3 sor

Ha ezt még nem olvastad, most tedd meg !

És csak gondolkodj és gondolkodj…..

http://kapcsolat.hu/blogszemle/szele-tamas-mezeskalacs-tomloc

Virágom gazdát keres

Jelentem, megvan az új gazda. Köszönöm az esetleges igyekezetét mindenkinek !

Különösebben nem szép, nem is "menő" azaz divatos, valójában a virágja is elég jelentéktelen. De sok mindent kibír, és zöld, és kis tavaszias színt visz a lakásba, meg egy kis "életet". Lehet beszélni is hozzá és szereti, ha a levelét nedves ruhával rendszeresen letörölgeted, tehát már majdnem emberi tulajdonságokkal bíró lakótárs.

← Ez a cserép nemtudommi-virág (vagy kicsit nagyobb testvére) szeretne egy Pécsett élő jólelkű, virág-szerető gazdára találni. Egyszerűen kinőtték a virágaim a lakásomat, és pillanatnyilag nincs a környezetemben olyan, akire szívesen rábíznám. Be kell valljam, én személyes jó ismerősként, barátként  kezelem a virágaimat. A lehetőségeimhez mérten igyekszem megadni nekik sok mindent, de legfőképpen szeretetet. (Aki nem hiszi, hogy ez is lényeges egy növénynek, az bizony nem tud valami igen fontos dolgot.) Szóval pillanatnyilag nincs ilyen ismerős a környezetemben. Tehát ha valaki Pécsről befogadná és megígérné, hogy jó/szép/kellemes otthont nyújt a jövőben számára, elajándékoznám. (Akár el is viszem a lakására.)

Teljesen igénytelen, nyáron az udvar félárnyékos helyén tartom, de télen bent a lakásban. Ha túl magasra nő, csak le kell vágni, és eldugni. A visszamaradt kopasz szár-rész is kihajt újra.  (Lehet előtte vízben kicsit gyökereztetni is, de nem muszáj.) Aki kéri, írjon !

Lassan én már nem férek be a szobába...

Az előszoba is tele van a téliesítettekkel...

Gyógyító kence-ficék

Nem értem én ezt az egész blog-működési-elvet….

Van amikor (szerintem) érdekes dologról írok – egy árva komment nem érkezik. Aztán írok a birsalmáról és egész másfelé elkanyarodva, rengeteg érdekes, értékes hozzászólás érkezik. Nem titkolom, rettentően örülök ilyenkor   :-)  

Mivel jó hosszú a kommentek sora és nem vagyok benne biztos, hogy mindenki végigolvassa, viszont van benne fontos információ, ami esetleg érdekelhet olvasóim közül valakit, kimazsolázok belőle egy témát: a sebkenőcsöt.

Tehát a következőket tudtuk meg a kommentekből:

Patikában kapható  az Emofix kenőcs,  relatíve nagy tubus és hosszú a szavatossága.

Sérülés vagy egyéb ok miatti orrvérzésre, a fogínyvérzésre, stb.

Lejárati idő és tárolási körülmények: 30 hónap, 18-25°C között.

87 gr. 2600.- Ft

És létezik az ung. Vulnera, ami  egy szalicil tartalmú krém (lényegében 3% szalicil tartalmú vazelin), fontos, hogy ezt nyílt sebbe nem szabad kenni, csak amikor már elkezd gyógyulni, akkor lehet vele gyorsítani a folyamatot. (1 kg !!! 2760.- Ft,  tényleg ezt az adatot találtam...)

És akkor hadd reklámozzam, az évtizedek óta használt és nálam ugyancsak jól bevált egyebeket:

Panthenol spray  ezt én égési sérülésre használtam eddig (persze csak kisebbre, hülyeségből adódó, forrólábos-fül megfogása esetén) – de mint most olvasom, kisebb  sebekre is jó.

130 gr.    1600.- Ft,

Irix spray  ugyancsak égésre, és rovarcsípésre használom – ez is jó kisebb horzsolásra is.

60 gr.   1400.- Ft

Neogranormon kenőcs  a kedvencem, segít mindenféle sebgyógyulást.

100 gr.   2800.- Ft

No, ennyivel a mai orvosi fogadóórát  és a témát le is zárom.  

Birs

Mikor készítettetek utoljára birsalma sajtot ?

Én majd minden évben teszek el birset, de előrehaladó korom jelzéseképp értékelem, hogy egyre nehezebben küzdök meg vele. Igaz, most nagyon vacak, hibás birset kaptam. Méghozzá három hatalmas vödörrel. Mire eggyel végeztem siralmas lett a végeredmény, épp 2 üveg befőtt és egy  lábosnyi birs-sajt készült belőle.

