Máskor is láttam már, de itt nagyon gyönyörűűű!!!Már mint cecamica. És büszke, hogy gondoskodik rólad.Ez nagyon nagy egérke, nálam kisebbek voltak télen. (HM)
Nem, ez bizony egy szép felnőtt egér. ÉS SOHA nem eszi meg, - gondolom szórakozik vele kicsit és közben "véletlenül" kicsit meghal az egér... Sajnos hozott már be madarat - de mást még nem fogott....
:-) Még jó, hogy nem a hálószobámba hozta ! Én nem vagyok ijedős, és nem haragszom, ha egeret fog egy macska, csak ne lenne benne ennyi hiúság, hogy meg is akarja mutatni !!!
Ezért dicséret és simi jár.Azért hozta,hogy örülj neki. Nem baj,ha nem eszi meg,neki akkor is kincs,csak éppen nem éhes.Persze,azt hiszi,neked is kincs... lélekajtós
Mindig meg is dicsérem, mert a macskának - szerintem - fontos kötelessége a háztól/ból eltávolítani az ide téved egereket.... Lehet, hogy Samu nem szereti az egeret, mert még sosem evett belőle. (Vagy sosem volt még igazán éhes.)
Atyaég... én kisikonyáltam volna a tűdömet is...))
Régesrégen, még az ősidőkben az unokanővéremmel nyaraltunk falun a nagyikáméknál, és egyszercsak az unokanővérem elkiabálta magát, hogy ott futkrozik egy egér, én mint az eszelős felugrottam a konyhaasztalra, és visongtam rendesen, Ő meg nevetett rajtam, hogy milyen be...ri vagyok, addig nem is jöttem le az asztalról ameddig nagyikám ebédidőre be nem zárta a boltot, és végre hazanemért. Kapott a nővérem rendesen szídást, hogy miért ijeszteget, és kiderült, hogy nem is volt bent egér.)))DDDD
Egerekről tudnék még mesélni, de látom, vannak itt félős lányok, hát megkíméllek benneteket :-) Pedig akkor is, most is, könnyesre nevettem magam a történésen. Igaz, én kertes családi házba születtem, a természet dolgai sosem voltak idegenek tőlem. Így ez egér sem.
Mari nyugodtan mesélj csak, szeretjük az írásaidat. Mi pedig majd magunkban - itt a gép túloldalán - "visongunk".DDDDDDDDDDDDDD Én is családiházban nőttem fel, és éltem sokáig, a fáskamrában is voltak élőlények))), de mégsem nőttek a szívemhez.))) A lányom a gilisztáktól kiskorában annyira írtózott, hogy eső után mikor előjöttek a járdára is, akkor még átsem lépte, hanem kerülni kellett egy nagyot, ma már nem írtózik tőlük.
Jó, hát majd egy unalmas, eseménytelen téli napon elmesélem életem "nagy egér-sztoriját" még !!! :-) Hadd őrződjék meg az utókor számára is életem kicsinyke darabja - nem tudnak róla sokan....
Elfogadom persze, hogy egy virágcsokor sokkal szebb ajándék, de hát szegény kis cicám csak ilyen tud hozni. És végülis engem nem zavar. Bizonyára, miképp írtam is, a gyerekkori körülményeimmel függ össze. Megfogtuk mi kézzel a gilisztát is, amitől mást biztos kilelne a hideg. Közelebb éltünk a természethez, mint mostanában a városi emberek. Talán kíváncsibbak is voltunk...
De édes a cica jó látni...olyan szép......Ajándékba kaptad...nekem élve szokta legtöbbször behozni, de még nagyon fiatalka volt, mikor kijátszotta az elemet belőle, beletette a cipőmbe...Volt síkitozás... aztán kaptam már madarat, gyíkot... patkányt... mindig élve... volt harc mire sikerült megfogni...Mostanában többször is vakondot hozott be...Szóval szeretnek bennünket...hiába szolgáljuk ki őket a vadászösztön...
