A harmadik nap, ami csak fél volt

Úgy értem, nem egy teljes, hanem csak egy fél napocska, egy délelőtt. Ez fért bele:

Abaliget-Orfű volt valójában a cél, de elég bizonytalan voltam abban, hogy a tervbe-vett látnivalókból mit tudunk majd megnézni, hová lehet majd bemenni, tekintettel a napok óta tartó esős időre.

Valami bogár vasárnap este a fejemben rágni kezdett és még lefekvés előtt újra bekapcsoltam a gépemet, mert rémlett nekem a Mecsek-Rally – csak azt nem tudtam, pontosan, hol és mikor lesz. Hát miért is ne most ezen a héten lett volna és miért is ne azon az útvonalon, amerre menni készültünk ?

Egy ismerősömet még este megkérdeztem, ő azt mondta, szerinte az az út, amelyen legegyszerűbb kiérni Pécsről Abaligetre, az biztos le lesz zárva, próbálkozzam Kővágószőlős felé….Jó, az is szép út, bár picit hosszabb, viszont elég rég nem is jártam arra.Arra megyünk... Sajnálom, hogy nem fényképeztem le az út melletti galagonya-bokrokat, amelyek szinte másból se álltak ki, mint millió pirosló kicsi termésből. Én életemben ennyi galagonyát még nem láttam !

No, Kővágószőlőst elhagyva felértünk az erdőszélre, s mi várt ott ? No mi ? Hát természetesen útlezárás a verseny miatt… Nem mondanám, hogy örültem, de nem olyan a fából faragtak engem, aki csak úgy lemond egy kitervelt céljáról.

Erre nem ? Jó, akkor elmegyünk Szentlőrincre és majd arra kerülünk.

Így is történt. Vendégem legalább olyan helyekre is eljutott, ahová egyébként – szerintem – az életében soha máskor nem ment volna…

 

Nem látta volna a bükkösdi kastélyt sem....

Az időjárás viszont kifejezetten kegyébe fogadott bennünket, bár meleg nem volt, de eső sem esett, sőt, többnyire még a nap is sütött.

Első megállónk Abaliget lett.

Sehol egy lélek

A barlang bejárata is zárva

A korsós lányra ráférne egy kis "mosdatás"

 

A kacsáknak sincs kedvük a vízre menni...

Bennem mindig is szép emlékeket ébreszt ez a vidék (Orfűvel egyetemben), hiszen ifjúságom kalandos barlangos éveit jutatatja eszembe. Vendégem a barlangba nem akart bemenni, így hát csak a tavak körül jártunk/fotóztunk kicsit. Teljesen kihalt a táj, ember, kiránduló sehol….

Aztán átkanyarogtunk Orfűre – az itteni tegnapi (autó)versenynek már csak a nyomait láttuk, autógumik és korlát-szalagok (?vagy mi a neve?) képében.

Miképp gondoltam, a Vízfőhöz nem lehetett bemenni, a malom-építkezés miatt eszméletlen felfordulás van ott. Talán jövő nyárra elkészülnek…

Így aztán először Orfű főterén álltunk meg néhány szobor-fotózás erejéig, majd felmentünk a gáthoz. Egészen jó idő lett eddigre, s bár én jól láttam a tubesi átjátszó-tornyokat, de sajnos a fényképen nem láthatók…

Alig látszik az orfűi hegy tetején a kilátó

A volt barlangos ház helyén álló "Mecsek háza" és a rét. Egyetlen szál kikerics sincs sehol.. :-(

Orfűi napóra rózsákkal....

A baloldali "kis pöcök" csak egy orfűi átjátszótorony csúcsa. A lapisiak nem látszanak.

Majd irány Magyarhertelend-Sikonda. Épp ebédidőre értünk a sikondai tavakhoz. Emberek itt se voltak, pár pecást leszámítva. Elővettük kis szendvicseinket és a tóparti sétány egyik padjára telepedve szép kényelmesen, tényleg idilli környezetben megebédeltünk.

Ebédünk helyszíne

Sok szép gyerekkori emlék köt engem ehhez a helyhez. A sikondai  fürdő helye és a szanatórium

Vendégem Komlóra már nem akart bemenni, így hát hazafelé indultunk.

Felkanyarogtunk Árpádtetőig, közben mutogattam a sok halálos baleset helyét jelző „emlékoszlopot” – melyeknek túl sok haszna nincs, mert a fiatal eszetlenek most is épp úgy száguldoznak, mintha azt hinnék, ők örök életre születtek  erre a Földre….

Igen. Őt is hazavárták....

Pécsre érve tettünk még egy röpke kis kitérőt az én kedves Gyükésem felé, de innen aztán már csak az állomásra mentünk, ahol  felfedeztük, hogy épp bent áll egy pesti vonat, s ő akár azzal is hazamehetne….

Így is történt, gyors búcsúvétel után felpattant és máris elszáguldott az Intercityvel a messzi Budapest felé…. 

Én örömmel jártam be vele és mutattam meg kedves helyeimet s csak azt sajnálom, hogy nem tudtam szebb/jobb időjárást rendelni erre a három napra.