Három
házzal alattam van egy óvoda. 30 éve szenvedem végig a szeptember eleji napokat.
De
tegnap és ma olyan szívet térő gyereksírás-ordítás volt hallható, hogy
egyszerűen nem tudtam mit csináljak. Nem sok kellett, hogy én is zokogásban
törjek ki, vagy kirohanjak és kitépjem anyja kezéből a gyereket és elfussak vele a világ végére, hogy ott megvigasztaljam...
Tegnap
apa vitte, ma anya. Csak a megszólítás változott: anya tegyél le, anya nem
akarom, anya engedj el, anya tegyél le, anya nem akarom, nem akarom, nem akarom….és
valami olyan szívet tépő zokogás, hogy leírni se tudom…
Állítom
jobban szenvedek mint az anyja…
Anya
viszi a karjában, fogja jó erősen, ki ne ugorjon...gyerek könnye-taknya-nyála összefolyva – szinte magán kívül…. Én egyszerűen képtelen vagyok megérteni, hogy miért van erre így
szükség. Miért KELL egy 3 évest óvodába adni ? Mert ugye kötelező. Sok helyen
már ott a kistestvér, (mert munka nincs, a gyerekcsinálás meg egyszerű) anya vígan el tudná látni (???) mindkettőt. De nem,
KÖTELEZŐ a 3 évest megtörni, belekényszeríteni abba a mocskos kemény életbe,
ami később vár rá…
Jó,
hogy nem most vagyok fiatal. Nem tudom, én mit tennék – de lehet, hogy
kivándorolnék mondjuk Svédország lakatlan vidékeire, ahol max. a farkasok
üvöltése hallható…
Szoktam mondani : " sírva és éhesen születünk, azután meg csak rosszabb lesz." Én elhiszem azt,amit tapasztaltál. Van ilyen, de szerencsére van az ellenkezője is.(Facebookon van jó pár kép (ismerősök) - a gyerekek "beszoktatásáról." ( Más : a mi 2 fiúnk kb. 1,5 és kb. 1 éves korukban lettek bölcsődések. Az unokáink : 3 és közel 3 éves korukban.)Nem tartom magamat szakembernek,- vélekedésem : sok minden jó is elsajátítható a "megtörésük" közben. Svédországhoz : az újság már nálad van ( címe :Sokkal szegényebbek voltak,mint Magyarország,de most már mindenben leköröztek.)Hétvége mellékletben. kb. 9 millió lakos és kb.1,5 millió bevándorló van. (Állítólag mostanában terveznek 80 ezer (?) menekültet visszaküldeni - ez egy másik hír.) Szóval vigyázz azzal a Svédországba költözéssel... :-)
VálaszTörlésNemek csak a saját óvodás-kori emlékeim jutnak ilyenkor eszembe. Én iskolakezdés előtt csak pár hónapig jártam. (valószínű akkor nem is volt kötelező, csak talán ajánlott, hogy a gyerek "szokja a közösséget") Én utáltam, habár 6 évesen már nem anyám nyakában zokogtam, csak egyszerűen rossz gyerek voltam. A nemtetszésemet minden formában kifejeztem, ültem is érte sarokban eleget...
TörlésNo nem mintha az iskoláért olyan nagyon odalettem volna....
Azt hiszem, én csak dolgozni-járni szerettem. De azt nagyon. 40 évig egyfolytában, egy helyen. Az jó volt.
A kötelező óvodai beíratásról (Remélem, most jól írtam.)
VálaszTörlésAz enyémek nem sírtak, de a szemüket sosem fogom elfelejteni, ahogy néztek rám, mikor otthagytam Őket.
VálaszTörlésAz ajtón kívül én sírtam...
Néha azt érzem, jobb, hogy nincs gyerekem... és nem csak az óvoda miatt....
TörlésÉn óvónőként a másik oldalról látom a dolgokat. Azok a kisgyerekek, akik 5 éves korukig nem jártak közösségbe, hanem otthon voltak az anyukájukkal, nagyon nehezen tudnak beilleszkedni az óvodába. Egyenesen a középső csoportba kerülnek, és le vannak maradva azokkal a társaikkal szemben, akik már bölcsődébe vagy családi napközibe jártak előtte. Nem tudnak elszakadni az anyukájuktól, önállótlanok, ami hosszabb távon inkább a kárukra, mint a javukra válik. Hiszen egy idő után önálló, szabad embereket akarunk belőlük nevelni. Márpedig ez már az óvodában elkezdődik.
VálaszTörlésPersze jól meg kell nézni a pedagógust, akire rábízod a gyerekedet. Türelemmel, szeretettel kell átvenni őt reggel, és akkor a gyerek és az anyuka is megnyugszik. Az óvodában olyan szociális képességeket sajátítanak el már az egészen kis gyerekek is, amire otthon nincs lehetőségük.
Az élet nem mocskos, CSAK nehéz. De ahhoz, hogy végig tudják csinálni, társakra van szükség. A társakkal való közös munkát pedig csak közösségben lehet megtanulni. Tudjuk milyen az, ha valaki antiszociális, és csak az önös érdekeit nézi és nem a közösségét. Ezért kell a bölcsőde, családi napközi, óvoda. Szerintem...
Elgondolkodtam soraidon...Valószínű a Jóisten tudta, miért vette el a gyerekemet. Bizonyára "félreneveltem" volna és antiszociális, önző jószág lett volna belőle - mert én az életemnél is jobban szerettem volna...
VálaszTörlésÖreg vagyok. Másképp gondolkodom. Én elfogadom, hogy meg kell tanulni beilleszkedni - csak a módszer nem tetszik.
De hát nem ez az egyetlen dolog, ami nekem ebben a mai világban nem tetszik....
Csak elgondolkodom, hogy x évtizeddel/századdal ezelőtt, amikor nem volt óvoda, bölcsőde, akkor is felnőttek és normálisak lettek (többnyire) az emberek. Ill. ma sem "normális" (értsd: a társadalmi elvárásoknak tökéletesen megfelelő)minden ember. Attól, hogy óvodába járnak, nem hinném, hogy az emberiség jobb lesz, mint volt 1800-ban.
Szívem szorul, akartam írni, de Juszticia sem tud itt igazságot tenni. Ami fontos, nem elég szeretni!
VálaszTörlésSzerintem szeretni elég - mert a szeretet az valami csodálatos, mindenre képes érzelem, mozgatórugója az egész életnek - de szeretni okosan kell. Szívvel és ésszel.
Törlés