Még egy ajándék

Gondolkodtam, miképp írjam meg a „legújabb” meglepetésemet, hogy még csak véletlenül se hasson dicsekvésnek. Ezért hát egyszerűen „csak” a tényt írom, pici kiegészítéssel: újabb ajándék érkezett Budapestről – Olasz Ferenctől kaptam egy csodaszép albumot, mely a kiállítás képeit tartalmazza !!  Ha véletlenül „ide tévednének” – ezúton is köszönöm….

A kiadványt – azért is, mert az általam kedvelt típusú  papírra van nyomtatva (szak-nevét nem tudom, talán ez a „fényes műnyomópapír”) – nagy örömmel és izgatottan vettem kézbe, az első laptól kezdve a saját „legkedvesebb” fotómat kerestem és nagyon szurkoltam, hogy a válogatásba benne legyen. Az én kiállításon készült fotóm ugyanis elég gyatrára sikeredett….

És láss csodát, benne volt, vagy majdnem benne ! Az utolsó kép volt az, egy picit változtatva a kiállításon láthatóhoz képest. De nem baj, itt legalább az eredeti színek láthatók, míg az enyém semmire sem jó…  És akkor megírom azt is, miért volt a sok sok kép közül pont ez a legkedvesebb: pár évvel ezelőtt – egy hasonlóan magányos keresztet fényképeztem én is. S bár nem életem legvidámabb napjai közé tartozott az a nap, emléke valahogy mégis kristálytisztán a mai napig bennem él. Az én képem persze nem igazi szakértő fotós-szemmel készült, (most már látom) de maga a szituáció pontosan ez volt: magányos kereszt áll a „semmi” közepén. Hogy érthető legyek, mellékelem a képeket:

 

Az a kép öt éven át elkísért és most megtaláltam a „testvérét". Már csak ezért is nagyon örülök, hogy ezt a csodaszép albumot ajándékba kaptam.
Gyakran érzem, hogy vannak utak, melyek keresztezik egymást. Talán csak egy másodpercre állunk meg valaki, vagy valami mellett, aztán megyünk tovább, de a találkozás emléke megmarad. Ha szerencsénk van, örökre.