Meg nem mondom,
hogyan bukkantam én rá Gracián Baltazárra…Vannak véletlenek(?)
https://hu.wikipedia.org/wiki/Baltasar_Graci%C3%A1n
Kóboroltam a neten és olvastam valamit, aztán beütöttem a gugliba a nevét, majd
ellapoztam az Életbölcsességek
kézikönyvéhez.
Namármost, ahhoz
képest, hogy Baltazár barátunk 1601-1658 között élt, s ráadásul szerzetes volt,
egész szép kis gyűjteményt szedett össze a másoknak ajánlott
életbölcsességekből. És van is köztük több megszívlelendő.
Én az alábbiakat választottam ki a neten olvasható 300-ból. Nem is egészen véletlenül...
Aki szeret
ilyesmikben szemezgetni, itt megteheti:
„Ez is művészet: hagyni mindent, ahogy van. Éspedig
annál nagyobb, minél jobban zajlik a nyilvános és magánélet tengere. Vannak
örvényei a társas létnek, viharai a szívnek: ilyenkor az okos visszahúzódik a kikötő
biztos révébe. Sokszor a gyógyszer csak súlyosbítja a betegséget, engedjünk
ilyenkor mind a természetnek, mind az erkölcsi dolgoknak szabad folyást. A
tudós orvosnak éppúgy kell értenie a rendeléshez, mint a nem rendeléshez, mert
néha inkább abban áll a művészet, hogy ne alkalmazzunk orvosságot. A tömeg
zajlásának lecsillapítására válasszuk azt a módot, hogy kezünket visszahúzva
megvárjuk, míg a tömeg magától elcsendesül. Az átmeneti visszavonulás későbbi
győzelmet jelent. Kis ok elég ahhoz, hogy a forrás megzavarodjék, és nem
beavatkozásunktól tisztul meg, hanem attól, hogy magára hagyjuk. Sok baj ellen
a legjobb orvosság, ha nem nyúlunk hozzá, akkor magától elmúlik.”
„Ismerd fel a szerencsétlen napokat. Mert vannak
ilyenek: semmi sem sikerül, s játékot változtathatsz ugyan, de szerencsét nem.
Két játszma után be kell látnod ezt, és vonulj vissza, ha úgy veszed észre,
hogy a nap nem kedvező. Az év sem mindig egyforma, nem lehet az ember minden
órában okos. A gondolkodáshoz éppúgy szerencse kell, mint egy jó levél
megírásához. Minden kiválóságnak megvan a maga időszaka: a szépség sem
tündöklik mindig. Sokszor az okosság rácáfol magára, akár hátra-, akár
előretekint. Mindennek a maga napján kell végbemennie, hogy jól végződjék.
Ahogyan némelyeknek minden rosszul, másoknak minden jól sikerül, kisebb
megerőltetéssel. Ezeket már minden készen várja: a szellem megfelelő, a
hangulat alkalmas, és a csillagok kedveznek. Az ilyen alkalmat ragadjuk meg, és
egyetlen parányát se engedjük elveszni. Azért a megfontolt ember egyetlen
balsiker miatt nem fogja a napot végleg rossznak, sem egy siker miatt jónak
nyilvánítani, hiszen amaz hangulathiány, emez szerencsés véletlen is lehet.”
„Ne áruld el gyöngédet, mert rátalálnak. Ne panaszold
el, mert a rosszindulat mindig odanyúl, ahol legjobban sajog. Akkor aztán hiába
berzenkedel, avval is csak a szórakozást fokozod. A kajánság addig szimatol,
míg leránthatja a leplet gyöngédről, és alapos tapogatózás után meg is találja,
hol a bibi. Ezer módon próbálkozik, míg csak az eleven húshoz nem ér. Az óvatos
ne mutassa ki, hogy átláttak rajta, és ne takarja ki sem személyes, sem örökölt
fogyatkozását, mert néha még a szerencsének is kedve telik benne, hogy ott
okozhat fájdalmat, ahol a legfájóbb. Ütése mindig elevenre talál, ezért ne
mutasd ki soha, mi okoz szenvedést és mi örömet. Ha eszerint jársz el, amaz
múló, emez tartós.”