Az éjszaka meg a rádió

Valamikor májusban már megemlékeztem róla. http://aranyosfodorka.blogspot.hu/2016/05/ludas-kajan-tibor.htm

Most elolvastam Moldova György Történelemóra című könyvtét, mely tulajdonképp több hosszú beszélgetés Kaján Tiborral.

Szeretem Moldovát, szeretem Kajánt – jó volt a könyv.

De igazából nem is róluk szeretnék mondani valamit, hanem a könyv vége felé volt egy mondat, ami megindította a gondolataimat.

Arról beszélgetnek, hogy álmatlan éjszakákon, hajnalokon mit csinál az ember ?

„ - Az ilyen éjszakai ébredéseket hogy viseled el ?.....Mivel töltöd el az időt ?

- Rádiót hallgatok…….

- Általában zenét keresel ?

- Nem, inkább olyan állomást próbálok kifogni, ahol emberi beszédet hallok. Nem furcsa ?

- Nem, valaha én is sok éjszakát töltöttem egyedül hegyi házakban, mindig emberi szóra vadásztam az éterben.”

  

Természetesen az „éjszaka egyedül hegyi házakban, emberi szóra vadászás” azonnal a saját hegyi élményeimet juttatta eszembe. Tényleg így történt velem is és nem is egyszer. Az ember lánya egész nap egyedül van, vagy ül az autójában, tekergetve a kormányt a hegyi kanyarokon, vagy gyalogol, és ha este fáradtan betér egy kedves-kellemes kis turistaházba, akkor előveszi (evés után) a rádiót, lekapcsolja a lámpát, kinyitja az ablakot, amin valami hihetetlenül tiszta illatok szállnak befelé, felnéz az elmondhatatlanul csodás csillagos égre….és olyan adót keres, ahol ember beszél.

Miért van vajon ez ? A magány teszi ? Hogy a másik ember hangja adjon valami biztonságot, az amúgy csodás, de mégis idegen, nem hétköznapi/megszokott élmény mellé ?  Hiszen ha társsal lenne, akkor lenne kivel megbeszélni mindent, s egészen biztos vagyok, ha ketten vannak, akkor egymást és nem a rádiót hallgatják.

Szeretem az olyan írásokat (mindegy, hogy milyen formátum: próza, vers, egy mondat, vagy hosszabb szöveg) – melyek bennem visszhangot keltenek. Van valami varázsuk. Hirtelen azt érzem, nem vagyok egyedül, hiszen másnak is vannak hasonló gondolatai.

És ez jó. Bár sokszor érzem, hogy ezt  igazán megbecsülni csak „magamfajta” ember tudja.

Uskovnica dom  1138 m, kilátás az ablakomból

Vodnikov dom  1805 m, kilátás a ház elől 

Planika dom 2408 m, a második kép a csúcsról lefelé jövet készült.....