"Gyakran
gondolunk arra, amitől félünk, amit nem szeretnénk, hogy megtörténjen velünk,
és sokkal ritkábban képzeljük el azt, amire vágyunk.
Tudat
alatti félelmeink irányítanak bennünket, azok a félelmek, amiket el akarunk
kerülni. Amikor lüktet bennünk egy új probléma, amikor azt éreztük, hogy
fájdalom ért, vagy megint belekerültünk egy igazságtalan helyzetbe, akkor a
berögzült gondolkodásmódunk szerint elkezdjük keresni az okokat, gyártani a
kifogásokat.
Hagyjuk
abba a keresést, a kifogások gyártását, a mások okolását és az önvádaskodást is
! Ha erre képesek vagyunk, biztos nem sodródunk bele egy véget nem érő
kutatásba és ezek a negatív és fölösleges, a lelkünket felőrlő gondolatok sem
veszik el energiáinkat.
Ezek
helyett arra fókuszáljunk, hogy mi is az, amit eredetileg szerettünk volna, ami
helyett a problémát kezdtük megélni. Ha önkéntelenül fel-fel is bukkannak a
régi gondolataink, próbáljunk meg továbbra is csak arra figyelni, amit
szeretnénk !" (Seneca)
Hej, jó öreg Seneca, de szívesen beszélgetnék Veled erről....Ha jól látom, Te nem élted meg a 73.életévedet...Hja, fiatalon még könnyű ilyeneket írogatni....(Bár nem tudom, ezeket a sorokat hány évesen írtad.) Egyébként meg nem is értem, miért nem próbáltál elbujdosni az eszement Néró elől ? Miért nem disszidáltál Írországba/vagy máshová ? Vagy akkor még nem volt divatban az őrültek elöli menekülés ?
https://hu.wikipedia.org/wiki/Lucius_Annaeus_Seneca
Ez mind szép így leírva, de miért is nem gondolunk mi a szépre és jóra és mit is szeretnénk?:-)) Majd erősen koncentrálok hátha sikerül:)
VálaszTörlésA hétköznapok szürkeségében, mint valami nyomasztó ködben "elmerülünk" - én legalábbis ezt érzem és olyan ritkán adódik egy egy alkalom, amikor a fölöttünk lévő kék égre, a napsütésre és minden egyéb, természet-adta szépségre koncentrálunk.
Törlés