Nagyon
vacak időben indultunk, köd volt, nyálkás út – nem szeretek ilyenkor vezetni…De
reménnyel volt tele a szívünk: majd csak javulni fog, ez a leghosszabb
útitervünk, csak nem adjuk fel egy kis borulás miatt ! Miként az elsőnek megírt
beremendi kápolna már bizonyította, azért jól tettük, hogy nem fordultunk
vissza.
Az első fotók Villánykövesden a pincesorról készültek, de perceken belül mást is felfedeztem: rengeteg gyapjas tintagombát, a kedvencemet. Legszívesebben azonnal leszedtem, hazarohantam, s kirántva befaltam volna.... Volna, volna.... így azonban csak fényképen tudtam megörökíteni ezt a gomba-kánaánt.
 |
| A villánykövesdi pincesor |
 |
| Tele a rét gyapjas tintagombával |
 |
| Tényleg tintagomba és tényleg rengeteg ! |
Villányban
csak pár fotó erejéig álltunk meg, majd benéztünk a szoborparkba, de akkor
elkezdett esni az eső, inkább lemondtunk arról, hogy körbesétáljuk.
 |
| A szoborpark |
Ez után
jött Beremend, amiről beszámoltam, Nagyharsányban különös látnivalók nincsenek,
ott nem is időztünk.
Tehát
irány Siklós.
Szörnyűséges
sötét felhők gyülekeztek fölöttünk és egyre jobban esett az eső…. Mire beértünk
Siklósra valóságos felhőszakadás volt. És nem is ám 10 perces !!!
Mit
tegyünk ? Kóvályogtam csak a városban, (autóval) ide-oda, végül bekanyarodtam a
kis dzsámi mögött egy parkolóba (szerintem illegálisan, mert az valami buszparkoló,
vagy mi – de hát szombat volt és szakadt az eső, busz meg egy sem állt
ott, meg őrbódé sem.) Ugyanis ez a parkoló volt
legközelebb a dzsámihoz, amit még én sem láttam és mindenképp szerettem volna
megnézni.
Kis
hezitálást követően csak csak kiszálltunk…A szakadó esőben, ahogy közeledtünk a
dzsámi felé, egy úr jött szembe velünk, mint egy égi jelenés a semmiből, és kérdezte, hogy a dzsámit akarjuk-e megnézni
? Igenlő válaszunkra mondta, hogy akkor
kinyitja ! Micsoda szerencse, ő volt a templom felügyelője (vagy mije….).
Bementünk, körülnéztünk.
 |
| A dzsámi kívüről.... |
 |
| ...és belülről. |
Malkocs
bég dzsámija a 16.században épült. Története itt olvasható:
Szegény
dzsámi hányatott sorsot élt meg, minaretje összedőlt, át- és beépítették.
Szinte eltűnt, én nagyon sokáig nem is hallottam róla. Végül az 1990-es években
tárták fel, s állították helyre – meg kell mondjam, pompásan ! A hétköznapi életben használatos tárgyak láthatók itt, melyek a török állam néprajzi múzeumából kerültek ide.
Miközben
bent nézelődtünk, fotóztunk, az eső változatlan erővel szakadt odakint. Ám
amikor a kísérőnk megkérdezte, hogy akarjuk-e látni a szerb-ortodox templomot
is, azonnal igent-t mondtunk, eső ide, vagy oda. Most már mindegy volt, a
cipőnk átázott, gyakorlatilag a helyzet rosszabb már nem lehetett.
És bizony
jól tettük, hogy így döntöttünk. (Csak zárójelben: én ebben a templomban sem
voltam, és igen örültem utólag, hogy az eső miatt nem hátráltunk meg…)
Az első,
amire vezetőnk felhívta a figyelmet, a kissé megdőlt torony… Bár látszik, hogy
a templomot nem túl rég tatarozhatták (kívülről), de a „tipikus magyar” szokás szerint
semmi sem tökéletes, ez a munka se, a torony bal oldali középső sarka (? nem
tudom mi ennek a neve ?) már most beázott, megrongálódott. És a
kerítésen is hatalmas repedés csúfoskodik.
 |
| Ez a torony tényleg ferde - no nem ennyire, mint a képen, de azért ferde.... |
 |
| A megfakult ikonosztáz | |
 |
| A karzat |
 |
| Templom-részletek |
Az első
(fa) szerb-ortodox templomot egyébként a
XV. században letelepedett szerbek építették itt, ennek leégése után épült
1738-ban egy kis templom, majd a hívők adakozásából az 1806-ban
felszentelt, ma is látható templom.
Ikonosztáza és berendezése is ebből az időből való.
Érdemes a
gömbpanorámát itt megnézni:
A templom-nézéssel
végezve, autóval elindultunk fel a várhoz – de az eső csak esett, esett…sőt,
néha még meg is dörrent az ég.
Beálltunk
a vár melletti parkolóba – és perceken
belül felfedeztük a szigetvári szörny ikertestvérét. Ezt azonban a tervezők,
vagy a városatyák, vagy a Jóisten, legalább kicsit jobban „el tudta dugni”,
lenyomni a föld alá – olyan mértékben nem rontja a vár látképét, mint amennyire
Szigetvárét az ő látogatóközpontja …
Az alábbi
két kép nem saját felvétel, de az egyiken jól látszik az épület, és hasonlósága
a szigetvárihoz, a másik légifotó, melyen az látható, hogy legalább
megpróbálták ezt a szégyent elrejteni a föld alá…
 |
| A föld alatti toldalék |
 |
| A siklósi vár - madártávlatból |
 |
| És szakad, szakad az eső.... |
Siklós ez
okból (=eső) törölve lett, inkább elindultunk Harkány felé, ahol egy jó kis
lángost akartunk ebédelni.
Nincs
messze Harkány Siklóstól, de mire odaértünk, kisütött a nap… Hát, ha ez nem
áprilisi időjárás októberben, akkor semmi.
Megettük
a lángosunkat a fürdő mögötti/előtti sétányon, aztán körbevittem vendégemet,
lefotózni a látnivalókat. Most én már nem teszek fel ide képeket, hiszen nemrég
csak Harkányról írtam hosszabban és ott fotók is voltak. Nem változott azóta semmi....
 |
| Máriagyűd szabadtéri misézőhely |
Harkányból
Máriagyűdre mentünk, itt pár napja adtak át egy közel 500 milliós beruházást
(van itt pénz !!!!!!!!) felújítva a szabadtéri miséző-helyet, a templomot, a
padokat, járdákat és épült egy játszótér.
Ezek
nagggyon fontos dolgok….
Innen
aztán már hazafelé indultunk, kezdett az ég ismét borulni. A szemerkélő
esőben beugrottunk még Szalánta mellett a szívemet-fájdító-Eszterág-pusztára –
no nem azért, mintha reménykedtem volna abban, hogy a galambszaros
harangtornyot kitakarították.
Nem is ért
meglepetés….pedig az (=takarítás, picinyke állagmegóvás) nem kerülne sok pénzbe….
 |
| Eszterágpuszta harangtorony |
Sajnos ennek a mai beszámolónak a végére nem tudok vidám képet tenni, max. egy őszi tájat, ami olyan mint a hangulatom volt, ködös, borongós:
