2015. szeptember 28., hétfő

Jankovich Márta kiállítása


PZS-től kommentben utólag kaptam az alábbi nagyon hasznos és érdekes linket, ami talán mást is érdekelhet, ezúton is köszönöm:
http://kinvaart.com/festeszet-anyagai/festekek/az-osi-enkausztika-technika-es-egy-modern-festek-talalkozasa/ 

                                                        *********************-
Megmértem pár napja reggel a vérnyomásomat és alacsonynak találtam. Emiatt aztán elindultam a CKH-ba, ahol jó egy éve nem jártam, mert az előző időszakokban minden esetben annyira felbosszantottam magam az ottani  kiállítások megtekintését követően, hogy félő volt, látogatásom után egyszer majd csak mentőt kell hívni hozzám.
(Gyengébbek kedvéért, „reklámozásképp” ki is írom: ez a helyszín a Civil Közösségek Háza a Sétatéren...)

Na, szóval aznap  az idő ragyogó volt, buszra pattantam, elmentem a Séta térre.

Ennyit tudtam meg a neten olvasható anyagból, a művészről:

Jankovich Márta

"1955 - ben született a szlovákiai Csallóköz kisvárosában, Gútán.
Az általános iskola befejezése után, felvételt nyert a pozsonyi ipaművészeti iskola textil szakára, melyet 1975 - ben fejezett be. Rövid ideig a komáromi hajógyárban dolgozott. Következő munkahelye a gútai kultúrház volt, ahol sokrétű munkájában szakmai tudása kibontakozhatott. Plakátterveket, színpadi díszleteket készített, kiállításokat rendezett és vezette a művészeti szakkörök munkáját.
14 év után a gútai művészeti iskolába került, ahol a rajz szak működését vezette. 23 éves művészeti pedagógiai munkája során sok-sok diákkal szerettette meg a a rajzot, festészetet. Sikeres tanítványai közül többen Pozsonyban, Brnben, Budapesten, Győrben, Sopronban és Pécsen folytatták magasabb iskolai tanulmányaikat. A gyerekek munkáikkal számos nemzetközi és hazai díjat nyertek az évek során.
A technikák közül legjobban a textil és selyemfestést, az enkausztikát és kerámia készítést szereti leginkább. Kipróbálta a gyerekekkel a szoborfaragás technikáját is Ytong téglából. Az alkotások a gútai művészeti iskola udvarát díszítik.
A tanév befejeztével nyugdíjba vonult, most már minden szabad idejét a festészettel tölti.
Pécs városát nagyon szereti, családja is köti a városhoz, hiszen itt él lánya és két unokája."

Sosem hallottam az „enkausztikáról”: ami tulajdonképp viaszfestés. Ókori eredetű festési eljárás; fára, elefántcsontra v. vászonra a festéknek forró viasszal mint kötőanyaggal való felrakása. 

Nem lepett meg, hogy a ház előtti táblán semmiféle plakát nem látható. Az sem lepett meg, hogy a bejárati alagútban (vagy miben), ill. a házba felvezető ajtón sehol egy 3 cm-es cetli nem látható, ami a véletlenül betévedő, megszállott, őrült tárlatlátogató embert eligazítaná. Csak hát öreg róka vagyok én már ebben a házban, mentem, rendíthetetlenül előre, felfelé az amúgy csodaszép lépcsőn, az emeletre.

 




És persze ott volt a kiállítás, amit kerestem. És kérem tessék nekem elhinni, a legteljesebb lelki nyugalommal elkezdtem fényképezni, nézegetni a képeket, amikor egyszer csak megjelent két szék-rakodó.....De mintha üvegből lettem volna, szinte átnéztek rajtam. Se szó, se köszönés, se mittetszikittkeresni – semmi. Pár perc múlva az egyik irodai szobából jött ki valaki, s ment át a másik irodába – látott, rám nézett, de ugyancsak úgy tett, mintha nem lennék látható.
Mellesleg felmerül bennem annak lehetősége, hogy ebben a házban valami varázslat történik velem: egész egyszerűen láthatatlanná változom. El kellene egyszer vinnem valakit, akivel ezt dokumentálni tudom. És arra is gondoltam, legközelebb megpróbálok leemelni a falról egy képet. Hónom alá csapom és kisétálok. Esküszöm, ezt kellene tennem, ha elég bátor lennék valóban és nem csak itt a neten csepülném ezt a helyet.








