És itt a folytatás:

..... ha valaki nem nézett utána:

http://nol.hu/belfold/ket-csaladot-tart-el-az-a-neni-akinek-a-narciszat-elvettek-a-kozteresek-1610011?system=cachefrissit&ajax=1

http://nol.hu/belfold/mindenki-a-sajat-magat-latja-benne-megmozdultak-a-magyarok-a-viragarus-neniert-1610215

 

„…Juli néni egy személyben testesíti meg az összes védtelen, saját magáért tenni akaró és önerőből boldoguló magyart. Egy nap alatt lett jelképe mindannak, amit a ma Magyarországában egy átlagos állampolgárnak el kell szenvednie, hogy tűrnie kell, ha elveszik a virágját és ezzel együtt az élete értelmét, még ha jogosan is.” 

Kár, hogy a mondat nem folytatódik úgy, hogy: "... de nem veszik el .... " 

....mindannyian tudnánk sorolni, hogy kiktől, mit.

Petőfi Sándor: A nép nevében

Még kér a nép, most adjatok neki!
Vagy nem tudjátok, mily szörnyű a nép,
Ha fölkel és nem kér, de vesz, ragad?
Nem hallottátok Dózsa György hirét?
Izzó vastrónon őt elégetétek,
De szellemét a tűz nem égeté meg,
Mert az maga tűz; ugy vigyázzatok:
Ismét pusztíthat e láng rajtatok!

S a nép hajdan csak eledelt kivánt,
Mivelhogy akkor még állat vala;
De az állatból végre ember lett,
S emberhez illik, hogy legyen joga.
Jogot tehát, emberjogot a népnek!
Mert jogtalanság a legrútabb bélyeg
Isten teremtményén, s ki rásüti:
Isten kezét el nem kerűlheti.

S miért vagytok ti kiváltságosok?
Miért a jog csupán tinálatok?
Apáitok megszerzék a hazát,
De rája a nép-izzadás csorog.
Mit ér, csak ekkép szólni: itt a bánya!
Kéz is kell még, mely a földet kihányja,
Amíg föltűnik az arany ere...
S e kéznek nincsen semmi érdeme?

S ti, kik valljátok olyan gőgösen:
Mienk a haza és mienk a jog!
Hazátokkal mit tennétek vajon,
Ha az ellenség ütne rajtatok?...
De ezt kérdeznem! engedelmet kérek,
Majd elfeledtem győri vitézségtek .
Mikor emeltek már emlékszobort
A sok hős lábnak, mely ott úgy futott?

Jogot a népnek, az emberiség
Nagy szent nevében, adjatok jogot,
S a hon nevében egyszersmind, amely
Eldől, ha nem nyer új védoszlopot.
Az alkotmány rózsája a tiétek,
Tövíseit a nép közé vetétek;
Ide a rózsa néhány levelét
S vegyétek vissza a tövis felét!

Még kér a nép, most adjatok neki;
Vagy nem tudjátok: mily szörnyű a nép,
Ha fölkel és nem kér, de vesz, ragad?
Nem hallottátok Dózsa György hirét?
Izzó vastrónon őt elégetétek,
De szellemét a tűz nem égeté meg,
Mert az maga tűz... ugy vigyázzatok:
Ismét pusztíthat e láng rajtatok!

(Pest, 1847. március.)

(Közel 170 éve íródott. Nem változik itt meg soha, semmi....)