Finom csemege egyébként, sokféleképp használom, befőttnek sült hús mellé, de készítek belőle levest is, meg mártást is. (Nálunk mindig is nagy divat volt a mártásozás, annyifélét tudott a nagymamám készíteni, s ezeket én a mai napig főzöm és szeretem.)

Hát egyelőre idén még megbirkózom vele, de ki tudja, mi lesz jövőre ….

Ezek még rám várnak....

Most, hogy ezen az utolsó képen a káposztás vödröm is látható, jutott eszembe, hogy eldicsekedjem: a savanyú káposztám idén fantasztikusan jól sikerül, nem fog kitartani  decembernél tovább, kénytelen leszek még egy adagot savanyítani.... Mindennapi csemegém. És nincs tőle lelkiismeret-furdalásom :-)  

                                                            **************

És még egy kis kiegészítés: csak részben tartozik a témához, de elmesélem, mert hátha nem ismeri mindenki a vérzéscsillapító, kötés-pótló spray-t.
Birshámozás-vagdalás közben megvágtam az ujjam. Franciaországi  barátnőm jóvoltából van mindig itthon vérzéscsillapító spray-m, és most rákerestem, látom, itthon is kapható. Igaz, elég borsos áron, de nagyon praktikus dolog. Nem kell a sebet kötözgetni, lehet vele mosogatni és hihetetlenül gyorsan begyógyul  (nem tudom, ezt miképp csinálja, de tény, hogy a kis vágás helye másnapra alig látszott és már nem is fáj...) Ha neked nincs ilyen otthon, érdemes egy flakonnal beszerezni belőle...

Vérlázító embertelenség a pécsi sürgősségi osztályon !

Nos én ehhez, az alább bemásolt cikkhez különösebbet nem is akarnék hozzáfűzni.  
Egy hetes a hír biztos sokan olvastátok is. 
Mivel azonban a barátnőm ebben a kórházban fekszik, csak még egy dolgot hadd írjak le. Elő volt jegyezve felvételre, nagy műtétre hétfőre. Bementünk. Délben hazaküldték, hogy nem tudják mikor lesz a műtét... Aztán másnap délután ugrasztották, hogy most mégiscsak jöjjön, de azonnal, mert másnap műtik... Kérdem én egy 72 éves ember idegei és lelkivilága el kell viselje ezt, hozzáadva az érthető és természetes félelmet ? Tényleg nem lehet ezt másképp csinálni ?

 Aki volt ápolásra szoruló beteg, akinek volt beteg hozzátartozója, az nagyon is át tudja érezni a helyzetet. Aki ilyen intézkedéseket hoz, az lelketlen, agyatlan, szemét ember. Igenis az ! Mert ő nyilván nem itt haldoklik, hanem a davincsiben százezrekért. Ott nincs kitiltva a rokon, hiszen pénzért mindent lehet. Talán nem lenne ilyen erős ellenérzésem, ha a beszállított sürgős, vagy kevésbé sürgős "esetek"  (értsd: emberek !!) mellett állandó ápolószemélyzet lenne, aki figyel rájuk, aki WC-re segít, vagy megitat, netán megnyugtat egy idős, vagy épp igen rossz állapotban lévő embert. De ez, ilyen természetesen nincs. Csak paragrafus van - az viszont be van tartva rendesen. Emberi érzés az ismeretlen fogalom ebben a "csodakórházban". 

Vajon a nagyfőnökök anyukájával is ezt teszik ? Vagy azok el tudják intézni, hogy mégse ide kerüljön a rokon/haver?  Rendkívül örülnék, sőt kívánom, hogy mielőbb személyesen kelljen meg/átélnie ezt a helyzetet annak, aki ezt a rendelkezést hozta.

Az alábbi cikk innen bemásolva: http://www.pecsiujsag.hu/pecs/hir/helyi-hireink/pecsi-surgossegi-a-hozzatartozoknak-kivul-tagasabb-avagy-tessek-elolvasni-a-szabalyzatot 

Pécsi sürgősségi: a hozzátartozóknak kívül tágasabb, avagy tessék elolvasni a szabályzatot!

