglalkoztak. A településen keresztülfolyó, főképp a Darágó forrás vizével táplált patak lehetővé tette, hogy vízimalmok is üzemeljenek. Mivel a forrás hozama nem volt állandó, a vízhiány miatt a molnárok többnyire nem tudtak egész évben dolgozni. Ma látható még néhány e malmok közül (Reisch-, Blum-, Kajdy- malom), érdemes meglátogatni legalább egyiket.

Az 1783-ban elkészült a falu római katolikus temploma, ahol Gebauer Ernő festményeit láthatjuk.

A faluban régen voltak üveghuták is: Kisújbányán, Pusztabányán - ez utóbbit helyreállították, s néha még ma is használják.

Mindenképp megtekintésre ajánlom az alábbi kiállításokat, melyekről fentebb is írtam, ill. a templomot:

http://www.utazzitthon.hu/hosszuhetenyi-tajhaz-hosszuheteny.html

http://www.utazzitthon.hu/uvegkiallitas-hosszuheteny.html

http://www.utazzitthon.hu/borbelymuhely-hosszuheteny.html

http://www.utazzitthon.hu/romai-katolikus-templom-hosszuheteny.html

A 19. század elején, amikor a közeli Komlón megnyíltak az első szénbányák, ez a falu fejlődésére is hatással volt. Igaz, hogy sokan mentek földjüket elhagyva a bányába dolgozni, de megnőtt a lakos-szám, új utcák, házak épültek. Ez időben épült a nevezetes, ma Hegyaljá-nak nevezett utca is. Ezt valamikor "Kiskényeské"-nek, meg "Kezitcsókolom" utcának hívták. (Az 1930-ban ide települt bányászcsaládok használták először ezt a köszönésmódot, a kiskényeske név meg arra utalt, hogy a kicsi, keskeny utcán kocsival nem, sőt gyalog is csak kényesen/óvatosan lehetett járni.)

A 70-es években furcsa vándorlás kezdődött, a jobban ellátott, könnyebben megközelíthető faluba kezdtek beköltözni a külterület (Püspökszentlászló, Kisújbánya) lakói. Aztán néhány év múltával másfajta népvándorlás indult. A városiak (pécsiek, komlóiak) vették meg az elhagyatott, világvégi házakat, s használják a mai napig nyaralásra. Amin nem is lehet csodálkozni, mindkét hely mélyen el van dugva az erdőkben, se bűz, se zaj nem ér el odáig, mára viszont villany, víz van, s ennyi komfort elég annak, aki szeretne kiszabadulni a nagyvárosok rengetegéből.

Ha valaki idáig eljött, akkor már érdemes felmenni Püspökszentlászlóra is: http://www.puspokszentlaszloiarboretum.hu/index.php?menu=2&lang=1

Itt már írtam róla: http://www.puspokszentlaszloiarboretum.hu/index.php?menu=2&lang=1

És mindenképp érdemes felmászni a kövestetői kilátóba is http://www.turistamagazin.hu/uj-kilato-csodas-panorama-kovesteto-mellett.html

Végezetül  leírom még  azt a receptet, amit valamikor réges régen,  Szabó Károlyné vendéglőstől kaptam.  

Hosszúhetényi sertésborda

Hozzávalók:

6 szelet (kicsontozott) sertésborda

10 dkg szalonna

10 dkg reszelt sajt

1 fej vöröshagyma

Ízlés szerint só

(Panírozáshoz: liszt, tojás, zsemlemorzsa.)

Hat szép szeletnyi sertésbordát kicsontozunk, valamennyire kiklopfoljuk, besózzuk.

10 dkg szalonnát apró kockára vágunk, kiolvasztjuk, majd a zsírból kiszedjük. Ebben a zsírban egy fej apró kockákra vágott hagymát megpirítunk. Ha kissé kihűlt, 10 dkg reszelt sajtot keverünk hozzá, majd visszatesszük a sült szalonnakockákat. Ezzel a masszával töltjük meg a hússzeleteket, összetűzzük, a szokott módon panírozzuk, végül kisütjük.

Habkönnyű krumplipürét, savanyúságot és valami jóféle bort kínálunk mellé.