Találtam
egy – többnyire – verses blogot, elég rendesen „beleolvastam”, sok
elgondolkodtató, az én érzéseimet is kifejező gondolat van benne. Ha szeretsz
verseket olvasni, érdemes belenézni. Itt
van közülük egy:
nem tudom
miért
nem tudom
miért beszélek kinek beszélek
miért nem
hallgatok, nem tudom
azt se hogy
ezt most miért írom le
mikor nem
is akarom
ki figyel
oda
ki figyel
ide
ki figyel
rám
miért
hiszem
hogy meg
kell
nyilatkoznom
miért nem
fogom
be végre a
szám
S hogy miért ezt választottam ? Azért, mert elkap engem is néha a kétség, hogy kell-e, érdemes-e blogot írni ? Viszont azzal is tisztában vagyok, hogy nekem maga az "írás" öröm, egyfajta "feladat-teljesítés" és ha komment érkezik egy egy szöveghez, az valamiféle jóleső "vállveregetésnek" számít. (Amire mindenkinek szüksége van/lenne.) Egy cinkos mosolynak, hogy itt vagyok, látlak, (néha) érdekel is az, amit leírsz.
Hát írom a blogomat...
Kösz
VálaszTörlésMicsoda véletlenek vannak...ez a fenti egy jó régi anyag, s te most találtál rá... Látom, te se hagytad abba...Be fogok nézni hozzád, és örülök, hogy írtál, ha csak egy szót is...
TörlésEzt meg csak most látom ;)
Törlés