Varázslatos

Szánj rá másfél órát - ha még nem láttad !!!!!!!!  Megéri !




(Köszönöm Kavics, hogy felhívtad rá a figyelmemet - és lám magyar nyelven is látható!)

Szamárkóró

(Innen hoztam az alábbi részleteket - hátha hasznát veszi más is:)

http://netfolk.blog.hu/2016/07/14/boldogasszony_teje_boldogasszony_kaposztaja_szamarkoro_szep_es_gyogyereju

A máriatövis népies nevei:  Boldogasszony teje, Boldogasszony káposztája, máriabogáncs, pápafű, Szűz Mária teje, Szűz Mária tövise, tarkabogáncs, őszbogáncs, szamárkóró…A növény minden része ehető, emésztést serkentő, gyógyításra a levelét és az érett termést használják. Levelét szárított formában, magját kipréselve használják.

A máriatövist már a középkorban is sikerrel használták  epe- és májpanaszok kezelésére, például  Melius Péter Herbáriumában (1578) Boldogasszony tövise néven elsősorban étvágygerjesztő, hasfájást enyhítő, görcsoldó szerként szerepelt. De hatásosságáról még régebben  már Dioszkoridész és Plinius is említést tett műveiben.  Úgy erősíti és javítja a máj működését, hogy megakadályozza az ott termelődő és a méregtelenítéshez nélkülözhetetlen aminosav-származék, a glutation kiürülését.

Kép: https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Silybum_marianum_0003.JPG

Virág és gyógynövény:

Nem csak bíborlilás virágával díszíti kertünknek, hanem márványozott fehér pettyes leveleivel is. Fűszer és gyógynövény ágyásba, de akár vadvirágos kerti részbe is ültethetjük, ezt a liláskék édeskés illatot árasztó növényt.

A máriatövist  magról  is kerülhet a  kertünkbe. Szerény növény, leginkább a gyengébb talajon érzi jól magát, a „túl jó dolgában”  inkább a leveleket  növeszti és virágzat lesz kisebb.

A máriatövis  a  mi téli hideg időjárásunkat nem tudja a szabadban átvészelni, de ősszel a növény elszórja a magvait, így a kertünkben minden évben lesz máriatövis. A magokat áprilisban és májusban szokták cserépbe vetni,  a palántákat május végétől kiültethetni a szabadba. A magokat és a leveleket július végétől már  lehet szüretelni.

Mi van benne?

A leveles hajtást a népi gyógyászat már jó ideje alkalmazza máj-és epepanaszok enyhítésére, ez azonban nem tartalmazza a „bűvös”  szilimarint.  Azt a máriatövis terméséből nyerik ki.

A  máriatövismag a májtisztítás  leghatásosabb gyógynövénye,   mert     serkenti a májsejtek regenerációját.

A máriatövis termése főleg  olajat  meg fehérjét tartalmaz, de  az összefoglaló néven szilimarinnak nevezett vegyületkeverék az igazi gyógyír…. Mivel a máj- és epebetegségek legfontosabb gyógynövénye, ezért a májvédő gyógyszerek legfontosabb alapanyagát jelenti. 

Máriatövis jótékony hatásai

A máriatövist a hozzáértők  társítják például gyermekláncfűvel, fecskefűvel, articsókával...

Levelét és termését  régen tejszaporítóként, köhögés, depresszió, emésztési zavarok, lép-, epehólyag és májbántalmak ellen adták.  A termésből készült homeopátiás szerek a máj-és epebetegségeken túl aranyér-, visszérbántalmak és reumatikus panaszok kezelésére alkalmasak. Olaja a méregtelenítő folyamatokat támogatja.

Egyszerűen szólva:  a megszabadít mindenféle lerakódott méregtől.

8-12 hétig  kúraszerűen használva ajánlott szedni.

Kép innen: http://www.aranyhajo-patika.hu/images/m%C3%A1riat%C3%B6vis1.jpg

Nagyon szeretném, ha tényleg lenne gyógyhatása !!!! 
Mondjuk nem "tejszaporításra" használom 

Egy kis nosztalgia…keserű szájízzel

Szörnyű izgatottan vártam a szombat estét a Servus Tv műsorán, ugyanis réges-régi szerelmetes énekesen volt a főszereplő. Időtlen idők óta nem láttam koncerten, nem hallottam "élőben", az utolsó az volt, amikor az Északi sarkra történő kalandos útjáról volt egy film – de abban nem elsősorban az énekesi tehetsége volt kihangsúlyozva, habár ott a jeges északon is zenélt az eszkimóknak…

Na, szóval szörnyen vártam ezt a műsort. Én tudom, hogy ezt az énekest Magyarországon nem nagyon ismerik. Amikor én felfedeztem magamnak, akkor meg még végképp senki nem tudott itt róla, hiszen a karrierje kezdetén volt. (1989-90 körül volt ez.)

