Két napja, hogy a GUM áruházról írtam, s ennek kapcsán jutott eszembe az a bizonyos sok évvel ezelőtti utazás Szibériába. És ahogy az már lenni szokott, egyik "témáról" a másikra ugorva csak csak előjöttek egyéb kalandos emlékeim is.
Aztán egyszer csak "megvilágosodtam", s arra gondoltam, hogy kellene egy térképet szerkesztenem, melyen feltüntetem, merre jártam a világban. Be kell valljam, nagyszerű mulatság volt. Egy óriási háromszögbe belefért minden – de jó nagy háromszögre gondoljatok: Anglia-Egyiptom-Szibéria háromszögére. Kellőképp össze kellett kicsinyíteni a térképet, hogy a szélső pontok is láthatóvá váljanak.
Aztán, ha kinagyítja az ember, akkor Szlovénia pirosodik be legjobban, ami nem meglepő, hiszen tízszer jártam ott. És jó volt felidézni pl. a Vág-völgyi utat, vagy pár rövidebb, két-három napos külföldi utazást a közelben, már majdnem el is feledkeztem róluk.
Vannak fényképeim, elővettem az albumokat, s ha nem is mindent, de elég sokat végiglapoztam. Régen nem létezett ez a most divatos digitális fényképezési lehetőség, viszonylag kevés képem van, drága mulatság volt az akkoriban.
Vannak fényképeim, elővettem az albumokat, s ha nem is mindent, de elég sokat végiglapoztam. Régen nem létezett ez a most divatos digitális fényképezési lehetőség, viszonylag kevés képem van, drága mulatság volt az akkoriban.
És „természetesen” némelyikről vannak leírásaim is – igaz, csak afféle „firkálások út közben” – bár a szlovéniai útjaimról egész jó kis útinaplók vannak – de a zöméről azonban nincs ilyen. Most azt gondlom, kár…
Próbáltam időrendbe szedni, hogy mikor is léptem át először az ország határát és sikerült előbányásznom az emlékeimből:
(1968-ban épp csak jöttünk-mentünk, az aggteleki barlang szlovák oldalát néztük meg a barlangos társaimmal, - ez a Kecső melletti Domica barlang volt. Nem is számítom az "utazások" közé, a határátlépéshez elég volt a személyi igazolvány és a társ-barlangos egyesület meghívó levele.)
1971-ben volt az első "igazi" külföldi utam, ami akkoriban még elég nagy szónak számított, mert "vasfüggöny mögötti" nyugati út volt ! Bécs-Krems-Dürnstein vonalon egy hajókiránduláson vettem részt, erről már egyszer írtam is: http://aranyosfodorka.blogspot.hu/2013/04/setahajo-lagyan-ring-dunan.html
(1968-ban épp csak jöttünk-mentünk, az aggteleki barlang szlovák oldalát néztük meg a barlangos társaimmal, - ez a Kecső melletti Domica barlang volt. Nem is számítom az "utazások" közé, a határátlépéshez elég volt a személyi igazolvány és a társ-barlangos egyesület meghívó levele.)
1971-ben volt az első "igazi" külföldi utam, ami akkoriban még elég nagy szónak számított, mert "vasfüggöny mögötti" nyugati út volt ! Bécs-Krems-Dürnstein vonalon egy hajókiránduláson vettem részt, erről már egyszer írtam is: http://aranyosfodorka.blogspot.hu/2013/04/setahajo-lagyan-ring-dunan.html
Aztán a hetvenes évek közepétől megsokasodtak az utazások, Ausztriában és az adriai félszigeten többször is jártam. Imitt-amott a blogban van ezekre utalás, de elég nehezen tudnám most már összeszedni az emlékeket.
A messzi utazásokat tekintve:
1978-ban voltam Szibériában, a Bajkál tónál, még hajókáztam az Obon is. Már ezt is megírtam: http://aranyosfodorka.blogspot.hu/2013/02/sziberiai-kalandok.html
Majd 1986-ban voltam Angliában, (Ausztria-Németország-Franciaország-Balegium útvonalon - erről még nem írtam a blogban, ezt csak most vettem észre. Nem is igazán tudom ennek az okát, vagy csak sejtem...De lehet, hogy "összeszedem magam" és erről is beszámolok - már csak magamnak is - hogy egészen el ne feledjem.) Egyszer – csak merő kíváncsiságból „átugrottam” Jajce-be csak azért, hogy a híres vízesést megnézhessem. Igencsak fárasztó út volt, hajnaltól hajnalig – de megérte…
1989-ben Egyiptom:
http://aranyosfodorka.blogspot.hu/2013/02/1989-aprilis-egyiptom-i.htmlhttp://aranyosfodorka.blogspot.hu/2013/02/1989-aprilis-egyiptom-ii.html
1990-ben Görögország:
https://aranyosfodorka.blogspot.com/2019/04/ha-husvet-akkor-gorogorszag.html
Imádott Szlovéniámba 1984-ben jártam először és ezt az utat még kilenc másik alkalom követe. Az utolsó, búcsú-utazásom is itt volt, 2010-ben. Ezekről az utakról és erről az országról a "címkék" oszlopában a "Szlovénia" címszónál csekélyke 41 bejegyzés található. :-)
Azóta csend van… már csak a kálváriákat jártam körül itt a közeli három megyében – s hovatovább annak is örülök, ha egy-egy nem túl távoli helyre van/lesz majd módom elautózni. (Épp tegnap láttam egyébként a TV-ben, hogy a németek végeztek valami felmérést, és kiderítették, hogy 74 év fölött a gk.vezetés meglehetősen veszélyes szórakozássá kezd válni....)
