Felsőegerszegen jártam

A napokban ismét a Sásd melletti Vargán voltam. Egy régebbi útról és a falu nevezetességéről itt lehet olvasni:

http://aranyosfodorka.blogspot.hu/2012/05/kis-baranyai-korut-3-angyal-miatt.html

Most elhatároztam, hogy a könyvtáramból a Sásdi Sándor által írt könyveket, (26 db.) valamit a nekem írt levelét, a vargai Sásdi Emlékháznak ajándékozom. A  ház jelenleg felújítás alatt van, majd ősszel visszamegyek, akkor hozok friss fotókat…

Hazafelé indulva – mivel sosem jártam még ott és útba-esett – benéztem Felsőegerszegre. Cseppnyi zsákfalu, száznál alig több lakossal, de szemet-vidámítóan szép. (Keserű tüskeként lapul a szívemben a halódó Máriakéménd, ha ilyesmit látok…)

Barátságos, virágdíszes, tiszta, és igen csendes picurka falu, és mégis határozottan látszik rajta, hogy lakói, ill. vezetői fontosnak tartják településüket. 

Aranyos, kicsi templomuk 2000-ben készült, közösségi munkában, turisztikai látványosságként emlegetik.  Sajnos a templom zárva volt, oda nem tudtam bemenni. 

A 2.és 3. képet innen hoztam: https://hu.wikipedia.org/wiki/Fels%C5%91egerszeg

https://hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%A1jl:Fels%C5%91egerszeg_-_Templom_-_Olt%C3%A1rk%C3%A9p_1.jpg

A gólyák  csak dekorációként szerepelnek itt  :-)  Igazi fészket sajna, nem láttam.

Egyre gyakrabban látogatnak ide a művészeti élet jeles képviselői, kortárs alkotóművészek. Bocz Gyula szobrászművész carrarai márványból  alkotta meg az „Áldott Madonna” alakját 1997-ben, a szobor a faluház melletti terecskén áll, talapzatán megörökítve a világháborúk hősi halottainak névsorát is.

Az utca (Fő utcának hívják mindegyik részét, pedig többfelé is tekereg) tiszta, amikor ott voltam, a közmunkások épp kaszálták az út mentét.

Van valamilyen fedett „közösségi tér” – ugyan nem kérdeztem meg, hogy mire hasznosítják, de felépítése annyira egyértelmű, hogy más nem is lehet. Ha „buli” van, azt biztos itt tartják.

A szobor ügyében informátort keresve bekopogtam egy nyitott ajtón. A szobron ugyanis sajnálatos és eléggé el nem ítélhető módon sehol egy szignó, egy felirat az alkotóról (itt tudtam meg, hogy ki készítette). Szóval benéztem ebbe az épületbe s kissé meglepődve láttam: ez egy  mini-könyvtár, mert egy cseppnyi, de plafonig könyvekkel megrakott, barátságos szobából jött ki hozzám az ügyintéző, megválaszolni a kérdésemet.

Határozottan kellemes érzéssel jöttem aztán el, hazafelé indulva. És bár a Kishajmás előtti úton, Abaliget felé autóztam haza (oda másik úton mentem) és eszembe jutottak az erdőben megbújó szerencsétlen Zsolnay angyalok – de NEM mentem fel, és NEM hagytam, hogy az addigi jókedvemet elrontsa megint valami, amin nem tudok változtatni.

Az idő pazar volt. Már majdnem leértem a városba, amikor a Kőbányánál valami fantasztikus virág-mezőre bukkantam. Ezt, ilyent itt még sosem láttam. Jókor voltam jó helyen. Itt is készítettem pár képet.

 

És tudom, messze nem tökéletesek a fotóim.... De amelyek a szívemben lettek „előhívva” azok gyönyörűek, s azok is maradnak mindörökre.