Budapest, Budapest te csodás...2

A kiállítás megtekintésével nem ért véget a pesti programom. Vagyis nem is itt kezdődött, hanem a keleti pályaudvaron. Életemben eddig egyetlen egyszer érkezett a vonatom a keletibe (hajdanában Pécsről a délibe mentek a vonatok).

Mostanában nem igazán az épület belső szépségeiről vált híressé ez a pályaudvar. Én ezt, így még nem láttam… Pár szép képet találtam a Lotz csarnokról, inkább azt mutatnám meg, mint a saját részlet-képeimet. Meg hát aki rendszeresen jár Bp-re, annak nyilván nem különösebben érdekes a téma. A képeket innen  hoztam:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Keleti_p%C3%A1lyaudvar#/media/File:Keletii_Palyaudvar,_7am.JPG

http://www.sinekvilaga.hu/php_images/vorostibor_4_abra-140920112226-602x317.jpg
http://budapestcity.org/03-muemlekek/08/Keleti-palyaudvar/index-hu.htm

A Lotz csarnok...

...és gyönyörű freskói

  
A vigadótól villamossal átmentünk a parlament elé.  Saccolom, vagy 15-20 éve nem jártam itt (se). Mivel magyar tévét sem nézek, tényleg úgy éreztem magam, mintha egy külföldi városnézésen lennék. Akármennyire is utálom azokat, akik benne ülnek, el kell ismernem,  országházunk – mint épület - tényleg gyönyörű. A tér előtte most óriásnak tűnt az emlékezetemben élőhöz képest – a zászló-őrséget se láttam még, ill. pont amikor ott voltunk valamiféle katonai ceremónia is zajlott, díszegyenruhás katonákkal a parlament bejárata előtt. Nem derült ki, mi lehetett….

A parádézó katonák

 

Ezt az 56-os emlékművet se láttam...

 

https://hu.wikipedia.org/wiki/Igazs%C3%A1g%C3%BCgyi_palota_%28Budapest%29

Innen aztán már össze-vissza mentünk (szerintem) – láttam ilyen-olyan épületeket, meg tereket, aztán egyszer végre trolira ültünk (hogy megjegyezzem, életemben először ültem trolin….70 évesen….) és elutaztunk vendéglátómhoz ebédelni. Itt nem csak finom ebéd, de egy kiskutya is várt – aki ugyan nem fogadott túl nagy lelkesedéssel, de végülis az általam ajándéknak vitt műcsontot azért elfogadta (és a továbbiakban titokban neki juttatott süti-falatokat is). – Sajnálom, hogy igazi barátságot nem sikerült kötnöm vele abban a rövid időben,  amíg náluk tartózkodtam.

Szobrok....

Gerbaud cukrászda

Vörösmarty tér volt Luxus áruház

Nemtudommilyen áruházak

A szecesszió háza

A fenti képen látható közlekedési eszköznek nem tudtam a nevét. Jó időbe telt, mire kigugliztam. Hát ez az:      https://hu.wikipedia.org/wiki/Segway   De miért nincs ennek magyar neve ? vagy csak én nem találtam ?

Egyébként egy „echte” budapesti régi bérház negyedik emeleti lakásában voltam vendég. Elnéztem a régimódi hatalmas, magas szobákat, a keskeny kis erkélyeket, a szűk, sötét, csöppnyi udvarokat – és arra gondoltam – képtelen lennék itt élni. Vagy nem is tudom, mi tudna arra kényszeríteni, hogy itt éljek.  Én, aki kertes családi házban születtem és abban is éltem le az életemet – nem hiszem, hogy képes lennék megszokni egy ennyire más, az enyémtől mindenben különböző világot. És ezt egész Budapestre értem. Engem  (hogy is mondjam ?) zavar, idegesít, elbizonytalanít az ottani tömeg, még a mozgólépcső is gyorsabban jár, mint a pécsiek – és mindenki rohan…már csak a nézésükbe is belefáradtam….

Aztán máris vonaton ültem újra. S bár elővettem a (mindig és minden hová elvitt) olvasni-valómat – de valahogy most hazafelé mégis többet néztem ki az ablakon, mint felfelé jövet. A nap lemenőben volt, „lőttem”  pár képet, meglepődtem itthon, hogy  némelyik sikerült is. :-) Aztán besötétedett, itt-ott a messzeségben lámpák gyúltak – és arra gondoltam – vajon hallják-e ők ott az én vonatom kerekeinek kattogását, s gondolnak-e rám ? Hiszen én gondolok rájuk…Áh, ez csak olyan „merengés”…de vonaton néha rámjön… Elbódít a kattogás, a meleg, az utasok szűnni nem akaró fecsegése – s bár el nem alszom (=nem merek) – mégis valami jó érzés van bennem: HAZAFELÉ megyek !!

Jó volt ez a pesti nap, de még jobb volt hazaérni. Nem tudom, eljutok-e még egyszer Budapestre, de a mai nap azért megérte a fáradságot…