2015. november 20. péntek 05:42

Csaknem egy hónapja vezették be Pécsett a Janus Pannonius Klinikai Tömbben kialakított sürgősségi osztályon azt a szabályt, hogy a beteggel nem tartózkodhat hozzátartozó a vizsgálatokra való, sokszor órákig tartó várakozás idején. Az intézkedés nagy felháborodást váltott ki, számos észrevétel a szerkesztőségünkbe is eljutott, ezért a helyszínen győződtünk meg arról, mi vár a betegekre és a családtagjaikra.
A kiválóan felszerelt Sürgősségi Betegellátó Osztályon, a közelmúltban átadott Janus Pannonius Klinikai Tömbben (400 ágyas klinika) évente akár százezer esetben mentenek életet, segítenek az orvosok súlyos betegségek, rosszullétek idején. Mindez tiszteletre méltó még akkor is, ha sokszor 10-15 órát kell várakoznia annak, akinek az esetét nem ítélik sürgősnek. 
De talán ezt is könnyebben vennék tudomásul, ha körülbelül egy hónapja nem hozták volna azt a döntést, hogy a hozzátartozóknak kint van a helyük - a folyosón. A tejüveg ajtókkal elválasztott felvételi helyiségben nem tartózkodhat senki, csak a betegek és a bejárat „lelkiismeretes" őrei.
Így, ha egy idős, mozgásában korlátozott hozzátartozót kísérünk be, kénytelenek vagyunk sorsára hagyni, nem vihetünk neki például vizet, nem szólhatunk hozzá, nem foghatjuk a kezét, egyéb szükségleteiről már nem is szólva.
Kevés a hely, sok a beteg, a személyiség jogok is sérülhetnek a zsúfolt várakozóban, halljuk az érveket.
Szerkesztőségünkbe is számos észrevétel érkezett, ezért személyesen is felkerestük a sürgősségit.
A felvételi térben mintegy húszan ültek, ki széken, ki ágyon fekve, várták sorukat csöndben. Egy férfit pont akkor tessékeltek ki a beteg mellől, ő még ezt is udvariasan megköszönt, s magára hagyta az ágyon az idős asszonyt, akit elkísért.
Odakint egy kisdobszai asszony várt hét (!) órája a huzatos folyosón arra, hogy megtudja, hol a férje, hova vitték, mi van vele. Közben egy idős idős úr kért meghallgatást, nem járt sikerrel, így távozott, a húgának vizet adni szándékozó fiatal nőt is visszafordították az ajtóból, „tessék a szabályzatot elolvasni" mondattal.
Ha orvostól kérnénk választ hozzátartozónk hogylétéről, az szintén nehéz ügy. Telefonszámot kapunk, ahol három óra múlva érdeklődhetünk. A telefon viszont a legtöbbször foglalt, így kissé bonyolult ez a mód is, hogy megtudjuk, mi van szerettünkkel.
Azt csak remélni lehet, hogy hamarosan ésszerű megoldás születik erre a problémára, s megnyugtató helyzet teremtődik a sürgősségin. A szakirodalom mindenesetre azt látszik alátámasztani, hogy ha nem vagyunk magányosak a bajban, akkor sokkal könnyebb azt elviselni.

Hárságyi Margit - Fotó: Kálmándy Ferenc

Szezonvég

Aranyos kis paradicsomaim (vagy paradicsomjaim?) utolsó darabjai…

Nos, ha valamit, hát a paradicsomokat érdemes volt ápolgatnom, palántázni, öntözgetni. Szinte egész nyáron-ősszel csak magam-termelte paradicsomot ettem és amikor kb. két hete kicsupáltam az elöregedett töveket a földből, a még rajta lévő pár szemet leszedtem, behoztam a szobába. És láss  csodát: pirulnak a kis aranyosak ! Nem gondoltam, hogy a teljesen zöldből az idő és egy kis szoba-meleg képes lesz piros paradicsomot varázsolni. Igaz, az íze már nem olyan, mint amikor a nap érlelte. Olyan, mint az áruházi, téli paradicsom, s ez is azt bizonyítja, hogy ami nem szezonbeli paradicsom, az bizony mind kényszerérett. Paradicsomnak néz ugyan ki, de az „igazitól” fényévekre van.

Mindegy. Elmúlt a nyár, meg most már az ősz is. Lassan kezdhetem majd készítgetni a jövő évi palántázáshoz a tejfölös-poharakat. Meg a lucabúzát...

Múlik az idő….

Öregek....

Ezt a videót Kavics küldte, és kétszer is megnéztem. Azt hiszem, azt a címet kellett volna adni neki, hogy ”A kivétel, mely a szabályt erősíti” … avagy „Vannak még csodák”…

Szánjatok rá fél órát, igazán megéri.

Nemrég Pipulka is írt blogjában egy 102 éves néniről – örömmel olvastam és valahogy olyan mese-szerűnek tűnt az egész.

