Talán sokan
ismeritek ezt a verset…
Ma az
utolsó versszak miatt került ide. Legalább magamban, magamnak hadd mondjam.
Mert ő mindig
rohan, dehogy mesél…és nem kér se kávét, se kalácsot…
De hogy is
lehetne mondani egy 37 évesnek manapság ezeket a szavakat ?
Kinevetne…pedig
hát…. ezt érzem….
És dehogy
mondom, még csak nem is suttogom, csak gondolom, hogy
"Csak lassan,
Csak
lassan, okosan, Peti fiam!"
PETIKE JÁR
Két
harcsaszájú, picike jószág,
Butácska,
édes gyerektopán,
Tétova,
együgyű, - tündéri nesszel
Most tipeg
átal egy ócska szobán.
- Ébred a
szívem játékos kedve,
Elborít
hófehér virágeső. -
Amikor
látom a kacagásom
Hangosan,
édesen csapkod elő.
Sok régi
holmin, szürke íráson
Úgy fut,
iramlik száz furcsa sugár,
S én ennek
is, annak is kiáltani vágyom:
- Tip-top!
Megindult. Petike jár!
Még fogja
erősen az asztallábat,
És nyitva
az ajka és úgy kipirul!
Hős emberi
lázzal, tüzes akarással
E
rózsarügyecske megállni tanul.
Most, -
most! Elhagyja és indul előre,
Hogy
csetlik-botlik, mily tévedező!
Tip-top! S
aprózva, közbe megállva
Koppan
vitézül a törpe cipő.
Már ideér.
Most nyújtja a karját.
-
"Csak lassan, okosan, Peti fiam!"
S megered
szaporán, - elesni nem ér rá,
Előre
hajlik - s az ölembe van.
Tetszik a
játék. Kezdeti újra.
A karszék
mellé kerülök én,
Nagyhosszút
lépne, nagyhamar elérne,
S fölbillen
szegényke az elején.
Remeg a
szája, sírni szeretne,
Szétnéz:
sajnálja-é valaki?
Gondolkozik...
majd felkél szepegve,
S új erővel
fog újra neki.
Rózsaszín
ujját előre tartva,
"Tip-top"
- így indul óvatosan,
Halkan,
selypítve biztatja magát, hogy:
-
"Csak las-san! - Okos-san! - Peti fi-am!"
S elnézem
hosszan, homályos szemmel,
Borús
káprázat száll le reám.
...Tűnnek az évek... Megöregedtem...
S ím néha erős lépés zaja hallik,
Jön egy daliás, ifjú legény,
- "Te vagy? Mit adjak? Kávét-e?
Kalácsot?" -
Tip-top! Öregesen járom körül én.
S míg sok
vidám csínyjét, nagy küszködését
Sorra
beszéli, kacagva, vígan, -
Reszketve,
ijedten suttogom én el:
-
"Csak lassan,
Csak
lassan, okosan, Peti fiam!"
Nem hiszem, hogy kinevetne... Isten éltesse Őt, Veled együtt, sokáig!:)
VálaszTörlésLehet, bennem a "baj" - hogy nem merem igazán kimutatni az érzelmeimet ? De hát egy 35 évest már nem nagyon lehet "babusgatni" - sokszor még szóban sem....Vagy én látom/érzem rosszul ? Az a pár perc, amit velem töltenek, "ajándék" a rohanó életükből. Gyerekeik vannak, apjuk-anyjuk-após-anyós, ja, feleség, munka....hát csoda, hogy rám nem marad idő ?
VálaszTörlésSosem hánynám a szemükre, ide meg leírhatom nyugodtan, hisz a blogomat nem olvassák. Egy személyt kivéve, a családomból senki sem olvassa, ők "más" közösségi oldalakat preferálnak....