Érdekes, hogy egeret még élve sosem hozott a Samu. Szerintem eljátszogat velük egy ideig, és csak az után hozza be nekem..... Lehet, hogy tényleg ajándéknak szánja, s nehogymá' nekem kelljen utána futkosni, hát "lenyugtatja" :-) :-)
Megsimiznéd - ha hagyná. Nála ki kell érdemelni hogy bárki megsimogathassa a csodaszép szürke bundáját...Különös egy cica, annyira más mint a Berci.Én nem tudom miért érzem, hogy valamiféle "előkelő tartózkodás, idegenkedés" van benne. Persze az is lehet, hogy csak belemagyarázom, s élete első 3-4 hónapjának rettenete kíséri még most is, ha idegenekkel találkozik. Ha a cicám mesélni tudna.....
Kitüntetett szeretetével.:) Nagyon rendes macsek. Ezért jár valami extra, nem?:) A miénk csak a terasz ajtóba teszi le a betevőt, olykor nem is egyet, szép sorba egymás mellé... Hú, de szoktam örülni!:))) Ő sem eszi meg, soha!
Minden alkalommal rettentően megdicsérem és szerintem ezt ő nagyonis érti. Ez a macskám (nem hiszem hol túlzok), kifejezetten okos, ill. meg tud mutatni nekem sok dolgot, meg tudja értetni magát....Mintha ici-picit kezdene egy kutyához hasonlítani. Mert hát ugye Lilivel volt olyan a kapcsolatom, hogy szavak nélkül is értettük egymást.....
Máskor is láttam már, de itt nagyon gyönyörűűű!!!Már mint cecamica. És büszke, hogy gondoskodik rólad.Ez nagyon nagy egérke, nálam kisebbek voltak télen. (HM)
VálaszTörlésIgen, ez egész jól sikerült kép ! :-)
TörlésAz egérke felnőtt méret, de nem óriás. Hozott pár nappal ez előtt egy kisebb egérgyereket is....Rendes cica..
Egérke? nem valami más? Ciri is behord mindent, mert csak itt bent tudja megenni. Nem is értem. Vagy nagyon is értem.
VálaszTörlésNem, ez bizony egy szép felnőtt egér. ÉS SOHA nem eszi meg, - gondolom szórakozik vele kicsit és közben "véletlenül" kicsit meghal az egér... Sajnos hozott már be madarat - de mást még nem fogott....
Törlésjaj, én infarktust kapnék tőle :))) azért szép gesztus :))
VálaszTörlés:-) Még jó, hogy nem a hálószobámba hozta ! Én nem vagyok ijedős, és nem haragszom, ha egeret fog egy macska, csak ne lenne benne ennyi hiúság, hogy meg is akarja mutatni !!!
TörlésEzért dicséret és simi jár.Azért hozta,hogy örülj neki.
VálaszTörlésNem baj,ha nem eszi meg,neki akkor is kincs,csak éppen nem éhes.Persze,azt hiszi,neked is kincs...
lélekajtós
Mindig meg is dicsérem, mert a macskának - szerintem - fontos kötelessége a háztól/ból eltávolítani az ide téved egereket....
TörlésLehet, hogy Samu nem szereti az egeret, mert még sosem evett belőle. (Vagy sosem volt még igazán éhes.)
Atyaég... én kisikonyáltam volna a tűdömet is...))
VálaszTörlésRégesrégen, még az ősidőkben az unokanővéremmel nyaraltunk falun a nagyikáméknál, és egyszercsak az unokanővérem elkiabálta magát, hogy ott futkrozik egy egér, én mint az eszelős felugrottam a konyhaasztalra, és visongtam rendesen, Ő meg nevetett rajtam, hogy milyen be...ri vagyok, addig nem is jöttem le az asztalról ameddig
nagyikám ebédidőre be nem zárta a boltot, és végre hazanemért. Kapott a nővérem rendesen szídást, hogy miért ijeszteget, és kiderült, hogy nem is volt bent egér.)))DDDD
A cicád az nagyon szép!)
Egerekről tudnék még mesélni, de látom, vannak itt félős lányok, hát megkíméllek benneteket :-) Pedig akkor is, most is, könnyesre nevettem magam a történésen. Igaz, én kertes családi házba születtem, a természet dolgai sosem voltak idegenek tőlem. Így ez egér sem.
