Ne tedd !

Mivel ezt senki nem mondja nekem (tekintve, hogy nem is ismeri senki sem az életemet, sem a gondolataimat) – most én mondom magamnak.

És azt tudja-e vajon mindenki, hogy milyen nehéz ezt véghezvinni ?

Próbáltad már mondani önmagadnak, hogy NE TEDD !!! – amikor látod, hogy szükség lenne rá/d….?

Nem, nem fogom itt most az egyébként is gyérülő olvasói létszámomat untatni a lelki nyavalyámmal – de NEM ELŐSZÖR jövök rá, hogy a legjobb szándékú segítség is kudarcba fúlhat a mások irigysége, gáncsoskodása, rosszakarata miatt.

És nekem már se kedvem, se erőm kiállni az arénába és mindenféle aljas bikákkal megküzdeni. Mert az én arénámban aljas bikák vannak – ellentétben a „rendes” arénával – ahol szánalomra méltó, csak felhergelt állatot gyilkol le a torreádor. Gyűlölöm…  EZT AZ EGÉSZET !!!

Sokat téve, sokat tévedsz,

keveset téve keveset tévedsz,

semmit se téve sohase tévedsz.

Hát így….

NIBIRU  gyere !