Az eső
végre bezárt a lakásba. Jó két hete szinte minden nap délelőtt és délután is el kellett mennem valahová, ezt-azt intézni,
ma végre itthon maradtam. Már jó előre kiterveltem, hogy fogyóban lévő
edénytörlő készletem felújításával, egy barátnőmnek asztalterítő beszegéssel és
egyéb kisebb, régóta halasztgatott géppel való varrással fogom a nap egy részét tölteni – és örömmel állapítottam
meg, mindent sikerült megcsinálnom, amit elterveztem.
Amiért
erről – az egyébként nyilván senkit különösebben nem érdeklő témáról írok – azt
csak azért teszem, hogy dokumentáljam: mennyire nem e világra való vagyok már.
Az
edénytörlők rég nem használt damaszt ágynemű felszabdalásából készültek, az
edényfogó kis izé egy válltömésből…
És megvarrtam
az itthoni gatyámat – ahelyett, hogy a kukába dobtam volna és vettem volna
másikat, és felvarrtam a farmerem szárát, ahelyett, hogy a cipőmmel rongyosra
tapostam volna – miképp azt sokaknál látom.
Miközben
varrtam drága öreg masinámmal, csörgött a telefon, egy régen nem jelentkezett
volt kolléganő hívott, érdeklődve, mi van velem, mert semmi híre nincs rólam.
(Nem járok nyugdíjas találkozóra – és a blogomat se olvassa sok ismerősöm.)
Megbeszéltük
a nagy semmit ami velem történik, és mondom, milyen jó, hogy hívtál, legalább
pár percig pihenek a nagy munkám közben.
Miért ? mit
csinálok ? – kérdezte. Mondom, hogy mit varrok…
Mire ő: Hát
mi a fenének csinálsz ilyesmit, a kínaiban fillérekért lehet kapni edénytörlőt
is, meg mindenfélét. Én már rég kidobáltam a damaszt ágyneműt, mert azt vasalni
kell, van nagyon jó műszálas, azt csak bedobom a mosógépbe, másnap már fel is
húzhatom….
Most mit is
mondjak erre ? - gondoltam magamban, habár valójába azért tudtam volna rendesen
visszaválaszolni neki.
Miután
letettem a telefont, azért elgondolkodtam, meglehet tényleg én vagyok a hülye,
nem evilágra való bolond vénasszony. Ilyesmiken próbálok spórolni, közben meg ….na,
mondjuk nem akarok dicsekedni, hogy mikre/kikre „szórom el a pénzem”…. Hát
nem kínai edénytörlőkre, az biztos….
Aztán
varrtam tovább…és milyen a véletlen… Az ARTE tv műsorai mentek, miközben
dolgoztam, csak hallgattam, de egyszer valamiért a képernyőre nézve, és
felfigyelve a szövegre, láttam egy
fiatal lányt, bizonyos Clarissa Acario-t, aki régi ruhákból újakat készít. Mondjuk
nem mindenben az én ízlésemnek megfelelőek ezek a ruhák, de nem is hetvenéves
öregasszonyoknak varr. Rákerestem a neten, ha véletlenül valakit még érdekelne
a téma – bár magyarul egyetlen szó sincs ilyesmiről, de angolul és franciául
olvashat róla…. Pl. itt
http://www.urbanmeisters.com/eco-fashion-w-y-l-d-e-ss17-collection-fashion-innovation-urbanism/
meg itt is:
Örültem a
véletlen egybeesésnek. Ha csak néhányan vagyunk is, akik nem dobálnak mindent a szemétbe, miután megunták,
már azzal is segítünk a Földnek.
Bár nem
tudom, ezzel meg lehet-e menteni.
Sajnos nem
hiszem…
De azért jó
volt azok közé tartozónak éreznem magam, akik törekszenek erre.
Így van! Jómazok közé tartozni,akik igyeksznek nem eldobálni mindent,hanem megjavítani,megvarrni.
VálaszTörlésVisszafogom magam,hogy a kedves ismerősödet meg ne sértsem:műanyag cucc a damaszt helyett? Leszakadhatna ettől az ég. Szörnyű.
Mennyivel más még a tapintása is.
És hidd el,hogy nem vagy egyedül. Bár ezt írod: "Amiért erről – az egyébként nyilván senkit különösebben nem érdeklő témáról írok – azt csak azért teszem, hogy dokumentáljam: mennyire nem e világra való vagyok már."-nem így van,mert hála Istennek,van sok fiatal nő,akik bizony varrnak besásárláshoz is függönyből szütyőkéket,hogy ne kelljen mindig új nylonzacskóba pakolni a zöldséget. És elfogadják a boltban.:)
Csodás az öreg géped!!!! nekem is van,nagyon szeretem őket.
És ott kukucskál a cicád hátul.:))))
TörlésVigasztalnak a szavaid, én nem nagyon ismerek olyanokat, akik a régi dolgok megőrzését, vagy újbóli használatba vételét hasznosnak tartják.
