Égervölgyi séta

Ma ugyan tiszta szürke minden és csepereg az eső és semmihez sincs kedvem, de pár napja a napsütést kihasználva egy régi kolléganőmmel kisétáltunk az Égervölgyi tóhoz.
Dacára, hogy vasárnap délután volt, nem mondhatom, hogy zsúfolva voltak az utak kirándulókkal. A gát fölött nyársazott ugyan pár ember – de mi fel se mentünk addig, leültünk a tó szélén álló padra – és megállás nélkül folyt belőlünk a szó. Régen találkoztunk – korban közel állunk, gondolkodásmódban is,  és évekig együtt dolgoztunk – volt tehát téma bőségesen.

Egészen hihetetlen dolgok is kiderültek – „felfedeztünk” közös ismerősöket – akik gyerekkorunkban voltak körülöttünk, és bár több helyszínen is keresztezhettük volna egymás életútját, mégis meglehetősen későn, csak felnőttként, a munkahelyünkön találkoztunk.
Valójában semmi sem történt, de kaptunk pár kellemes órát, laza gondolatokkal, s jóleső érzéssel jöttünk  haza. 
Úgy kellenek az ilyen délutánok!

Bár október van, alig-alig látszik ez a természeten:

Lassan beérnek, színesedni kezdenek a termések...

 

...bár a lomb-alagút még friss-zölden virít...

 

Egy öreg éger gyökerei

 

A tó egy részlete

 

A gát, fölötte a tűzrakóhely

Alább pedig egy kis játékra hívlak:

Találd ki, melyik az "eredeti" kép...

És itt ????