Moly

Hetek óta röpködtek a szobában és el nem tudtam képzelni, egyszerűen nem láttam, hogy tétova, kissé idétlen ide-oda repülésüket honnan kezdik, hol lehet a „felszálló pályájuk” ? Vettem egy molycsapdát és döbbenettel tapasztaltam, hogy pár nap alatt több tucat molylepke ragadt rá. Valamit ki kellett találnom….

Úgy érzékeltem, nem a ruhás szekrényből jönnek, egyrészt mert az tele van molyriasztó szagos izékkel, másrészt meg mert mindig itt körülöttem szálldostak. Belőlem se jöttek. Hát akkor csakis a könyvespolc marad. Na de… hát szóval  a fotón nem látható az egész könyvkészlet. Van itt a szobában kb.1000 db…

Tavaly nyáron, a festés után  volt az egész leszedve, az udvaron kiporolva, azóta csak (mű)toll porolóval (mi ennek a rendes neve??) szóval azzal porolóizével porolgattam a könyvek tetejét, ahol meg minden „kincs” (kövek, fotók, egyebek) ki van pakolva, ott rendesen portörlő ronggyal törölgetek.

Hát nagyon nem volt hozzá kedvem, de megcsináltam: Leszedtem soronként majd az összeset újfent kiporoltam, polcot letöröltem, majd visszaraktam. Sajnos nem „jó felén” kezdtem el a szekrény pakolását, mert már majdnem a végeztem, minden látható eredmény nélkül (=csakis „rendes” port találva), amikor drága jó  Móra Ferenc könyveihez értem…. Hát kérem ott lakmároztak ezek a dögök. A fotókon láthatóan megkezdték a könyveim „átrágását” a szó valódi értelmében. Egyelőre csak a borítóig jutottak, ami nem tudom miféle anyag, de valami impregnált textilfélének tűnik, a múlt század húszas éveiből….Mindenesetre nekik ízlett….

Érdekes módon azonban az ottani életüknek semmi egyéb nyomát nem láttam, mint a könyvborító morzsákat. Hogy ide jártak volna enni ? Vagy a szobában repkedők itt keltek ki ? Nem tudom és örök rejtély is marad előttem.

Mindenesetre, most este fél 11 – és dél óta egyetlen molylepkét nem láttam… Hát remélem sikeres volt az akcióm – még ha eléggé fáradságos is. Ja – és Móra Ferenc tetejére levendulás-zacskókat tettem – azt állítólag nem kedvelik a molyok….Nehogymá’ visszajöjjenek továbbolvasni a könyveket !

 

Nem, nem ennyi az összes. Csak nem látszik az egész polc :-)

 

                     

Tudom, hogy a blogban már legalább kétszer szerepelt az alábbi mese. Nem véletlen, mert vén fejjel is állítom, ez életem legkedvesebb meséje. És mivel a téma ide passzol, hát harmadszor is beteszem. Aki már olvasta, attól bocsánat…..

Mosonyi Alíz – Háy Ágnes: Szekrénymesék

Volt egyszer egy Mari nevű szekrény. És ebben a szekrényben lakott egy nénike. – Nem itt kéne nekem lakni – sírdogált a nénike. – Nem egy gombos dobozban. Öregségemre nem ezt érdemelném. – Nénike, nénike – mondogatták a gombok. – Ne sírdogálj ! – Éppenhogy ezt érdemled. Vagy még ezt se. Ki rágta meg a télikabátot ? – kérdezték a gombok. – Én – mondta a nénike. – Ki ette meg a csipkegallérokat ? – kérdezték a gombok. – Én - felelte a nénike. - A bársonyködmönkét ? A selyemesernyőket ? Ki ette meg ? – Én, én – felelte a nénike. – Azt a sok szép zakót, nadrágot Made in England, ki falta föl ? – kérdezték a gombok  – Hát én – mondta a nénike. – Csakis én. – A molyirtót is ? – kérdezték a gombok. – Azt is – mondta a nénike. – Igaz. Szép életem volt. – Hát akkor – mondták a gombok . – Nincs miért sírnod.