Nyár, este

http://2.bp.blogspot.com

Juhász Gyula: Este az alföldön

Az alkony kéken hamvazó ködében  

Most térnek nyugovóra mind a házak,

A csöndbe bámulnak komoly fehéren

S tetőiket lehúzza az alázat.

Az ablakok kis, vaksi fénnyel égnek,  

Öreg parasztok néznek így az éjbe  

És lecsukódnak jó korán e fények  

S virraszt tovább az udvar jegenyéje.  

Mint régi csősz, dúdolgat egymagában  

S a csillagokba nyújtózik didergőn,  

Alatta boldogabb a tyúkok álma  

S ha elszundít, hát ő is egy az erdőn.  

Az országút elindul bandukolva  

Az éjszakában, tornyokat keresve,  

Fáradt utast és aranypénzt a porba  

S egyszer csak eltűnik a végtelenbe.

El nem tudom mondani, mennyire szeretem az ilyen hangulatú verseket. Ha rábukkanok egyre, elolvasom tízszer is egymásután, a szó szoros értelmében "ott" vagyok, ahol, amiről szól. Igazi kedvencem Kosztolányi "Este, este árnyak inganak" kezdetű verse - néha még magamnak el is mondogatom altatóul - olyan varázslatosnak találom, s azt kívülről tudom, hiszen régen a gyerekeknek sokszor mondtam/meséltem. Erre a versre most egész véletlenül bukkantam, de nagyon teszik - fogom én ezt még olvasgatni....