Szigetvár-Almamellék-Ibafa

Régóta terveztem már egy ibafai látogatást a pipamúzeum miatt – hiszen jártam a közelében sokszor – de valahogy nem jött össze… Aztán most „lányos túrát” tartottunk, elmentünk Szigetvárra, hogy találkozzunk egy osztálytárssal,  megnézzük a felújított Zrínyi és Szulejmán szobrokat és természetesen a pipagyűjteményt is. És nem mellesleg egy jót beszélgessünk…

Elég szerencsétlen napot fogtuk ki – aznap volt  az emlékpark-beli szobrok avatója (nem tudtam, nem néztem utána indulás előtt) – emiatt aztán menet-közben két elit konvoj is lassította az utunkat, millió rendőrrel. Képtelen vagyok megérteni, hogy miért kell egy ilyen autó-seregnek még a tetejében vijjogó testőri(vagy milyen) kíséret is, amikor minden kereszteződésben már eleve ott álltak a rendőrök, s ők irányították a forgalmat a lámpák helyett.  (Áder János magyar és Kolinda Grabar-Kitarovic horvát államfő, valamint Veysi Kaynak török miniszterelnök-helyettes  voltak a nagy fejek, akik miatt megakadt a hatoson a közlekedés egy kis időre….)

No mindegy, kibírtuk – aztán a várost elhagyva már normalizálódott a helyzet.

A Szigetvár melletti emlékparkban a szobrokon kívül már csak  az vendéglátás maradványait, evő-ivó-pihenő sátrakat láttunk. A két szobor – szerintem épp úgy néz ki, mint régen – csatolok is róla fotót, íme:

(Na jó, ezek állítólag valódi bronz szobrok…de hát nem haraptam bele… Kíváncsi vagyok mit szólnak ehhez a fémgyűjtők, mikor fogják majd valamelyiknek orrát-szakállát lefűrészelni ? Hacsak nem vezették bele a 220-at…)

Visszafelé jövet „betévedtem” valahogy a városba (elég kalandos Szigetváron autózni) – valamiképp  a vár  északi kapujánál kötöttem ki, és láttam, hogy ott elkészült, ill. ma olvastam  itthon, hogy felavattak egy újabb Zrínyi szobrot…Most azután Szigetváron tobzódhatnak a Zrínyikben…(van vagy négy, ha nem több….)

Erről saját fotóm nincs: 

A Zrínyi Miklóst és katonáit ábrázoló kompozíció Szabó Tamás szobrászművész alkotása. (https://kadarka.net/cikkek-kat/ader-szigetvar-vedoi-peldat-mutattak-az-egesz-vilagnak )    

Átautóztunk Almamelléken, láttuk a kisvasút kocsiját, megbeszéltük, hogy egyszer ezt is meg kellene nézni. Elvonatozhatnánk Sasrétig. Hát majd. Egyszer. Talán….

 

A kisvasút

Sasréti vendégház

Képek: http://www.mecsekerdo.hu/_user/browser/Image/Szallashelyek/Sasreti_vadaszhaz/DSC_1534.jpg

https://i.ytimg.com/vi/cTG0Z2n9lgg/maxresdefault.jpg

De a szobornézés után és Almamallék után végre a világvégi Ibafa következett - innen aztán nincs tovább - legalábbis autóval semmiféle út. Annak rendje,  módja és a tájékoztató szerint megkerestük a nagyon kedves gondnok asszonyt, megnéztük a kiállítás(ocská)t, a híres pipamúzeumot. Itt olvashatsz róla: http://www.mimicsoda.hu/cikk.php?id=671

Ebben a házban van a pipa-múzeum

Aztán mivel épp ott áll a múzeum mellett a templom, megkérdeztem, nyitva van-e ? Nincs, de kinyitja nekünk – válaszolta a hölgy kedvesen.

Ó, bár csak ne kértem volna !

Kétségtelen, már kívülről is látszott, hogy a katolikus egyház a legföldönfutóbb, legszegényebb egyházak közé tartozik és semmiképp nem tud megbirkózni azzal a milliónyi kis templomocskával, amit a magyarok össze-vissza építettek itt évszázadok alatt a vacak kis  falvaikban…

Csak a fontos és gondolom pénzt-fialó kegyhelyekre koncentrálnak, ilyen világvégi, sehová nem vezető utak menti kis falu templomának sehol, senki szívében nincs jelentősége.

Hogy egészen őszinte legyek, írni valahogy nincs is kedvem róla, nézzétek a képeket. Érdemes, mert meglehet, holnap összedől a templom, s ez lesz az utolsó doku-fotó-sorozat róla…

Összetartja-e a pár betonoszlop ezt a rogyadozó épületet ?

 

 

 

A karzat már leomlott.

EZ lett a legjobb ibafai fotóm: 

Mindent egybevetve,  azért végülis jól sikerült a kis kirándulásunk. Alaposan kibeszélgettük magunkat, mindenki elmesélte mi, hol fáj, mit csinálnak ill. nem csinálnak a gyerekei, ill. unokái, ami szerintünk pedig jó lenne, vagy épp ellenkezőleg, amit nem kellene/szabadna csinálniuk..... Szóval mint rendes nagyik, áttárgyaltuk a hétköznapok gondjait - a lehetséges megoldások megtalálása nélkül.  

Közben vacsoráztunk egyet, majd ejtőzés után elindultunk hazafelé -  félretéve a bosszantó dolgokat és újra végigcsemegézve azt, ami azért mégis csak jó volt ezen a délutánon.