2018. április 8., vasárnap

Hajdanában danában…


Szokás szerint a húsvéti sonkaléből, ma főztem egy fantasztikus bablevest, majd hűtőm tartalmát megkönnyítendő, sütöttem egy isteni szilvás-lepényt.

Ez már a maradék..

Aztán kicsit takarítottam, olyan „éppenhogy-kicsinykét” módon, mert az ünnep előtt elég rendesen kiglancoltam a lakást.  S miközben valami vidám zenére huzigáltam a porszívómat, hirtelen eszembe jutott  a múlt – már megint. (Hovatovább annyira öreg  vagyok, hogy folyton a „múltam” jár a fejemben…)
 
Arra gondoltam, hogy ha leírom ezt a három szót: hajópadló, beeresztés, vikszelés (=értsd viaszolás) – egy fiatal olvasónak mi juthat eszébe ?
Na és kedves, kicsit nem annyira fiatal olvasóim Nektek ? Vikszeltél padlót ?

Mert én bizony szambáztam rajta épp eleget. Nálunk ugyanis az volt a menetrend, hogy a sárga padlóviasszal való „beeresztést” a Nagymama csinálta, (vagy tán Anyu ?) – aztán hajrá, lehetett a padlókefét lábadra húzva fényesíteni. Most is az orromban van a fényező-viasznak a szaga…

Be kell valljam, nem ahhoz a réteghez tartoztunk, akiknek padlókefélője volt az ötvenes években – ámbár tudtam róla, hogy létezik ilyesmi. Mi azért egész jól elvoltunk azzal az évszázados módszerrel is.
Amúgy nálunk a Nagymamám minden nap délelőtt takarított egy kicsit, hét végén volt a nagyobb takarítás, és húsvét, meg karácsony előtt az igazi nagy takarítás… ahogy az elő volt írva pl. a Bánffyhunyady Hunyady Erzsébet könyvében (is).
És volt élet és étel hűtőszekrény nélkül is, jóllehet irigykedve néztem B. Katiék előszobájában a hatalmas Szaratovot. Máig előttem a képe… (Szegény Kati hol van már Ő is…)
Nekünk hűtőszekrény helyett príma hideg spájzunk volt. Minden nap friss ételt ettünk, és oly ügyesen voltak kimérve az adagok, hogy nem nagyon volt maradék.
Az első mosógép is csak valamikor a hatvanas évek elején került a házba – mégse jártunk koszos ruhákban… A szüleim dolgoztak, viszont egy fedél alatt éltünk a Nagymamámékkal és Ómamával (dédanyámat hívtuk mi így). Mindig volt olyan személy a házban, aki az asszonyi teendőket az egész családra ellátta. Áldassák a nevük ezért az önfeláldozó munkáért mindörökre…

4 megjegyzés:

  1. Nálunk is hajópadló volt a szobában, de mi nem viaszoltunk. Házilag szőtt "pokróccal " volt letakarva, sehol sem látszott ki alóla. Tavasszal meszeléssel egybekötött nagytakarítás, búcsúra, karácsonyra meszelés nélkül.Nagy kamránk, és hideg pincénk volt. Szóval hasonlóképpen zajlott az élet nálunk is, csak falun, ahol a földdel, a kerttel és a házi állatokkal is kellet foglalatoskodni. Rég volt, szép, de nehéz is ... Jó visszaemlékezni.
    Marika

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Más világ volt... Én csak azt nem tudom, hogy a mai 30 évesek 40 év múlva szintén nosztalgiával emlegetnek-e majd minket, mostani korunkat, vagy netán haraggal, mert mit is "hagyunk rájuk?"

      Törlés
  2. Néha nosztalgiázom ez után az élet után, vagy gyermekkor után?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azt hiszem a gyerekkorunk után vágyakozunk, vagy arra gondolunk vissza úgy, hogy jó és szép volt... Pedig nem volt szinte semmink és mégis boldogok tudtunk lenni....

      Törlés