Nem tudom megmondani, mennyi pénzt költöttem arra, hogy külföldről meghozassam a CD-it. Van egy jó tucat belőlük…. Magyarországon ezek nem voltak kaphatók, s akkor még Youtube sem volt….(2005-ben alakult csak !)

Én elismerem, hogy furcsa a stílusa, volks-rock-nak mondják ma már – akkoriban, amikor ő kezdte, ez a kifejezés még nem is létezett. Zenéjének alapja a német népzene, de ilyen-olyan formában ezeket átírja/szerkeszti, ill. az előadásmódjukat változtatja meg. A régi dalai nekem nagyon tetszettek – hát persze, azok a régi német népzenén alapultak…A dallam rockosított volt – de alapjában megmaradt. Megmaradt többnyire az eredeti szöveg is.

Tudom persze az egész élet-történetét, és azt, hogy a világot bejárta, s mindenhol "felcsippentett" valami kis muzsikát, amit itt-ott beépített az előadásaiba, dalaiba.  Ez a fajta zene már  nem volt az esetem, s nem az ma sem.

Épp ezért volt a tegnap esti koncert óriási csalódás számomra. A nagyon jellegzetes zenei játék-stílusát ugyan megtartotta, de a zenéjét „lecserélte”. Valami (számomra) szörnyűséges vegyes-felvágott volt, operett-daltól a fene tudja miféle muzsikákig…"világ-zenélt"  csak egy-két régi sikerét énekelte el újra, s azokat se úgy, ahogy én azokat ismertem/szerettem.... Jaj, alig vártam, hogy vége legyen.

Elnéztem a közönséget, s visszaidéztem magamban a régi koncertek hangulatát. (Olyan CD-im is vannak más, németországi rajongóktól, amin a régi koncertjeiről vannak videók…) Ott a szó szoros értelmében magán kívül volt a közönség… Hát ezek tegnap este…igen, tapsoltak… tapsoltak…. de hol volt ez a régi koncertek izzó hangulatához képest !!!!!

S zerencsére (vagy készakarva?) a végére maradtak az ismertebb nagy slágerei, addigra már a közönség is "bemelegedett" -  valami picinyke visszajött a hajdani izzó hangulatból...

(Itt van pár sor a koncertről, ill. a zenészről:  https://www.projekt-spielberg.com/musikfestival/hubert-von-goisern.html)  

Na, mindegy. Csalódni sok mindenben lehet, énekesben is.

De a fene egye meg, hát miért kell folyton, folyton azzal konfrontálódnom, hogy már semmi sem a régi….

Még H.v.G. sem.

 

Hát ilyen volt, amikor megismertem:  "Hallod, hogy múlik az idő…."
(Mellesleg ezt az alábbi dalt választotta a mostani koncert záró számának - ami nagy kár volt... ugyanis aki ismeri az eredeti felvételt - mint pl. én - az tudja, hogy sehol se volt a tegnap esti az alábbihoz képest...) 

Ezer éve volt talán…vagy több. De a dallam, a kép és az egésszel kapcsolatos érzelmeim soha nem fognak kitörlődni (remélem) a fejemből. Nekem sokat mondanak ezek a képek – még ma is.

És hogy múlik az idő, annak bizonyítására HvG-ről ez itt egy mai fotó….

                             (Istenem, hát nem csak én öregszem ?)

Ismertető róla németül : https://de.wikipedia.org/wiki/Hubert_von_Goisern

És mivel a két személy  az én emlékeimben mindörökre összetartozik, itt egy csodálatos dal Zabine-vel is, akivel együtt kezdte karrierjét, de "ilyen-olyan" okok miatt szétváltak. Nagyon nagy kár.....

A teljes fesztiválprogram (3és fél óra) itt megnézhető:

http://www.servustv.com/at/Medien/Spielberg-Musikfestival-20162

 

Készülődnek

Ilyent én még sosem láttam....

Megnéztem a reggeli friss híreket a szörnyűséges olaszországi földrengésről – de annyira tele van a fejem az engem mindenhonnan szorongató „rosszal” – hogy rövid idő után kikapcsoltam a gépet és kimentem a kertbe megnézni, hogy a tegnapi paradicsomtermést lehet-e szedni.

S  egyszer csak hihetetlen fecske-csicsergésre lettem figyelmes. Hatalmas fecskeraj körözött pont fölöttem, aztán a szomszéd háztetején lévő régi tv-antennára ültek le páran pihenni. De csak pár másodpercig maradtak, máris röppentek fel, s kezdték elölről a csivitelést és repülést.