Meseszerűnek, mert nekem nagyon más tapasztalataim vannak mostanában. Március óta heti rendszerességgel járok egy szociális otthonba, egy rokonomat látogatni, aki bár fizikailag gyengécske már, de szellemileg teljesen tiszta. „Csak” 87 éves.

Vannak ugyan gyerekei, de mind dolgozik, nem tudták volna őt napi rendszerességgel ellátni, felügyelni rá. Hát ezt a megoldást választották…..

Nagyon szenved és én is szenvedek minden áldott héten, amikor nála vagyok.

Kezdjük azzal, hogy képtelen vagyok megérteni, 2015-ben, amikor az emberiség  Marsra-költöztetésén gondolkodunk, miért nem képesek megoldani, hogy egy ilyesféle szociális otthonban (bocs, nem tudom szebben írni) húgy és hypó szag keveredik állandóan, gyomorforgató mennyiségben ???!!! (És akkor ez még a jobb „otthonok” közé tartozik ám !!!!) Komolyan mondom, a legnagyobb megpróbáltatásnak ezt tartom a látogatásaim alkalmával. Akármerre megy az ember, s még ha itt-ott egy ablak nyitva is volt nyáron, ez a bűz beleette már magát mindenbe, a falakba, a folyosó rozzant foteljeibe…

A rokonom szobája – szerencsétlen módon - közvetlenül egy olyan helyiség mellett van, ahol egy térben van a WC és a zuhanyzó. Bizonyára lehet erre indokot találni, hogy miért így épült, de mivel az ajtót (érthető okból) nem lehet bezárni, és mivel ebben az otthonban vannak gyengébb elmeállapotú emberek is, most képzeljétek el, amikor valaki zuhanyozik, a másik teljes lelki nyugalommal bemegy dolgát végezni. De van ennél rosszabb eset is, amikor a zuhanyzó vízleeresztőjét használja WC-ként valaki. (Nem kitaláltam ezeket a dolgokat, ezek tények.) Olyasmit nem is hiányolok már, hogy az ilyen beteg, öreg emberek számára mennyivel kényelmesebb lenne a normál WC ülőke helyett az a bizonyos u.n. „magasított”, hogy ne kelljen annyira leguggolni, hiszen többségük felállni is alig tud…Ez már nyilván valami extra, flancos kívánság lenne, erre nem jut pénz és felteszem, eszébe sem jut senkinek.

Ami a múlt héten megdöbbentett, két napig a szokásos 6 db gyógyszer helyett csak kettőt kapott, mert „nem jött meg a szállítmány”…. Most mit mondjak erre ?

Egy másik alkalommal, a megszokottól eltérően, szörnyen kába, tompult volt, amikor kora délután odaértem. Mint egy lassított felvétel, úgy mozgott. Mesélte, hogy ma  „más formájú gyógyszer” volt a reggeli adagjában – amiről egész nap alig bírta nyitva tartani a szemét. Hát szinte rá sem ismertem… Mit cserélhettek össze, mivel ?

Jó két hónapja volt időpontja a szemészetre, de mivel nem volt ápoló-kísérő, aki elment volna vele (kocsival elviszik őket, de egyedül nem mehetnek) szóval nem volt, aki elkísérje, azóta se jutott el az orvoshoz.

Neki szerencsére volt lehetőség bevinni a mikróját, ugyanis mire a   tányérokba kimert ebéd-adagok a legtávolabbi szobákba elérnek, teljesen hidegek. És akinek ( a 99 %-nak) nincs mikrója, az akkor vagy hidegen eszi az ebédet, vagy sehogy….

Mindenkinek, minden – mosásba leadott ruhájára- névcédulát ragasztanak. Mióta rokonom bent van, megszámlálhatatlan ruhája „tűnt el”. Kétségtelen, kap helyette másikat, nadrág helyett nadrágot, pulcsi helyett pulcsit. De most kell mondanom hogy mit érez egy kedvenc ruhadarabja elvesztésekor egy idős ember ?

Az „otthonban” több fokozatú a leépülésben szenvedők sokasága, és van  valamiféle differenciálás, (van valami „zárt osztály” féle is) de vajon azt miért nem lehet megoldani, hogy a viszonylag normálisakat valahogy egymás közelében helyezik el ?

Kérdések, kérdések, megválaszolatlanok… Ezek most csak úgy „nagyhirtelen” jutottak az eszembe a 102 éves nénik kapcsán. 
Nem akarok belegondolni, hogy én is itt végezhetem….
És nem kívánom a rokonomnak, hogy (ilyen körülmények között) 102 évig éljen.