Nos: megnéztem a kiállítást. Minden kép üveg alatt van, és én akárhogy is néztem, azt a különleges technikát nem fedeztem fel. (Persze nem is tudom, mit kellett volna „felfedeznem”.) A képek témái, a kellemes pasztell színek viszont tetszettek – csak hát az az átkozott üveg-borítás…. Az tett és mindig is az tesz tönkre minden fotózást. Alig van pár képem, amit nem szégyellek ide betenni.

Mondanám, menjetek el pécsiek, nézzétek meg – de csak akkor tanácsolom, ha van kedvetek, bátorságotok egy szellemkastélyba beosonni és ha nem zavar benneteket, hogy a légyszarral a falon valószínű többet törődnek, mint veletek, kedves vendégek…..


13 megjegyzés:

  1. A szarkasztikus kezdet nagyon tetszett... minden rosszban van valami jó is.:-)

    Nekem nagyon tetszenek a képek, kellemes, harmónikus. Ennek a technikának utána kell még olvasnom. A két utolsót elfogadnám.

    Nem értem a művészt? Nem tudom, hogy mi a menet, de ha én kiállítok valamit, akkor csak "ellenőrzöm", hogy az kiállításméltóan legyen kezelve.
    Kár, hogy nem vagy elég bátor, mert lehetne egy szép képed... :-) Viccet félre. Elkeserítő, elszomorító. A művek értékét tiporja az értéktelenség gödrébe. :-( Nagy kár!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tényleg többször tettem már fogadalmat, hogy nem megyek ide - aztán valahogy mégis meggondolom magam. Valójában érdekelnének a kisebb kiállítások is, nem csak a hatalmas, ZSKN-ben rendezettek, és alapjában véve az épület is szép de minden alkalommal felbosszantom magam a "vendéglátás" primitívségén. Még a sokkal nagyobb ZSKN-ben is köszönnek, és megkérdezik, nem akarom-e letenni a kabátomat, stb... de itt, hogy levegőnek néznek, minden alkalommal határtalanul felbőszít.

      Törlés
  2. Megint milyen szerencsés vagy ! Épp' nemrég írták, hogy a vérnyomás értékek változnak,- lehet, a tied ( alacsonynak gondoltad) az a jó. Igaz, én jelenleg inkább azzal foglalkoztam, hogy "Merre tovább Pécsi Napok ?" (cikk címe) - nem ilyen "kisebb" rendezvényekkel. Nem védem a mundér becsületét, most sem. Csak-csak ott van a kiállításról a hír a CKH honlapján, ill. a Facebookján. Mennyivel kellemetlenebb (?) - (könyvtárban jártam) - az I.emeleten megnéztem egy képkiállítást... de sem a honlapon,sem a Facebookon egy szót sem találtam róla. Nem nagyon tudok mást javasolni, esetleg azt,- rendszeres időközönként saját magának kell(ene) kutakodnia az embernek ehhez hasonló,kisebb rendezvények iránt. [ Ki,ki gondolja végig, mennyi hülyeséget képes naponta küldözgetni,belenézni, stb.-. ahelyett,hogy esetleg (időben ! ) -ilyesmikre felhívja a figyelmet.]

    VálaszTörlés
  3. Kifelejtettem,- ( esetleg a nem pécsieknek) - elsősorban talán azt,hogy a CKH (Civil Közösségek Háza) - bár van vezetője + több munkatársa is,- igen sok, más civil szervezetnek ad lehetőséget rendezvényeik megtartására, stb. Szervezetek a CKH-ban ( Hogy pl. az említett kiállítást melyik csoport (?) vagy egyén (?) szervezhette nem tudom.) Lehet, hogy ők tudtak róla, stb. Mint ahogy - amíg élt Trebbin Ágost,- nekem megküldte a havi ( vagy féléves) programjukat. ( Pécs esték )

    VálaszTörlés
  4. Válaszok
    1. A problémám nem azzal van, hogy nem kap "reklámot" a kiállítás. Nem. Az a bajom, hogy nem tekintenek "vendég"-nek...Márpedig, ha nem is királyi fenség, vagy előkelő politikus, de azért mégiscsak valami emberféle vagyok, akit megilletne a minimális udvariasság.

      Törlés
  5. A művésznő képei selyemképek?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Enkausztika a technika neve, de hogy mire van festve, azaz felvíve a viasz, vagy hogy egyáltalán miképp készül ??? Hát az rejtély számomra. Lehet, hogy valami vékony vászon, de akár selyem is lehet....És egyáltalán nem látszik (vagy én nem láttam), hogy ez valami viaszos textília lenne. Üveg alatt/mögött meg pláne....

