Szokás
szerint a húsvéti sonkaléből, ma főztem
egy fantasztikus bablevest, majd hűtőm tartalmát megkönnyítendő, sütöttem egy
isteni szilvás-lepényt.
Ez már a maradék..
|
Aztán kicsit takarítottam, olyan „éppenhogy-kicsinykét”
módon, mert az ünnep előtt elég rendesen kiglancoltam a lakást. S miközben
valami vidám zenére huzigáltam a porszívómat, hirtelen eszembe jutott a múlt – már megint. (Hovatovább annyira
öreg vagyok, hogy folyton a „múltam” jár
a fejemben…)
Arra
gondoltam, hogy ha leírom ezt a három szót: hajópadló, beeresztés, vikszelés (=értsd
viaszolás) – egy fiatal olvasónak mi juthat eszébe ?
Na és kedves, kicsit nem annyira fiatal olvasóim Nektek ? Vikszeltél padlót ?
Na és kedves, kicsit nem annyira fiatal olvasóim Nektek ? Vikszeltél padlót ?
Mert én
bizony szambáztam rajta épp eleget. Nálunk ugyanis az volt a menetrend, hogy a
sárga padlóviasszal való „beeresztést” a Nagymama csinálta, (vagy tán Anyu ?) –
aztán hajrá, lehetett a padlókefét lábadra húzva fényesíteni. Most is az
orromban van a fényező-viasznak a szaga…
Be kell
valljam, nem ahhoz a réteghez tartoztunk, akiknek padlókefélője volt az ötvenes
években – ámbár tudtam róla, hogy létezik ilyesmi. Mi azért egész jól elvoltunk
azzal az évszázados módszerrel is.
Amúgy
nálunk a Nagymamám minden nap délelőtt takarított egy kicsit, hét végén volt a
nagyobb takarítás, és húsvét, meg karácsony előtt az igazi nagy takarítás… ahogy
az elő volt írva pl. a Bánffyhunyady Hunyady Erzsébet könyvében (is).
És volt
élet és étel hűtőszekrény nélkül is, jóllehet irigykedve néztem B. Katiék
előszobájában a hatalmas Szaratovot. Máig előttem a képe… (Szegény Kati hol van
már Ő is…)
Nekünk hűtőszekrény helyett príma hideg spájzunk volt. Minden nap friss ételt ettünk, és oly ügyesen voltak kimérve az adagok, hogy nem nagyon volt maradék.
Nekünk hűtőszekrény helyett príma hideg spájzunk volt. Minden nap friss ételt ettünk, és oly ügyesen voltak kimérve az adagok, hogy nem nagyon volt maradék.
Az első
mosógép is csak valamikor a hatvanas évek elején került a házba – mégse jártunk
koszos ruhákban… A szüleim dolgoztak, viszont egy fedél alatt éltünk a
Nagymamámékkal és Ómamával (dédanyámat hívtuk mi így). Mindig volt olyan személy a házban, aki az
asszonyi teendőket az egész családra ellátta. Áldassák a nevük ezért az
önfeláldozó munkáért mindörökre…
Nálunk is hajópadló volt a szobában, de mi nem viaszoltunk. Házilag szőtt "pokróccal " volt letakarva, sehol sem látszott ki alóla. Tavasszal meszeléssel egybekötött nagytakarítás, búcsúra, karácsonyra meszelés nélkül.Nagy kamránk, és hideg pincénk volt. Szóval hasonlóképpen zajlott az élet nálunk is, csak falun, ahol a földdel, a kerttel és a házi állatokkal is kellet foglalatoskodni. Rég volt, szép, de nehéz is ... Jó visszaemlékezni.
VálaszTörlésMarika
Más világ volt... Én csak azt nem tudom, hogy a mai 30 évesek 40 év múlva szintén nosztalgiával emlegetnek-e majd minket, mostani korunkat, vagy netán haraggal, mert mit is "hagyunk rájuk?"
TörlésNéha nosztalgiázom ez után az élet után, vagy gyermekkor után?
VálaszTörlésAzt hiszem a gyerekkorunk után vágyakozunk, vagy arra gondolunk vissza úgy, hogy jó és szép volt... Pedig nem volt szinte semmink és mégis boldogok tudtunk lenni....
Törlés