Angster re-generációk

Azzal kell kezdenem, hogy mindössze egyetlen fotót mutatok csak itt a blogban, az se saját, és nem is az előadáson készült, mert a neten, ha bárki rákeres az „Angster re-generációk” kifejezésre igen sok képet találhat.

Ezen a képen Bérczi Zsófia látható – aki ennek az egész "Angster-ügy"-nek a fő szervezője.

Múltmentő blogbarátom hosszú, részletes, sok fotós anyaga itt látható, olvasható: http://multmento.blog.hu/2017/03/08/egymas_utan_ketszer_lattam_es_megsem_bantam_meg

Itt egy másik jó sorozat látható: http://puskelzsolt.com/galeria/angster-re-generaciok-elokep-szinhaz-bethlen-teri-szinhaz  - sajnálatos módon ennek is hiánya, hogy pontosan a legfontosabb személyt, a darab, a téma „kitalálóját” az előadás rendezőjét, szervezőjét nem mutatja meg, és ha én (valószínű eléggé rendhagyó módon) nem kiabálok be előadás után, hogy „De hát hol van a Zsófi?” – akkor talán elő sem bújik…vagy ki tudja. (Mindenesetre nem szégyelltem magam, mert amikor végre felállt a színpadra, igencsak megtapsolta a közönség.)

Akit érdekelt a család története, a blogomban több helyen is olvashat róluk az "Angster" címke alatt.

Ez a színházi előadás befejező aktusa, de talán kicsit „koronája” is volt a több napos rendezvénynek. Sok minden belefért, aki tényleg kíváncsi volt, járhatott több helyszínen is, ahol Angster orgona van, hallgathatott színvonalas, érdekes, értékes előadásokat, és természetesen orgona muzsikát. Megnézhette az Angster-utód POM orgonagyárat, nagyon alapos, szakszerű, de mégis érthető idegenvezetőkkel. (Mondom többes számban, mert én mindkét bemutatón részt vettem, más más mesélővel.)

Számomra a megemlékezés sorozat záró rendezvénye a színházi előadás volt, amelyről elég nehéz írni, mert ugye, amit látni és hallani kell, arról nem sokat mond a  betű….

Bizonyára elfogult vagyok, de mint mindenkinek, vannak nekem is „kedvenceim” mesék, zenék, színdarabok  hősei között. Most se történt másképp, szinte az első perctől kezdve a szívembe zártam  (ha egyébként átvitt értelemben már rég nem tettem volna meg), azt az Angster Józsefet – akitől/ből ez az egész Angster-történelem elindult. Pompás választás volt Grégory Chevalier-re osztani ezt a szerepet, mert annyira tökéletesen tudta elénk varázsolni azt az Angster Józsefet, aki egy pici faluból indulva, bejárta a világot, hogy az szinte hihetetlen. Az a cseppnyi „idegen” kiejtés, ami az ő szövegmondását kísérte – számomra – még szerethetőbbé tette.

Mindegyik szereplő pompásan játszotta szerepét, ha kellett komolyan beszéltek, ha kellett, az egyszerű munkás-ember hangján, vagy épp egy lágy, kissé álmodozó hangú, kedves mesélő hölgy szólt hozzánk a színpadról.

Különösebben nem látom értelmét, hogy megpróbáljam a „történést” elmesélni, hiszen ez valójában egy családregény színpadra vitele és pár mondatban nehéz lenne visszaadni. Aki nem látta, sajnálhatja….

Annyit még megemlítek, hogy már a kezdet is fantasztikus volt. A Bóbita bábszínház előterébe zsúfolódott közönség arra várt, hogy beléphessen a nézőtérre, amikor megjelentek a szereplők, koccintásnyi borral a kezükben, körbejárva, üdvözölve a nézőket, pár mondattal elmesélve, mi is vár rájuk …és…és akkor egyszer csak elkezdték énekelni az Örömódát… De mindenki….mint egy betanult kórus….

Nem tudom azt a hangulatot sem leírni, sem visszaadni, egyet tudok, én álltam, mint a kuka, mert tudtam, ha most megszólalok, ha kinyitom a számat, akkor csak sírni fogok.

Sírni, az emlékezéstől, a szomorúságtól és az örömtől.

Köszönöm Angster utódok ezeket a szépséges élményeket, amit tőletek/általatok kaptam !

U.i. akit esetleg érdekelnek az „előzmények”, itt olvashatja:

http://aranyosfodorka.blogspot.hu/2017/10/angster-napok-pecsett.html

http://aranyosfodorka.blogspot.hu/2017/10/angster-reggeltol-estig-szubjektiv.html

Kép: https://hirtv.hu

(Sajnos egyetlen érthető, magyar nyelven énekelő kórust nem találtam az egész youtube-on….)