Ugorjunk kicsit vidámabb témára, mert az előző megfekszi a gyomrom....
A
sörényes hangyász az egyik legkülönösebb megjelenésű emlős.
Nevük onnan származik, hogy termesz- és
hangyafogyasztásra specializálódtak. Foguk nincs, csővé alakult fejük és apró
tüskékkel és ragadós váladékkal borított hosszú nyelvük segítségével azonban
könnyedén ki tudják ragadni a hangyavárakból, termeszvárakból zsákmányukat.
Mellső lábuk középső ujján hatalmas, éles karom is található, ez szolgál a
termeszvárak felbontására, valamint védekezésre is használják.
A sörényes hangyász
magányos vadász, vadászterületén belül rendszeresen látogatja a bolyokat, de
mindegyikből csak rövid ideig táplálkozik, így kerülve el a boly pusztulását.
Egyszerre egyetlen utódot gondoz, akit anyja több mint egyéves koráig cipel, és
teljes kifejlődéséig, kétéves koráig együtt maradnak. Bár a földön él,
kicsinyét közel egy évig hátán cipeli.
Az állat bundája sűrű,
merev, durva tapintású sertékből áll, csak az orr hegye, az ajkak, a szemhéjak
és a talpak csupaszok. A kifejlett állat hossza (szőrrel) meghaladhatja a két
métert, tömege 40 kilogramm. A sörényes hangyász, bár földön élő állat,
kicsinyét úgy hordja magával, mint a fákon élő állatok. Az újszülött ösztönösen
azonnal anyja hátára kapaszkodik. Ez az ösztön azzal magyarázható, hogy a
sörényes hangyász ősei mászó állatok voltak – legközelebbi rokonai (mint
például a lajhár) ma is másznak. A jelenség kialakulása kapcsolatban áll a
kóbor-élettel is, az állatnak ugyanis nincsen állandó tanyája, ahol utódát
elrejthetné.
(Nat.Geo.)
Ekkora nyelv kell egy fincsi hangyabolyhoz.... |
Anyunál, biztonságban |
Képek:
Melyik az eleje? A keskenyebbik vége. :-)
VálaszTörlésMost az jutott eszembe, hogy anno volt egy pulink. Sokszor kérdeztek minket honnan tudjuk melyik az "eleje". Apám ilyenkor mindig azt mondta, az amelyik elől van amikor jön utánam. Anyu szerint, az amelyik nem mozog ütemesen jobbra-balra. Az öcsém szerint, amelyikkel bekapja a felé dobott falatot.
De régen volt.
Ugye milyen becsapós az első kép ? De az utolsó is nagyon kedves.
VálaszTörlésA puliknál meg bizony sokszor az a helyzet, amit megírtál...:-)
A szegedi állatkertben van ilyen. Ezekre meg a tapírra voltam a legkíváncsibb. Éppen etették őket, nagyon jópofák.
VálaszTörlésAzt valahogy nem mondanám, hogy "szép" - mégis olyan "aranyos" :-)
Törlés