Hogyan vegyünk szavazókat ? Virággal.

 "Ócsó-virág-vásárt" tartottak Pécsett. Ez a hír. A gondolataim meg alább olvashatók....

http://www.bama.hu/baranya/kozelet/viragba-borult-a-ter-szezonalis-es-fuszernovenyeket-is-arultak-639401

„A vásáron a piaci áraknál alacsonyabban kínálták azokat a növényeket, amelyeket hagyományosan az ősszel kell elültetni.”

Igazán nem akarom minősíteni az akciót – bizonyára sokan vígan dörzsölték a tenyerüket, jól jártak, spóroltak pár száz forintot. És mekkora lett volna a siker, ha valami élelmiszert dobtak volna piacra pinka-pénzért...(Még akár ezt is megtörténhet ebben a bolond világban.)
De kérdem én, mit éreznek a pécsi kertészek ? Mennyire esik jól nekik, hogy őket NEM HÍVTÁK MEG erre a vásárra ? Nyilván a szervezők öcsibácsiáhaverjai voltak azok, akik itt árusíthattak….Persze, kell csali a szavazóknak, hiszen bizonyára örült mindenki, aki itt vásárolt és végtelenül hálás volt a városvezetőknek és persze, hogy káromkodik mindenki, akivel ezen a rafinált módon kiszúrtak.(Igaz ők lényegesen kevesebben vannak....)

Úgy hallottam, hogy pl. Zalaegerszegen ilyesmi nem történhetne meg. Ha az önkormányzatnak valami feladata adódik, vagy valamilyen ötlete születik, elsősorban a helyi iparosokat keresik meg, látják el munkával, és csak akkor hívnak „idegent”, ha a városon belül a problémát nem tudják megoldani.

Költői kérdésem:  nem lehetne az esetleges következő virágvásárra a pécsi kertészeket is meghívni ????

Egy újabb emlékmű Pécsett

(Írtam, fotóztam mindezt csütörtökön, valószínű az utolsó szép őszi napon....)

Lehet/szabad velem egyet nem érteni..... Én azonban már csak egy olyan régimódi banya vagyok, hogy egy alkotáson első ránézésre szeretem látni azt, amit ábrázol, vagy amit mondanak róla.   
Becsülettel bevallom, jelen esetben vagy 10 percig próbálkoztam, hogy felfedezzem és meglássam azt, amit  szerencsésebb esetben egy szobron 1 mp alatt  meg lehet látni, nevezetesen, hogy mit is ábrázol. Jó, elismerem, hogy nem készültem fel rendesen, nem kutattam utána a neten még indulás előtt, csak láttam a buszból, hogy van ott valami, hát uccu ! Leszálltam, odamentem és lefényképeztem. (Fényképezővel a táskámban járkálok többnyire...)
De azért nem kevés büszkeséggel jelenthetem, „megtaláltam” rajta mindent, amit itthon a leírásban később el is olvashattam. (Egészen meg voltam elégedve magammal…)

Kicsit gondolkodtam rajta, tegyem-e fel találós kérdésként, hogy ti mit láttok az emlékművön – de aztán mégis inkább azt választottam, hogy egyből elárulom, ne kelljen se bosszankodni, se kudarcélménnyel elhagyni a blogomat senkinek.

Tudnivalók erről az alkotásról  - kimásolom az érthetőség kedvéért az egész bekezdést, innen:  http://pte.hu/cimkek/europa_cantat

„…A 2015 szeptember 21-én dr. Őri László, Pécs Megyei Jogú Város kultúráért felelős alpolgármestere által felavatott „A közös éneklés öröme" című műalkotás egyszerre állít emléket az idei nemzetközi kórusfesztiválnak, és üzen az utókornak a rajta elhelyezhető kerámialapokkal.

A koncepció megalkotásakor Keményffy Gábor tervező művészt híres pécsi elődök, Zsolnay Vilmos, Breuer Marcell és Victor Vasarely munkássága ihlették. A Földünket szimbolizáló acélszerkezeten az EUROPA CANTAT fesztivál emblémája és az emberi kapcsolatokat megjelenítő, egymásnak éneklő fiú és leány látható. A több mint 2000 egyedi kerámia elemet a fesztiválon résztvevők, a pécsi közélet szereplői és a városunkban élő vagy ide látogató zenekedvelők helyezték el a műalkotáson….”

Nos  nem is akartam többet, mint lefényképezni ezt az új emlékművet és bemutatni. Hát kérem, ennyire sikerült.