Szóval van mire visszaemlékeznem csendes téli estéken.... És mindig hozzáteszem, hogy a hetvenes-nyolcvanas években annyira nem volt „természetes” a külföldre járás, mint manapság. Emlékszem a vámoknál történő, néha hosszas várakozásokra.... És szerencsére - egyelőre - még sok minden más szépre/jóra is. (Bár csak így maradna....)
Egyszóval boldog és elégedett vagyok, mert sok szépet láttam. Mindenkinek azt ajánlom, ha lehetősége van, utazzon. Majdnem mindegy, hogy hová, mert néha a közeli helyeken is talál az ember felfedezni-valót.
Ja és a fenti térképhez még annyit tennék hozzá, az országon belüli számtalan utazás-kirándulás helyszíne nincs feltüntetve, csak a külföldi úti-célok. És még abban sem vagyok egészen biztos, hogy pontosan, minden kis település felkerült. De a zöme igen. Örülök, hogy ez eszembe jutott és megcsináltam – most ha nézegetem ezt a térképet, rögtön eszembe jutnak emlékek. És emlékezni a szépre, mindig nagyon jó.
Nekem elsősorban olyasmik jutnak eszembe, hogy a leszerelést követően 5 évig sem útlevél, sem semmilyen utazás. (Persze,nem voltam én egyedül ezzel,legfeljebb nem mindenki tudott róla. Én írtam meg az értesítéseket (sajátomat is) az illetékeseknek.)
VálaszTörlésKülföldi útjaim közül azok a legemlékezetesebbek, amikor olyan helyekre jutottam el (vittek el)ahová mások - szerintem - nem nagyon juthatnának el. Manapság... ( ami vagy közel az utóbbi 20 évre értendő visszamenőleg) - nem kívánkozom el sehová sem.
Én is úgy érzem, "letudtam" az életem "UTAZÁSOK" című fejezetét. Van mire visszaemlékeznem és ez nekem örömöt okoz.
TörlésAzt rossznak érzem,legalábbis én a digitális képekről nem csináltatok papír fotót. Az tán maradandóbb. Ki kellene gyűjteni, tudom, rajtam múlik. Igazad van, néha jó ezeket elővenni, emlékezni régi időkre, ha akár a nyugati határ mentén is fotóztuk őket. Nem csak azt látjuk, amit látunk, a körülmények, utazások is eszünkbe jutnak.
VálaszTörlésA digitális képeimről nekem egyáltalán nincs papíralapú képem. Aggódom is néha, hogy mekkora kár lenne, ha valami történne a net világában - de aztán rájövök, hogy végülis ezek csak nekem fontosak, és abban reménykedem, hogy elmeállapotom nem romlik annyira, hogy elfelejtsem a szépségeket. De természetesen a régi fotókat is nagyon jó nézegetni. Valahogy egészen más érzése van az embernek a régi albumokat kézbe-véve, mint a monitort bámulva....
TörlésVilágot látott vagy és ez nagyon jó! Ahogy írod elégedettség és boldogság tölt el - ami engem ismét csak megerősít. Pár napja talált rám egy amerikai pszichológus felméréseinek a cikke.
VálaszTörléshttp://lajk.startlap.hu/2017/01/19/pszichologus-professzor-ezert-nem-leszel-boldog-soha-megvasarolt-dolgaidtol/
Csak ez marad, minden más elvész.
Ja, a kimaradt országok beszámolóit szívesen olvasnám! Különösen milyen volt anno az, ahol most élek. :-)
VálaszTörlésÍgy igaz, ahogy a pszichológus is írja: nem a kézzelfogható dolgok boldogítanak igazán. A szép emlékeket ugyanis soha, senki el nem tudja venni tőled (Alzheimer elvtárs kivételével.)
TörlésTán majd rászánom magam és megpróbálom összekotorni emlékeimet a kimaradt utazásról.
Varom en is a tortenetet. :)
Törlés