Edzenek a hosszú útra…megértem.

De én ilyent, ennyi fecskét egy helyen még nem láttam.

Berohantam a gépemért, hogy egy kis örülni-valót tudjak másoknak is mutatni.

(Mellesleg @ x írta, hogy tegnap este tücsökmuzsikát hallott… Majd ma újra éjjel kimegyek én is, hátha meg lehet duplázni az örömömet.)

Talán tényleg van még remény…

Összeomlottam… (arachnofóbiások ma ne olvassanak….)

Ismétlem: aki utálja a pókokat, ma ne olvasson !!! 


Én, én, akinél nagyobb kedvelője a kaszás pókoknak nem volt, találtam a neten valamit, ami megrengette az érzelmeimet…

A dolog úgy kezdődött, hogy idén valami miatt a „rendes” keresztes pókjaim – egyrészt a „szokott helyükön” semmiképp nem akartak megjelenni ill. hálót szőni,  s akiket oda telepítettem, másod vagy harmadnapra eltűntek…Másrészt, tudom, hogy százszámra kelnek ki a kis keresztesek tavasszal, mégsem látok belőlük túl sokat, s akik itt-ott hálót szőnek, azok is  az idő előre-haladtához képes kicsikék. De a leggyanúsabb az, hogy a  hálók, benne a pókok egyik napról a másikra gyakran eltűnnek.

Ezzel egyidejűleg (valójában én már tavaly nyáron is láttam), megjelentek az udvar két pontján a kaszáspókok, akik eddig csak az előszobám egy sarkának védelmét élvezve szaporodtak…De kicsit gyanúsak voltak, még szemüveg nélkül is úgy tűnt, ezek a kintiek mintha nem egészen olyanok lennének, mint a bentiek.

No, hát miért van az embernek internetje ? Elkezdtem keresgélni a kaszások ügyében.

És majd leestem a székről, amikor az alábbi cikkre bukkantam:  

http://www.origo.hu/hirmondo/tudomany/www.wcs.org/www.uio.no/english/www.duke.edu/20141127-velunk-elo-allatok-alkaszaspok.html

Tehát az enyémek itt az előszobában nem is igazi, hanem csak ál-kaszáspókok. Már ez is csalódás volt. De aztán….

...miképp tegnap írtam, bár csak kisebb takarítás volt szombaton, de kicsit alaposabban utánanéztem, mi is van a pókom hálójában. (Ez a kaszás egyébként teljesen másfajta hálót sző, mint az ismertebb keresztes, szinte nem is látszik, csak az, hogy ott csücsül a semmiben egy pók...) Azt látszott, hogy valami félig-meddig elfogyasztott izé van ott beakadva – gondoltam én, valami légyféle….hát nem… Kérem tisztelettel a sarki nagy hím hálójában két aranyos kis nőstény maradéka hintázott. 

Szóval kannibálok. Nagyon nagy volt a csalódásom, én ezeket eddig szerettem, meg is engedtem, hogy otthont teremtsenek nálam – de most gondolkodom, hogy kitakarítom őket az előszobámból. Csak azért nem döntöttem, mert hátha muslincákat és egyéb kisebb repülőket is fogyasztanak, másrészt meg….hát szóval sajnálom őket. Olyan kis törékenyek, én meg egy döhe nagy ember vagyok… Engem talán azért mégse esznek meg...És ott kint az előszobában egyáltalán nem zavarnak. Más kígyókat, vagy akár patkányokat tart háziállatként, hát azoknál azért a pókok kedvesebbek....

Ezek után megnéztem alaposan a kertieket is. Valóban jó volt a meglátásom, az ott kint a másik fajta. De hát azok meg a skorpiókkal „rokonok”…  Az azonban nem derült ki, hogy megeszik-e  a másfajta pl. gyerek-pókokat.

Teljes bizonytalanságban vagyok…

Nem egy örömteli dolog, ha kiderül valakiről, hogy nem az, aminek hitted… Akár ember, akár pók….

Az "ál"....

...meg a "rendes"'

Itt van mindkettőről a hivatalos leírás:

https://hu.wikipedia.org/wiki/H%C3%A1zi_kasz%C3%A1sp%C3%B3k

https://hu.wikipedia.org/wiki/Kasz%C3%A1sp%C3%B3kok

A kaszás ismertetőből pár érdekes sor (ha valaki lusta lenne elolvasni):

A kaszáspókoknak…”Ma mintegy 6500 fajukat ismerjük, de egyes becslések szerint ez a szám meghaladhatja a 10 ezret is. Az Antarktisz kivételével a valamennyi kontinensen megtalálhatók. A csoport hosszú evolúciós múltra tekint vissza, hisz legkorábbi leleteik a skóciai Rhynie mintegy 400 millió éves, devon korú rétegeiből kerültek elő. Franciaországból 305 millió éves kőzetekből kerültek elő kaszáspókok fosszíliái, amelyek alapvetően megegyeznek a ma élők morfológiai és anatómiai jellemzőivel; a kaszáspókok testfelépítése tehát nem sokat változott a paleozoikum óta."
Istenkém, hol vagyunk mi - legalábbis "korban/időben" - hozzájuk képest...