Amúgy meg talán az utolsókat rúgja az ősz, állítólag napokon belül ideér a csúf idő. Most még tudtam szép színeket fotózni. Megörökítettem a „legendás” kis fenyőt (aki régi olvasó, valószínű felismeri)  még megvan az újranövesztett csúcsa, ám vészesen közeleg a karácsony…

És akkor a képek: 

 

Távolról....

Az Europa Cantat tulipános logója ( szembe-kép nincs, mert sütött a nap...)

  

Na most keresd meg az éneklő fiút és lányt... Tényleg ott vannak

 

Közelről ilyen...

  

Egy vacakul összemontírozott kép a balokányi tóról

 

A Kodály Központ messzebbről és közelebbről....

Két őszi kép...

Egy tábla, amit ha látok, mindig nevetnem kell....még sosem láttam mozogni, pedig erősen figyelem !

      

Régi olvasóimnak talán emlékezetes: a kis fenyő, aminek levágták a tetejét

 

Ajándékaim

Olyan szépnek/jónak/tökéletesnek látszik néha a világ !

Az ember már-már kezdi elhinni, hogy vannak csodák – csodák, melyekre annyira vágyunk a reménytelennek tűnő napokban.

Hogy hozzánk érkezett egy picurka kis fekete hajú angyal, arról hírt adtam tegnap. De ma meg azzal szeretnék „eldicsekedni” – hogy – bár még itt sincs a karácsony – én már kaptam ajándékot.

Vera blogjában (http://veragondolatai.blogspot.hu) sóvárogtam egyféle virág után, mire nagyon hamar jött a válasz, hogy kaphatok belőle… Nem kérettem sokáig magam, szerencsére Vera nem az ország másik felén lakik – autóba pattantam, amúgy is szép volt az idő, örömmel kocsikáztam ki hozzájuk.

Sajnálom, hogy a kutyájával nem tudtam megbarátkozni, de arra viszont büszke vagyok, hogy az idegeneket nem nagyon kedvelő cicát meg tudtam többször is simogatni. Megcsodáltam a kaktuszait és pozsgásait, a kertjében és a melegházukban lévő sok szép virágot – és már folyt is belőlük a szó….

(Olyan csoda dolog ez – hányszor gondolkodtam el, miképp lehetséges: találkozol valakivel, akit az életedben nem láttál és az első pillanattól kezdve úgy beszélgettek, mint ezer éves ismerősök….Miféle titokzatos vonzerők működnek bennünk ?)

És volt akkor nekem ott minden földi jó: csokis nyalánkság, amitől lelkifurdalásom volt ugyan, de nagyon finom volt és természetesen ettem belőle (egyet), sőt szégyellni való módon nem voltam képes visszautasítani a hazára becsomagolt pár szemet sem. (Még megálltam, most is a hűtőben pihenget…) Kaptam finom kávét és abban a kis időben, amit ott töltöttem, millió történetet  - bár az én szám se sokat hallgatott….

A végén meg még egy kis karácsonyi előzetest is kaptam, aranyos kis tasóban egy gyönyörűséges „örök-hópihét” meg egy felturbózott karácsonyfadíszt, egy „tökös szívet” , és mindezekhez egy kis szütyőt….

Szóval kérem, megvan a virág,  tele vagyok aranyos ajándékokkal, és virtuálisból valóságossá vált egy kedves ismerős.

Köszönöm Vera !

2015.november 18. Andriska megérkezett... ♥♥♥

Születéskor a szemünk csukva, a szánk pedig nyitva van, majd egész életünket azzal töltjük, hogy megpróbáljuk korrigálni a természet ezen tévedését.

Kiflikók

("A világ forog tovább....")

Ahányszor kimondom a szót, vagyis gondolok rá (mert magamban ritkán beszélek hangosan) - el kell mosolyodnom….

Azonnal beugrik gyerekkorom konyhája, áldott emlékű, szorgos-dolgos drága nagymamámmal.. és erre mindig jó visszagondolni.

Nos, nálunk volt „kiflikók” – ahogy mi értettük, vagy én  legalábbis, és rengeteget mulattam azon, hogy egy finom ételnek miképp lehet ilyen idétlen neve.

Jóval később tudtam meg, hogy ez „kiflikoch” magyarul kifli felfújt, csak az én svábgyökerű családomban mondták a szó végi ch-t  k-nak, vagy legalábbis én így halottam.