TörlésA gépem nagy kincs, el nem adnám semmi pénzért, és jó lenne tudnom, hogy ha már én nem használom, nem az ócskavas telepre kerül-e ? Tán bele kéne írnom a végrendeletembe....
Jól látod, én nem is vettem észre, hogy Berci cica egy darabkája rajt van a képen ! :-)
Peldas es dicseretes! A varras nem az en mestersegem, de szerencsere igen sokan müvelik. Meg olyan orszagokban is ahol a szükseg nem feltetelezi, sokkal inkabb a tudatossag az ujrahasznositasra. Azon közössegi oldal, ahova Te nem jarsz is televan kreativ es ujrahasznosito csoportokkal. Hogy ott mi mindent latni, mi mindent tanulok ott is...
VálaszTörlésJó lenne, ha minél több fiatal megértené, és magáévá tenné az elvet, hogy rengeteg újra-hasznosítható dolog létezik körülöttünk és minden újrahasznosítással egy pici lépést teszünk a Föld megóvásáért.
TörlésNem tudom lemerjem-e írni, de jó pár éve a turik tele voltak olyan damaszt ágyneműkkel, konyharuhákkal és abroszokkal, melyeket soha nem használtak. Én akkor bevásároltam.
VálaszTörlésAz ismerőseim szerint ostobaság volt részemről, mert a damasztot keményíteni és vasalni kell. Nos lehet, hogy kell, de én nem keményítek és nem vasalok. A gépemnek van vasaláskönnyítő programja, s amikor kiterítem, akkor szépen eligazítom. Ennyi és nem több. Égészen más egy damaszt, mint a műszálas.
Nekem is vannak szatyraim, amiket viszek magammal a vásárláshoz. A kedvenc zöldségesem simán elfogadta, hogy ezekbe szedem az árút. Sőt a magammal vitt edényeken se csodálkozik, ha ezekbe kérem a káposztát vagy a csemegeuborkát.
Egyébként olyan jó látni, hogy egyre többen tartják értékesnek a régi, sokak által kidobásra ítélt holmikat és találnak nekik új funkciókat.
Nemrégen belebotlottam egy jobb időket látott szőnyegbe, amiből a nagyon sérült részek levágása után párnahuzat lett a cicakosárba.
Az egyik ismerősöm egy kidobott ajtóból csinálta meg az új ebédlőasztalát. Szóval, csak meg kell látni, miben mi rejlik.
PZs
Símán merjed leírni,mert én a turikból szereztem be apránként az elmaradt stafirungomat.:) Szuper jó és szép textil szalvéták monogrammal, abroszok stb. Remek dolgokat lehet találni, de én már begyűjtöttem.:)
TörlésÁllítólag az Aldiban és máshol is elfogadják az átlátszó saját zacskót,amibe a zöldséget rakjuk. Nálam ez még csak terv,neki kellene állnom.
Örülök, hogy ezeket írjátok. Én az efféle spórolós dolgaimat (újrahasznosítás, több variációban) - nem nagyon szoktam reklámozni, mert valahogy azt éreztem, az ember a szegénységével ne dicsekedjen. De talán nem is jól látom, hiszen azt hiszem, ha sokkal több jövedelmem lenne, az elveim akkor sem változnának.
TörlésA damaszt ágyneműnél nincs jobb éjszakai"viselet". Én is eltávolítottam mindne műanyagot, mondjuk ruhában is nehezen viselem el, ill. igyekszem nem vásárolni. Én is bolhán is vásároltam, a fehér csipkés a "Csipkerózsika" ágyneműnk. A pöttyös, a Pöttyös Panni, ha jönnek az unokák. S ennél a varrógépnél nincs is jobb a világon. Most én is maródi voltam.
VálaszTörlésÉn megpróbáltam egyszer egy modern varrógéppel varrni - majdnem tönkretettem :-) Azóta sem jutott eszembe az "öregemet" lecserélni - érzésem szerint elérte már a 100 éves kort, így hát nagy becsben tartom.
TörlésNagyon is okosan és jól teszed, amit teszel, a volt kolléganőd meg sodródik az árral. Érdekes, hogy a begyűrűző ostobaságokat mindig nagyon hamar átveszik az emberek. A kolléganőd bizonyára nem olvasta ezt a cikket, és mit sem tud, vagy mit sem törődik a környezetszennyezéssel: http://index.hu/gazdasag/2017/08/27/divatipar_kornyezeti_hatasok_viszkoz_fast_fashion/
VálaszTörlésNekem direkt kihívás, ha valami régiből újat tudok fabrikálni. A patchworkösöket meg már nem is említem - na nem azokat, akik csak új anyagokat szabdalnak fel, hanem azokat, akik anyagokat "mentenek", turkálóból, otthonról, stb.
