2017. január 26., csütörtök

Utazásaim (1971-2010)






Két napja, hogy a GUM áruházról írtam, s ennek kapcsán jutott eszembe az a bizonyos sok évvel ezelőtti utazás Szibériába. És ahogy az már lenni szokott, egyik "témáról" a másikra ugorva csak csak előjöttek egyéb kalandos emlékeim is.

Aztán egyszer csak "megvilágosodtam", s arra gondoltam,  hogy kellene egy térképet szerkesztenem, melyen feltüntetem, merre jártam a világban. Be kell valljam, nagyszerű mulatság volt. Egy óriási háromszögbe belefért minden – de jó nagy háromszögre gondoljatok: Anglia-Egyiptom-Szibéria háromszögére. Kellőképp össze kellett kicsinyíteni a térképet, hogy a szélső pontok is láthatóvá váljanak.
Aztán, ha kinagyítja az ember, akkor Szlovénia pirosodik be legjobban, ami nem meglepő, hiszen tízszer jártam ott. És jó volt felidézni pl. a Vág-völgyi utat, vagy pár rövidebb, két-három napos külföldi utazást a közelben, már majdnem el is feledkeztem róluk. 
Vannak fényképeim, elővettem az albumokat, s ha nem is mindent, de  elég sokat végiglapoztam. Régen nem létezett ez a most divatos digitális fényképezési lehetőség, viszonylag kevés képem van, drága mulatság volt az akkoriban.
És „természetesen” némelyikről vannak leírásaim is – igaz, csak afféle „firkálások út közben” – bár a szlovéniai útjaimról egész jó kis útinaplók vannak – de a zöméről azonban nincs ilyen. Most azt gondlom, kár…

Próbáltam időrendbe szedni, hogy mikor is léptem át először az ország határát és sikerült előbányásznom az emlékeimből: 
(1968-ban  épp csak jöttünk-mentünk, az aggteleki barlang szlovák oldalát néztük meg a barlangos társaimmal, - ez a Kecső melletti Domica barlang volt. Nem is számítom az "utazások" közé, a határátlépéshez elég volt a személyi igazolvány és a társ-barlangos egyesület meghívó levele.)

1971-ben volt  az első "igazi" külföldi utam, ami akkoriban még elég nagy szónak számított, mert  "vasfüggöny mögötti" nyugati út volt ! Bécs-Krems-Dürnstein vonalon egy hajókiránduláson vettem részt, erről már egyszer írtam is: http://aranyosfodorka.blogspot.hu/2013/04/setahajo-lagyan-ring-dunan.html

Aztán a hetvenes évek közepétől megsokasodtak az utazások, Ausztriában és az adriai félszigeten többször is jártam. Imitt-amott a blogban van ezekre utalás, de elég nehezen tudnám most már összeszedni az emlékeket.

A messzi utazásokat tekintve: 
1978-ban voltam  Szibériában, a Bajkál tónál, még hajókáztam az Obon is. Már ezt is megírtam: http://aranyosfodorka.blogspot.hu/2013/02/sziberiai-kalandok.html

Majd 1986-ban voltam Angliában, (Ausztria-Németország-Franciaország-Balegium útvonalon - erről még nem írtam a blogban, ezt csak most vettem észre. Nem is igazán tudom ennek az okát, vagy csak sejtem...De lehet, hogy "összeszedem magam" és erről is beszámolok - már csak magamnak is - hogy egészen el ne feledjem.) Egyszer – csak merő kíváncsiságból „átugrottam” Jajce-be csak azért, hogy a híres vízesést megnézhessem. Igencsak fárasztó út volt, hajnaltól hajnalig – de megérte…

1989-ben Egyiptom:

http://aranyosfodorka.blogspot.hu/2013/02/1989-aprilis-egyiptom-i.html
http://aranyosfodorka.blogspot.hu/2013/02/1989-aprilis-egyiptom-ii.html 

1990-ben Görögország:
https://aranyosfodorka.blogspot.com/2019/04/ha-husvet-akkor-gorogorszag.html

Imádott Szlovéniámba 1984-ben jártam először és ezt az utat még kilenc másik alkalom követe. Az utolsó, búcsú-utazásom is itt volt, 2010-ben. Ezekről az utakról és erről az országról a "címkék" oszlopában a "Szlovénia" címszónál csekélyke  41 bejegyzés található. :-)

Azóta csend van… már csak a kálváriákat jártam körül itt a közeli három megyében – s hovatovább annak is örülök, ha egy-egy nem túl távoli helyre van/lesz majd módom elautózni. (Épp tegnap láttam egyébként a TV-ben, hogy a németek végeztek valami felmérést, és kiderítették, hogy 74 év fölött a gk.vezetés meglehetősen veszélyes szórakozássá kezd válni....)