Szóval ezt készítettem ma, mert már ezer éve nem ettem, s néha megengedhet az ember magának egy efféle kis nyalánkságot. És olyan egyszerű…

Felkarikázod a kiflit, tojás sárgáját kevés kis cukorral kikeversz, tejjel felengeded. A jénait kivajazod, a felszelt kifliket gyorsan megforgatod a tojásos-cukros tejben és máris mehetnek a tálba, rá tört dió és kajszilekvár kerül, majd még egy sor tejbemártott kifli. A tetejére a tojások felvert habja. 

És megsütni…és megenni.

Gyors, finom – próbáld ki, ha nem ismered !

(Egyre hívnám fel a figyelmet: a kifliket nem kell „áztatni” a tejben, mert undorítóan tocsogós masszává olvadnak. Épp csak beledobni, kanállal megforgatni és máris kiszedni!)

Jó étvágyat hozzá !

 

Ha csak egy órád lenne….

….otthonod elhagyására, mit vinnél magaddal ?

(Bármilyen hihetetlen, ez a szöveg jó két hete pihent már itt a gépemen. Alkalomra várva, hogy sorra-kerülhessen. Nem gondoltam volna, hogy ilyen előzmények után fogom közreadni.... )

Nemrég bonyolódtam hosszas beszélgetésbe egy barátnőmmel, akivel arról filozofáltunk, hogy  „a helyzet” mindenképp szörnyű, rossz, félelmetes, aggodalomra okot adó, stb…

Többek között azért is, mert az ember nem tud hová állni és a saját belső bizonytalanság rossz érzés.

Kinek és miért van, avagy nincs igaza, joga, stb…

És tovább bővítve a témát, mink van nekünk, amit nem becsülünk eléggé ?

És…

Ha nekünk kellene menekülni, mit vinnénk magunkkal?

Most tekintsünk el attól, hogy 70 évesen mi már sehová se menekülnénk, hanem szép csendesen belehalnánk egy világ-tragédiába. De ha mégis… nekünk sem pénzünk, sem okostelefonunk nincs, és talán a családtagjainknak sem mi lennénk a legfontosabbak, akit a futásban segíteni kellene. (Nincsenek már szüleink és nincsenek gyerekeink.)

Ha belegondol az ember, kétféle lehetősége van: az egyik rettegni minden nap, egy esetleg bekövetkező tragédiától, aminek nem látod a végkifejletét. A másik, elfeledkezni erről, „lenyomni” valahová a tudatunk legmélyére és megpróbálni belekapaszkodni azokba az apró örömökbe, hamis álmokban ringató sikerekbe, melyek még jutnak az embernek.

A szövegemhez képet keresve, ne kérdezzétek, miért ezt a mellékeltet találtam a témához illőnek. Talán azért, mert a lány szeme egy óriási szemrehányó kérdőjel. Én legalábbis így látom…

„Leány gyöngy fülbevalóval” a címe, Jan Vermeer van Delft holland festő festménye. A kép 1665 körül készült.

Pray for Paris

http://alfahir.hu/brutalis_terrortamadas_razta_meg_parizst

Ha ezt Európa megtorlatlanul eltűri, akkor megérett a pusztulásra.

Ha valamit próbál tenni ellene – meglehet, elkezdődik a harmadik világháború.

Az elsőhöz Szarajevó kellett, meglehet, a következőhöz elég lesz most Párizs...

Hiába építettünk kerítést, Európában vagyunk, Európa pedig nagy bajban van.

És itt már nem elég „Imádkozni Párizsért”…. Attól tartok, itt már többről van szó.

Fél3 óta TV-t nézek. 

Nem tudok többet írni...

Félek.

Erre miért nincs megoldás ?

Na, fogadni mernék, hogy egy ilyen kérdő mondat után, (pláne  "cselből" még képet sem mellékeltem a szövegemhez) elsőre nem találnátok el, miről szeretnék ma írni… :-)

Nos, a nyilvános WC-kről….  (Na ugye mondtam, hogy nem találtátok volna el….)

Itt van egy cikk a bp-i helyzetről,  WC-történelemről.

http://hvg.hu/kultura/20151018_hosszu_ut_vezetett_veces_nenik_birodalma  

Első külföldi utam során, bécsi kirándulásom (1971)  legdöbbenetesebb élménye, egy nyilvános WC volt. A szájtátó csavargások közepette szükségünk lett arra, hogy felkeressünk egyet a barátnőmmel.  Nos, amikor beléptünk a földalatti, csillogóan kivilágított előtérbe, pompás parfümillat fogadott, és halk zene szólt. Sajnos, nem emlékszem, mennyit kellett fizetni, de már csak ezért a két dologért is szívesen adtuk ki schillingjeinket kevés kis pénzünkből, mert ilyent még nem láttunk.