      Törlés
    2. Ezt találtam.
      http://kinvaart.com/festeszet-anyagai/festekek/az-osi-enkausztika-technika-es-egy-modern-festek-talalkozasa/

      Törlés
  6. Akár hogy is , a képek gyönyörűek !
    Vigyázz a vérnyomásodra :-)
    mmama

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ó, a vérnyomásomat már rendbe-tettem. Majd meglátod holnap, mi segített ! :-)

      Törlés
  7. Tisztelt "aranyos fodorka"! Örülünk, hogy csak évente egyszer méltoztatik a CKH-ba betérni - bizonnyal emiatt is vannak ilyen kimerítő ismeretei a Ház működtetőiről, a közönségéről, a programokról. Ha lehet, lebeszélném arról, hogy továbbra is évente egyszer betérjen, mert nem hiányoznak az ilyen látogatók. "Teccik tudni" a ZSKN egy majd' 100 főt foglalkoztató, állami és önkormányzati pénzzel agyontámogatott intézménytömeg, míg ez a "szerencsétlen" CKH csupán egy kis egyesület által működtetett közösségi helyszín. Míg ott milliárdok forognak a bevételi oldalon, itt minden fillért - a béreket, a rezsit, a programköltségeket - ezek a szegény "széktologatók" szedik össze. Mondanom sem kell, hogy a bérek még csak meg sem közelítik a korábban emlegetett "ott legalább köszönnek" intézménymonstrum bérszintjét. Pedig itt is többdiplomás, nyelveket beszélő emberek dolgoznak. 22 éve tesszük a dolgunk úgy, hogy egyik évben sem látjuk, mi lesz a következőben... Onnan is látszik, mennyire tisztában van ezzel a házzal - hiszen utál még a közelébe is menni, ez kiderül "kedves" soraiból -, hogy arról sem hallhatott, hogy - csak a legutóbbit említsem - a nyári Europa Cantat (erről "teccett hallani?") 300 fős önkéntes segítő hadát ez a szerencsétlen intézmény szedte össze és szervezte meg akkor, amikor a ZSKN milliárdos költségvetéséből finanszíroznak jó pár szakember.... szerintem felesleges ennyi "jóindulatra" további időt fecsérelni. Javasolnám, hogy más galériákat látogasson, ahol minden bizonnyal pár ezer forintért majd kedvesen fogadják a jegyszedő nénik (akik önkéntesen szintén a mi szervezésünkben állnak több esetben ott...) és számomra láthatatlan lényét kellő tisztelettel fogadják a kihalt galéria csendjében. Ennyi primitívség hallatán ugyanis valóban elgondolkodom, hogy kitegyük-e a táblát: "Itt mindenki jól érzi magát, szereti a házat! Kivéve az alacsony vérnyomású, láthatatlan primitíveket...az ő jelenlétük nem kívánatos!" Üdvözlettel: Vincze Csilla Anna, ügyvezető elnök, 22 éve a ház munkatársa, egyik szék-tologatója (egyéb iránt tanár, népművelő, közgazdász).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves ügyvezető elnökasszony, örülök, hogy végre valaki reagált a CKH-val szembeni – már nem első kritikámra.
      Maximálisan megértem keserű szavait – bizonyára vannak a városban kevésbé értékes, ám jobban támogatott rendezvények is. Nem feladatom e differenciálás okának kutatása.
      Hogy mennyire el van keseredve, az felhevült szavaiból igen jól kiolvasható – bizonyára igaza is van az állami támogatás mértékét illetően. Ám én nem tehetek arról, hogy Önök ilyen nehéz körülmények között dolgoznak és nem tudok prémiumot osztani, ha a munkájukat jól végzik. Én „csak” egy vendég vagyok, akit meghívtak ugyan, de „semmibe vettek”.
      Amit reklamálok, az nem elsősorban pénz-kérdés (ami körül az ön levelének sorai bolyonganak).
      Egy hirdetőtábla az esetleg arra járó érdeklődők figyelmét felhívandó – talán nem kerül milliókba.
      És legfőképp ingyen van az udvariasság. Ha vendég érkezik a házamba, akkor minimum – ha látom, köszöntöm. Nem muszáj kedvesnek lenni hozzá, nem muszáj pár szóval üdvözölni, de köszönni bizony illik.
      „Alacsony vérnyomású, láthatatlan primitívként” pedig önnek azt ajánlom, hogy sürgősen írasson fel vérnyomás-csökkentőt, mielőtt egy őszinte vélemény olvasása következtében megütné a guta.

      Törlés