Ő a kedvenc keresztesem - etetés után

Egy különös gyűjtemény

Ugyan megfogadtam, hogy egy bizonyos falu nevét nem veszem a számra s nem írom le többé – de most mégis kivételt teszek.

Ugyanis kaptam egy halom használhatatlan, régi rádiót, magnót, lemezjátszót és tudtam, hogy Máriakéménden van valaki, akin ennek a halom ócskaságnak/régiségnek örülne. Hát most dobtam volna ki ?

Nem, elvittem Kéméndre….

Már az indulás is „szokásosan” rossz volt, szakadt az eső, amikor autóba ültem – de ha megbeszéltük a randevút, hát el kell menni – akármennyire is utálok esőben vezetni…

A felhők a Zengő csúcsát  is eltakarták

A gólyákat nem zavarta az eső...

 

Kállai Jánost a faluban mindenki ismeri – holott nem itteni születésű. Az ország másik feléből jött Vasas-bányára dolgozni, hozva a feleségét s itt vettek házat.

A bányászkodás nehéz munkáját letéve, hirtelen sok szabadideje lett – elkezdett régészeti feltárásoknál segédkezni, talán itt „fertőződött meg” a régiségek gyűjtése iránti vággyal, érdeklődéssel.... És gyakorlatilag mindig mindenkinek „ráért”. Ha kellett a Mecsek Egyesületeseknek segített, ha kellett a falubelieknek, vagy más szomszédos településről bárkinek, bármiben.

Aztán egyszer csak – 2007-ben – valami szívesség fejében véletlenül hozzá került egy öreg rádió:

 

Ez volt a gyűjtemény első darabja

Ez azért került ide, mert nekünk pont ilyen volt gyerekkoromban

Az üveges veranda tele van régi rádiókkal....

Jánost mindig is érdekelték a régiségek, bármi volt is az – és néha a véletlen is úgy hozta, hogy ez vagy az hozzá került. Vagy csak meglátta és a végzett munka fejében nem pénzt, hanem azt a bizonyos régiséget kérte el. 

Van, ami már csak az udvarban fér el....

Szenvedélyes gyűjtővé vált – most már vejével együtt minden régiséget „befogadnak”. Épp költözködés után voltak, amikor ott jártam, a „gyűjtemény” helyenként még kissé „káoszos” – de észbontó, hogy mennyi mindent összeszedtek. Ha lenne  falunak „esze” – az u.n. (szegényes) falumúzeum helyett, vagy mellett, a Kállai féle gyűjteményt kezdené felkarolni, majd hirdetni és mutogatni.  Aki arra jár és látna egy jó nagy táblát, ami felhívja a figyelmet arra, hogy miféle „kincsek” láthatók itt, biztos megállna.

Két kép, két világ - pedig csak 6 év különbség van köztük....

Egy eredeti cselédkönyv

Rendezésre váró anyag (egy része)

 

De Kéménden ilyesmire nem nagyon lehet számítani. Még Kállaiék házát is nehéz megtalálni, az utcát (ami egyébként felvisz a Szt.Márton templomhoz ) semmi sem jelzi – én háromszor mentem el mellett – olyan jelentéktelen és jeltelen.

Pedig ebben a házban van mit mutogatni.

Hajdanában a falu legnagyobb kocsmája/fogadója  volt itt, olyan, ahol megszállni is lehetett – ahol nagy mulatságok hét-határra szóló lagzik voltak. Izgalmas, titokzatos pincerendszere van - melyről Kállaiék amikor megvették a telket, teljes egészében nem is tudtak. De hát érthető, egy jól működő fogadóban tároltak bort, élelmiszert és nem utolsó sorban jeget – aminek külön jól szigetelhető pincerésze volt.

 

Az alagsori helységekben is van látnivaló....

                         És végezetül a pincék:

Élmény volt a barangolás ebben a különös kis világban. Engedélyt kaptam a fotózásra, de ez a beszámoló csak egy részét mutatja annak,  amit itt látható....és messze nem az egészet ...

Köszönöm, hogy megnézhettem….. és ha valaki mégis ezt olvasva, kíváncsi lenne rájuk, próbálja megkeresni a Petőfi Sándor u. 10. sz. házat. Esetleg előtte egyeztessen telefonon: 69-353-111