Szóval van mire visszaemlékeznem csendes téli estéken.... És mindig hozzáteszem, hogy a hetvenes-nyolcvanas években annyira nem volt „természetes” a külföldre járás, mint manapság. Emlékszem a vámoknál történő, néha hosszas várakozásokra.... És szerencsére - egyelőre - még sok minden más szépre/jóra is. (Bár csak így maradna....)

Egyszóval boldog és elégedett vagyok, mert sok szépet láttam. Mindenkinek azt ajánlom, ha lehetősége van, utazzon. Majdnem mindegy, hogy hová, mert néha a közeli helyeken is talál az ember felfedezni-valót.
Ja és a fenti térképhez még annyit tennék hozzá, az országon belüli számtalan utazás-kirándulás helyszíne nincs feltüntetve, csak a külföldi úti-célok. És még abban sem vagyok egészen biztos, hogy pontosan, minden kis település felkerült. De a zöme igen. Örülök, hogy ez eszembe jutott és megcsináltam – most ha nézegetem ezt a térképet, rögtön eszembe jutnak emlékek. És emlékezni a szépre, mindig nagyon jó.




8 megjegyzés:

  1. Nekem elsősorban olyasmik jutnak eszembe, hogy a leszerelést követően 5 évig sem útlevél, sem semmilyen utazás. (Persze,nem voltam én egyedül ezzel,legfeljebb nem mindenki tudott róla. Én írtam meg az értesítéseket (sajátomat is) az illetékeseknek.)
    Külföldi útjaim közül azok a legemlékezetesebbek, amikor olyan helyekre jutottam el (vittek el)ahová mások - szerintem - nem nagyon juthatnának el. Manapság... ( ami vagy közel az utóbbi 20 évre értendő visszamenőleg) - nem kívánkozom el sehová sem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is úgy érzem, "letudtam" az életem "UTAZÁSOK" című fejezetét. Van mire visszaemlékeznem és ez nekem örömöt okoz.

      Törlés
  2. Azt rossznak érzem,legalábbis én a digitális képekről nem csináltatok papír fotót. Az tán maradandóbb. Ki kellene gyűjteni, tudom, rajtam múlik. Igazad van, néha jó ezeket elővenni, emlékezni régi időkre, ha akár a nyugati határ mentén is fotóztuk őket. Nem csak azt látjuk, amit látunk, a körülmények, utazások is eszünkbe jutnak.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A digitális képeimről nekem egyáltalán nincs papíralapú képem. Aggódom is néha, hogy mekkora kár lenne, ha valami történne a net világában - de aztán rájövök, hogy végülis ezek csak nekem fontosak, és abban reménykedem, hogy elmeállapotom nem romlik annyira, hogy elfelejtsem a szépségeket. De természetesen a régi fotókat is nagyon jó nézegetni. Valahogy egészen más érzése van az embernek a régi albumokat kézbe-véve, mint a monitort bámulva....

      Törlés
  3. Világot látott vagy és ez nagyon jó! Ahogy írod elégedettség és boldogság tölt el - ami engem ismét csak megerősít. Pár napja talált rám egy amerikai pszichológus felméréseinek a cikke.
    http://lajk.startlap.hu/2017/01/19/pszichologus-professzor-ezert-nem-leszel-boldog-soha-megvasarolt-dolgaidtol/
    Csak ez marad, minden más elvész.

    VálaszTörlés
  4. Ja, a kimaradt országok beszámolóit szívesen olvasnám! Különösen milyen volt anno az, ahol most élek. :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Így igaz, ahogy a pszichológus is írja: nem a kézzelfogható dolgok boldogítanak igazán. A szép emlékeket ugyanis soha, senki el nem tudja venni tőled (Alzheimer elvtárs kivételével.)
      Tán majd rászánom magam és megpróbálom összekotorni emlékeimet a kimaradt utazásról.

      Törlés
    2. Varom en is a tortenetet. :)

      Törlés