Van egy csomó turkálóból vett remek anyagom:ágyneműk, ezek-azok,amiknek különleges a mintájuk és jó az anyagjuk. Az első kézműves szerelem nálam a foltvarrás volt, nagyon sokáig. Most is az,de jelenleg pihen és várják az anyagok,hogy felhasználjam őket takaró varrására. Kettő már van, na,nem azok a kiállítási darabok,hanem amikkel olyan finom betakarózni. Még a gyerekeim ruháiból is teszek bele, emléknek.:)
TörlésNagyon jó és a témát illetően nagyon szomorú az ajánlott fenti index cikk, olvassátok el ! Tényleg nem tudom, mi felé megy a világ - persze nem csak a ruha-piacot értve ez alatt....
TörlésEgy damaszt asztal terítőt örököltem még 21 éve, de még a zacskóból sem volt kivéve...Anyu is tartogatta előtte... Már a hajtás is meglátszott hiába a mosás, én ennek ellenére sokáig használtam.egyszer elkezdett foltosodni/halvány lyukhoz hasonló lett rajta../ akkor levágtam, mert pont az a rész nem is hiányzott,de újabb foltok jelentek meg rajta, majd amikor hozzáértem foszlott..Sajnáltam, és barátnőm mondta miért nem vágom fel, konyha ruhának milyen jó lesz, ráadásul sok lesz belőle...Milyen jól tettem, jobban szívja a vízet mint a másik törlő ruhák...
VálaszTörlésSokáig hezitáltam, mert ép egy saját varrott kosztümöm éli már át a második? harmadik újra hasznosítást,és ép gondoltam írni is lehetne majd róla...
Mindig jó bejegyzéseid vannak...
Én is "damaszt-bolond" vagyok. PL. törölköző vonatkozásában is. Nincs az a csoda-frottír, amiért elcserélném a damaszt törölközőimet. Egyszer régebben ezt is próbáltam valakinek magyarázni - de süket fülekre találtam. Nem baj, én már csak maradok ilyen régimódi...
TörlésRuhavarrásra (átalakításra) már nem nagyon vállalkozom, holott régen varrtam ruhát is magamnak. Egyszerűen nincs hozzá türelmem. És nem is kell már. Annyi ruhám van, hogy folyamatosan inkább tovább-adok én is belőle, és tényleg csak fehérneműket vásárolok évek óta....
Szokásom mondani, ki-ki tegyen azt amit jónak gondol.
VálaszTörlésPróbálják belénk sulykolni, hogy nem nagy dolgokkal kell kezdeni pl. a "Föld megmentését" sem... lehet azt apránként,kis dolgokkal is csinálni. (lehetne) Bár mindig megkapom a magamét, amikor azt írom/mondom : szemét nincs. (hulladék van) - ha pl. az említett anyagokat pl. a szelektívbe tennék az emberek... vagy a gyűjtőkonténerekbe,- máris sok minden megoldódna. (Igaz, vannak akik nem tudják,hogy a konténerből hova kerül,- stb.) Meg az örökös duzzogás... (már aki olyan ) - adja-e a rászorulóknak vagy sem... (ebbe én inkább bele sem kezdek) Maradok is annál, amit az első mondatként írtam.
Igen, mindenki azt tesz, amit jónak gondol. Én - amit leírtam.De úgy látom, az olvasóim között vannak hozzám hasonló gondolkodásúak, és ennek örülök.
TörlésDrága Aranyosfodorka! Szívemnek kedves bejegyzés ez. Mai napig sok szép "foltnak" való darabot őrzök Tőled. Szívesen varrok a patchwork munkáimba használt ruhából, ágyneműből. Ezeknél már nem kell félnem, hogy engedik a színűket vagy összemennek és sokszor különleges mintájúak. A varrógéped pedig maga a csoda és nagy érték is, főleg, hogy működőképes! Ölellek!
VálaszTörlésÖrömmel olvastam soraidat -- nem csak a kedves szavaidért - de azért is, mert a blogodban már nagyon régóta nem jelentkeztél. A kommented viszont azt jelzi, azért nem hagytad abba teljesen a számítógépezést és gondolom a varrást sem. Ölelés neked is ♥!!
TörlésJó mondás ez a mindenki tegyen, amit jónak gondol - de azért nem árt, ha információkat ajánlunk másoknak, mert lehet, hogy sokan csak az ár alapján döntenek egy új trikó mellett, áh, alig kerül .. ennyibe. De lehet, hogy megalapozott és megbízható információ birtokában - ha tudják, hogy egy 5 éves gyerek varrta, aki a varrógép alatt alszik, és jó ég tudja, mennyi vegyszert ment a vízbe a fehérítésért, stb. - más, a környezetre sokkal kedvezőbb döntést hoznak, és nem állnak bele a fogyasztói társadalom mantrájába, hogy dobd el, fogyassz, mert akkor vagy menő.
VálaszTörlésA kérdés az, hogy ebben az eszméletlenül felgyorsult tempójú életben van-e lehetőség/igény/akarat ilyesmiken gondolkodni, és ilyen elvek szerint élni. Tartok tőle, hogy a környezetkímélő gondolkodásmód (egyelőre) még nem általános. Amúgy figyelmedbe ajánlom a következő bejegyzésemet "A jövő"-ről...
TörlésHát elég félelmetes.
legalábbis nekem....