Arachnofóbiások ma ne olvassanak

Bocsánat, hogy újra „pókolok” – de tegnap sikerült végre a „saját” legducibb pókomat lefotózni – igaz, sajnos nekem mindig a hasukat mutogatják, tehát díszes, szép keresztje ennek sem látszik.

Ilyenkor ősszel, amikor a nagy legyek már fáradtabban és figyelmetlenebbül köröznek, könnyebb lecsapni őket, és akkor aztán megy ám az etetés. :-) A képen látható, már félig „feldolgozott” légy is az én ajándékom volt.

Heten vannak egyébként, akik a sok picuriból átvészelték ezt a nyarat, s bízom benne, hogy jól elrejtve valahol már lapulnak a jövő évi kicsi utódok. A képen jól látható a pók mérete a mögötte lévő vadszőlő levélhez, ill. a flox bokrom virágaihoz viszonyítva.

(Ígérem, idén ez volt az utolsó „pókos” post.)