Nagynyárád-Máriakéménd-Erzsébet

Szeretem a Pécs-mohácsi utat. Több okom is van rá. Az is lehet, hogy írtam is már róluk, de mivel ma újra eszembe jutottak a „régi szép idők” megálltam egy helyen és lefényképeztem azokat a még álló hatalmas, öreg nyárfákat, melyeket kis csemeteként - többek között - én is, mint első vagy másodikos gimnazista, KISZ társadalmi munkában ültettem.

Be kell valljam, jóleső érzés ez mindig számomra, azt bizonyítja, hogy voltak az életemben  olyan események, melyek még közel 60 év múltával is hirdetik: tettünk mi jót is, mindegy, hogy milyen „zászló alatt”…..

Vasárnap adták át Nagynyárádon  az újonnan épített kálváriát, eredetileg ez volt utam célja. Akit érdekel, itt megnézheti:

http://csendhegyek.blogspot.hu/2016/09/nagynyarad-kalvaria.html

Miután végeztem, fogadalom ide, meg oda, Szederkénynél azért csak-csak letértem a Karasica völgyébe….

Be akartam menni Kéménden meglepetésként a barátnémhez, - de sajnos nem volt otthon. Így hát folytattam utamat, s megdöbbenve fékeztem le a kegytemplom előtt. Ez a kép fogadott:

Ezek bizony zarándok-buszok !

Miután lefényképeztem az elbontott/elszállított angyalok helyét – akik most már megújulásukra várnak a keramikusnál – bementem a templomba, mert a fülnek igen kellemes zene hallatszott ki onnan. Rendben van, hogy (szept.12.) Mária nap van, de nem gondoltam volna/ill. nem tudtam, hogy ezen a napon a haldokló és lassan feledésbe merülni kezdő  máriakéméndi templom zsúfolásig tele lesz. Egy kisebb zenekar játszott igen szép templomi, vagy hogy is mondjam, olyan „szent” énekeket, és az EGÉSZ templomnyi nép velük énekelt (az oltár melletti táblára volt vetítve  a szöveg). Komolyan mondom én ebben a templomban ilyen meghatódást még nem éreztem. …

Álltam ott a vastag falak jó hűvösében és örömmel hallottam a szép dallamot. És igenis volt öröm a szívemben, mert mintha az énekből is biztatás csengett volna ki… Ugyan nem állnak még a bejáratnál az angyalszobrok, de bízom benne, hogy a jövő évi Mária-ünnepen már újra itt lesznek.

Aztán csendesen poroszkáltam hazafelé, megállapítva, hogy beérett a kukorica, hogy lepermetezték már a napraforgót – az egyéb szemeseket már rég learatták, sőt a szalmabálák zöme is jó helyen várja a telet. Mélán álldogált a kátolyi elágazóban egy elég nagy tehéncsorda…

Erzsébeten lefényképeztem az újonnan avatott Szent Erzsébet szobrot.  Alkotja Leyer Kornél.(Kár, hogy mindenféle nézetből belelógnak a villanydrótok…) Kíváncsi lennék esetleges véleményekre a szoborral kapcsolatban....

Bár nem  álltam meg lefényképezni, de messziről „integetett” a Zengő és a Hármas hegy – én pedig örömmel és jóleső érzésekkel autóztam hazafelé.

Annyira kellenek az ilyen napok ! A kis örömök megvidámítják a szívemet.