Búcsú Máriakéménden

Nehezen fogtam neki ennek a beszámolónak. Mert ugye lelkendezve is lehet írni valamiről – bosszúsan is, meg elkeseredve is… hiába egy a téma, a hozzáállás dönt el mindent. És nekem valahogy megint nem sikerült a „vidámabb” oldalra állni….

Nézzük akkor az egyes variációt.

Pazar, mondhatnám nyári meleg, azúrkék ég, harsogó zöld búzamezők, piros pipacsok az útszélen, messziről illatozó bodza és akácerdő, felhő sehol.

Ki gondolta volna, hogy a máriakéméndi búcsúba mégiscsak eljön közel 300 ember ??? Még Budapestről is? Pedig ott voltak. A parkoló autók egymás hegyén-hátán,  a templomba épp csak befért a zarándok-sereg.

Volt mézeskalácsos, gyertyaöntő, szappankészítő,  féldrágaköves dísztárgyakat, ékszert áruló, kéméndi templomi képeslapokat, könyvet, rózsafüzért lehetett vásárolni.

Igaz, inni csak egy csapról lehetett, de volt WC használatra lehetőség.

A megmentésre váró angyalokra összegyűlt összeg pedig majdnem 50 ezer Ft volt.

A zarándokok ma már többnyire  autóval járnak...

(Biki E.G fotója)

De:

A pap nem engedte meg, hogy a megmentendő angyalokra gyűjtők, az ajándékba adott emléklapokkal, és egyéb kis ajándékokkal (szappan, gyertya) ill. a máriakéméndi kegyhely történetét is ismertető könyv árusításával, a templom mellett kapjanak helyet. Nem, nekik csak kint, az utcán jutott hely….

Adománygyűjtés csak az utcán volt engedélyezve....

  

Az imakönyv/rózsafüzér árus viszont a templom mellett kapott  helyet.....Biki E.G. fotója

 

Szépségek féldrágakövekből

A mézeskalács, meg a gyertya hagyományosan búcsúbeli vásárfiának számít még ma is....

Biki E.G.fotója

Lezajlott a mise,  de (ezt csak hallomásból tudom), NEM esett szó közben arról, hogy miféle adományra, kik, miért gyűjtenek a kapu előtt.... Persze ezt azért megértem. Elég nagy szégyen az egyháznak, hogy (könyör)adományokból akarják valakik (magánszemélyek) felújíttatni a templom tulajdonát képező szobrokat… Bizony ezzel nem is dicsekszenek sehol….

Egész kivételesen itt: http://pecsiegyhazmegye.hu/hirarchivum/1189-nemet-bucsu-mariakemenden megjelent ugyan egy hírecske a búcsúról – de nincs ám benne szó arról a kínkeserves munkáról, amit mi csinálunk azért, hogy az egyház szobrait megmenthessük. Igaz, nagy szégyen is lenne azt leírni, beismerni, hogy ők egy árva fillért nem adtak !!!!

Ott volt az egyháztól egy hivatalos fotós, de a komoly bajokra én hívtam fel a figyelmet, (nem is tudott róla) s irányítottam el pl. a zarándokház falához is, hogy dokumentálja az egyre veszélyesebbé váló repedést. (Persze nem mentem utána, s néztem meg, hogy valóban lefényképezte-e? S azt sem tudom, hogy ha igen, eljut-e az illetékeshez. Nem tudom, volt-e bátorsága az angyalokról fotót készíteni ? Mert az igen nagy szégyen – bizonyára azt sem mutogatnák sehol sem.)

Fél év alatt tovább nyílt a repedés....

"Ej ráérünk arra még..."

A döglődő faluban sehol egy plakát, egy felirat, egy arra utaló jelzés, hogy itt ”esemény” van. Ez a falu halálra van ítélve és a lakói ebbe már szépen bele is törődtek….

Nekem feltűnt az is, hogy a több száz fős gyülekezetben EGYETLEN EGY népviseletes néni volt. Igaz, Máriakéméndről kitelepítették a svábokat (azért is van olyan állapotban, amilyenben), de pár család még maradt, ill. a környező falvakból is jöhettek volna viseletben asszonyok. Hát egy nénit leszámítva nem jöttek…Miért csak máshol divat a múlt efféle őrizése, s itt nem ???

  

De:

nyári meleg volt, azúrkék volt az ég, harsogó zöldek a  búzamezők, piros pipacsok bólogattak az út szélén, messziről illatoztak a bodza- és akácerdők, és nem volt felhő sehol…leszámítva azokat, melyek megültek az én lelkemben….

Na de azzal ki törődik ?   

 

Meddig bírja még ???