TörlésMari nyugodtan mesélj csak, szeretjük az írásaidat.
TörlésMi pedig majd magunkban - itt a gép túloldalán - "visongunk".DDDDDDDDDDDDDD
Én is családiházban nőttem fel, és éltem sokáig, a fáskamrában is voltak élőlények))), de mégsem nőttek a szívemhez.)))
A lányom a gilisztáktól kiskorában annyira írtózott, hogy eső után mikor előjöttek a járdára is, akkor még átsem lépte, hanem kerülni kellett egy nagyot, ma már nem írtózik tőlük.
Jó, hát majd egy unalmas, eseménytelen téli napon elmesélem életem "nagy egér-sztoriját" még !!! :-) Hadd őrződjék meg az utókor számára is életem kicsinyke darabja - nem tudnak róla sokan....
TörlésEgy egértől még nem kell világgá menni... A hozzászólásokból is látható, mennyire elszokott az emberiség a természettől.
VálaszTörlésElfogadom persze, hogy egy virágcsokor sokkal szebb ajándék, de hát szegény kis cicám csak ilyen tud hozni. És végülis engem nem zavar. Bizonyára, miképp írtam is, a gyerekkori körülményeimmel függ össze. Megfogtuk mi kézzel a gilisztát is, amitől mást biztos kilelne a hideg. Közelebb éltünk a természethez, mint mostanában a városi emberek. Talán kíváncsibbak is voltunk...
TörlésDe édes a cica jó látni...olyan szép......Ajándékba kaptad...nekem élve szokta legtöbbször behozni, de még nagyon fiatalka volt, mikor kijátszotta az elemet belőle, beletette a cipőmbe...Volt síkitozás... aztán kaptam már madarat, gyíkot... patkányt... mindig élve... volt harc mire sikerült megfogni...Mostanában többször is vakondot hozott be...Szóval szeretnek bennünket...hiába szolgáljuk ki őket a vadászösztön...
VálaszTörlésÉrdekes, hogy egeret még élve sosem hozott a Samu. Szerintem eljátszogat velük egy ideig, és csak az után hozza be nekem.....
TörlésLehet, hogy tényleg ajándéknak szánja, s nehogymá' nekem kelljen utána futkosni, hát "lenyugtatja" :-) :-)
Hát, ez annyira, de annyira édes. :-) Megsimizném, de rendesen érte és egy extra finom falatot is adnék. :-))))
VálaszTörlésMegsimiznéd - ha hagyná. Nála ki kell érdemelni hogy bárki megsimogathassa a csodaszép szürke bundáját...Különös egy cica, annyira más mint a Berci.Én nem tudom miért érzem, hogy valamiféle "előkelő tartózkodás, idegenkedés" van benne. Persze az is lehet, hogy csak belemagyarázom, s élete első 3-4 hónapjának rettenete kíséri még most is, ha idegenekkel találkozik.
TörlésHa a cicám mesélni tudna.....
Hát, meséltesd...
TörlésValójában szabadon szárnyalhat a fantáziád - 3-4 hónaposan félholtan találták "nekem" - és a megtalálása előtti időt lehet, hogy őrzi még magában....
TörlésKitüntetett szeretetével.:) Nagyon rendes macsek. Ezért jár valami extra, nem?:)
VálaszTörlésA miénk csak a terasz ajtóba teszi le a betevőt, olykor nem is egyet, szép sorba egymás mellé... Hú, de szoktam örülni!:))) Ő sem eszi meg, soha!
Minden alkalommal rettentően megdicsérem és szerintem ezt ő nagyonis érti. Ez a macskám (nem hiszem hol túlzok), kifejezetten okos, ill. meg tud mutatni nekem sok dolgot, meg tudja értetni magát....Mintha ici-picit kezdene egy kutyához hasonlítani. Mert hát ugye Lilivel volt olyan a kapcsolatom, hogy szavak nélkül is értettük egymást.....
Törlés