A világvégi ház

Meg tudja-e valaki mondani, hogy az ember fejében/agyában mitől bukkannak elő „dolgok” képek, emlékek, verssorok ? Mert még ha látok valamit, s azzal kapcsolatban jut eszembe egy idézet – hát jó, megértem… De ha „csak úgy” ???

Vagy annyira izgatja a fantáziámat az én „ház”-ügyem, hogy valamiképp ez a "világvégi” is felbukkant az agysejtjeimből, miközben azt a másikat, vagy annak a másiknak a történetét kutatom ?

Ha lassan is, de biztosan haladok ám előre :- ) és megfogadtam, még egyszer elmegyek a könyvtárba, aztán befejezem. Akár egész lesz a történet, akár kissé hiányos.

Szóval ma, egyszer „csak úgy” ez a vers jutott eszembe:                                                         Juhász Gyula:Mese

Egy világvégi házban
Világszép lány lakott,
Világ végére néztek
Ott mind az ablakok.
Nem járt előtte senki,
Nem látott senkit ő,
Az Óperencián túl
Megállt a vén idő.
A világszép lány nézte
A csillagos eget,
Tavasz táján szívében
Valami reszketett.
Hajába rózsát tűzött,
Valakit várt nagyon,
De csak a csillag nézett
Be a kis ablakon.
S a csillag oly közömbös,
Hideg és halovány.
S hiába várt örökké
A világszép leány...

Kép:http://tudorindaversek.blogspot.hu/2011_02_01_archive.html