A WC tiszta volt, az ülőkék nem különben, mindenütt (már akkor!) nagy tekercs puha WC papírok voltak tetszetős dobozokban elhelyezve (mely divat sokkal később ért csak el hozzánk) – szóval földi paradicsomban és nem földalatti WC-ben éreztük magunkat. Emlékezetem szerint fújós kézszárító még nem volt, hanem csak papír kéztörlő – de az viszont volt ! Komolyan mondom, szinte nem is volt kedve az embernek újra a felszínre felmenni. Varázslatos hely volt balkáni állapotokhoz szokott szemünknek.

(Engedjetek meg egy kicsinyke kitérőt. Fogalmam nincs, miképp lehet, hogy ott  - bocsánat, a tényt szó szerint le kell írnom – szóval ott nem volt sem hypo-, sem pisi-szag. Ma pedig ha bemegyek egy bizonyos szociális otthonba – nem WC-be !!! – akkor ott ez a szag fojtogat.

Mit tudhattak már akkor az osztrákok, amit mi máig nem tudtunk se megtanulni, se átvenni tőlük ?)

 
De ha szóba-hoztam WC-s emlékeimet, meg kell mondjam, jártam más helyeken is. Mondjuk pl. Szibériában. Életemben ott láttam először „állós” WC-t, ahol a földön csak egy lyuk volt, s abba kellett kapaszkodva beletalálni, továbbá valahol olyan WC-ben is jártam, ami „emeletes” volt. Először egy jó fél m. magas dobogóra kellett fellépni, s csak ez után következett az ülőkés rész, - de ez olyan volt, mintha egy tölcsért falaztak volna be oda…A csúcs pedig az a WC komplexum volt, (egy iskolai kollégiumban voltunk elszállásolva !) ahol egy nagy teremben volt vagy 10-12 kis „kuckó” kb. 1 m. magas fallal körülvéve, s mindegyikben ott volt egy WC csésze (természetesen ülőke nélkül). Pompásan lehetett kommunikálni a szomszéddal….

Szóval láttam WC-t szépet is, meg rondát is.

De valójában azt akarom panaszolni, hogy Pécs városának központjában állandóan nyitva tartó nyilvános WC csak a Kossuth téren (a földalatti parkolóban) ill. a távolsági buszpályaudvaron van. Igaz, van az Árkádban és  a vásárcsarnokban is, de ezek nincsenek folyamatosan nyitva. A Széchenyi téren (a Modern Képtár mellett) is van egy, de azt hiszem az sem éjjel-nappal üzemelő.

Emlékeim szerint régen se volt túlságosan sok WC Pécsett, de ahogy haladtunk az időben előrefelé, bár nőtt a lakos-szám és fokozódott az idegenforgalom, nem épültek, hanem bezártak a régi WC-k. (pl.Búza téri, Kórház téri, Sétatéri, tettyei)

Képtelen vagyok agyilag felfogni, hogy ez miért van így ? Miért nem lehet valamilyen megoldást találni ? A szerencsétlen városban-járó emberre, ha rájön a szükség, bekényszerül néha egy cukrászdába, de teljesen jogos és érthető, hogy ott nem nézik jó szemmel az efféle „betérő vendéget”. A Virág cukiban ki is van írva a WC ajtóra, hogy „csak WC használatért” fizetni kell. És a városban azért sétálnak kisgyerekesek és öregek is szép számmal – gondolom, nem kell hangsúlyoznom, hogy ezt a két korcsoportot miért emeltem ki az átlag-sétálók közül.

Az EKF során annyi mindent felújítottak, vajon miért nem gondoltak arra, hogy néhány földalatti WC-t is építsenek ? Jó, tudom, nem tudtok rá választ adni…De attól még a problémafelvetésem jogos – csak éppen nincs kitől választ kapnom.

Végezetül itt van egy érdekes, a témát összefoglaló „tudományos” cikk, elolvasásra ajánlom, meg fogtok lepődni mi minden érdekesség olvasható benne: https://hu.wikipedia.org/wiki/Az_illemhely_kult%C3%BArt%C3%B6rt%C3%A9nete

Egy mondat ebből „…A világ 7 milliárdos lakosságából 6 milliárdan rendelkeznek mobiltelefonnal, de csak 4,5 milliárdnak van lehetősége illemhelyhasználatra. Az ENSZ  bejelentette, hogy globális kampányt indít a helyzet javítására…”

Hát épp itt az ideje….