A kis séta is adhat
örömöt, szép látnivalókat, és akkor is jó, ha semmi rendkívüli nem történik.
(Bár majd a legvégén....)
Egyik barátnőmmel lesétáltunk a Dömörkaputól a Tettyére. Ennek tul.képp Irma út a neve, majd később utalok rá, miért. Ennyi volt. Talán egy órát se tartott, beszélgettünk hétköznapi kis életünk semmiségeiről, én pedig közben ezt-azt lefényképeztem. Nekem öröm, amikor itthon egy egy sikerült képet találok – mert nem annyit „lövök ám” – amennyit bemutatok 😏
Egyik barátnőmmel lesétáltunk a Dömörkaputól a Tettyére. Ennek tul.képp Irma út a neve, majd később utalok rá, miért. Ennyi volt. Talán egy órát se tartott, beszélgettünk hétköznapi kis életünk semmiségeiről, én pedig közben ezt-azt lefényképeztem. Nekem öröm, amikor itthon egy egy sikerült képet találok – mert nem annyit „lövök ám” – amennyit bemutatok 😏
Na de jó
játék ez, okosabb időtöltés, mint lábat lógatva tévét nézni…
A múlt heti
séta képei:
Lefelé az Irma úton sok helyen láttunk madáretetőt |
Szomorú látvány a fenyők halála.... |
Amerikai szövőlepke hernyóinak hálója |
Orlay murok (kedvencem!) és a vérehulló fecskefű már terméstokjával |
Másik kedvencem: veresgyűrű som. (Télre bepirosodó vesszőiből készült régen a mi Mikulás-virgácsunk.) |
Idén rengeteg a bodza |
Hamedli
Gyula (1862. Arad - 1904.Pécs) fényképész.
A Mecsek
Egyesület tagja, fotósa. Vagyona nagy részét az Egyesületre hagyta. Hagyatékából
épült fel a róla elnevezett pihenő a mecseki Irma úton. Az út névadója a
felesége.
Lenkei Lajos (Pécs, 1864. nov. 14. – Pécs, 1933. dec. 29.) újságíró. 1885-től a Fünfkirchner Zeitung szerkesztője. 1893-ban megalapította a Pécsi Újságot, ezt 1894-ben beolvasztotta a Pécsi Naplóba. Ettől kezdve annak is munkatársa, majd 1896-tól, a Fünfkirchner Zeitung megszűnésétől felelős, ill. főszerkesztője. A Vidéki Hírlapírók Országos Szövetségének hosszú ideig alelnöke volt.
(Azt csak zárójelben jegyzem meg, hogy ez az út - minőségét tekintve - sokkal rosszabb állapotban van, mint pl. a Kisrétre vezető. Szerintem a montenbájkosok teszik tönkre. Bár most nem kellett félreugranunk egy elől se, de láttam régebben többször is, hogy mint a veszedelem száguldottak, hatalmasakat fékezve-farolva lefelé. Az út vége - közvetlenül a térre érés előtt - meg szinte járhatatlan. Én nem tudom, kinek a kötelessége lenne ezt karbantartani, de nem ártana, ha történne itt valami kisebb útjavítás.)
Aztán a hazafelé vezető úton ballagva is találtam még szépségeket:
Vadrózsa |
Parlagi rózsa pókkal és poszméhhel |
Pünkösdi rózsa és tollas szegfű |
Lila akác |
Mezei kakukkfű |
Nőszirom és tátika |
Fogalmam nincs, mi ez ? |
És amikor már azt hittem, semmi megörökíteni való nem kerül a szemem elé, és a fényképezőt szépen betettem a táskámba, na igen, akkor jött az, amit életem végéig sajnálni fogok, hogy nem tudtam lefényképezni. Szeretem a lábatlan gyíkokat és mérhetetlenül sajnálom őket, mert a sok tudatlan, ostoba ember kígyónak hiszi, s agyonveri, eltapossa... Nos én még ilyen gyönyörűséges bronzvörös lábatlant nem láttam - és persze, mire a gépet előhalásztam, ő már árkon-bokron túl volt. Próbáltam keresni a neten egy fotót, ami hasonlít rá - hát ezt találtam:
http://herpterkep.mme.hu/keteltu.php?lang=hu&id=42 |
Ezzel a balszerencsével együtt is nagyon kellemes kis séta volt...
Találtam
egy szép, a témához illő verset, azt is közreadom, nekem tetszett:
Várnai
Zseni: Útszéli cserje
Itt is úgy van,
mint az emberi világban!
Az egyik fa már szinte égig ér,
a másik törpe, fanyar bogyókat érlel,
s azt tartják róla, hogy
semmit sem ér.
Tűzre se jó,
mert göbecses az ága,
ő tudja jól
s szerényen meglapul
az útszélen, hol szelek vitorláznak,
de az ég napja rásüt
vigaszul.
A pillék és a méhek látogatják
mert a virága csupa, csupa
méz...
körülzsongják s egymásnak
hírül adják:
- Ez egy jó fácska,
másfelé ne nézz!
Ő meg irul-pirul nagy örömében
és kivirul,
már szebb, mint aki szép,
fanyar bogyója
sötétvörösre érik,
a darazsak is döngik jó hirét.
*
Kis törpe fácska,
te csak ragyogj a fényben,
s birkózz, mikor a jégvihar
dühöng,
mikor tölgyek és jegenyék
meghasadnak,
téged ölel és megvéd az anyaföld...
Belőle lettél,
kicsinynek születtél
szélfútta magból, mint a
végtelen
változat itt a létező világban,
mint az örök törvények szerinti
Értelem!
Nahát, micsoda szerencséd volt a lábatlan gyíkkal! Én még nem találkoztam vele, köszi a fotót!
VálaszTörlésA vers is nagyon szép. :-)
Élő lábátlannal nem sokkal találkoztam - de agyonverttel, eltaposottal viszont igen. Innen tudom, hogy az ostoba ember fél tőle - elég kicsi, könnyű, veszélytelennek tűnik rálépni, kővel agyonverni - (egy nagyobb siklótól tán jobban félnek) - szóval ez a szegény gyík, lábatlanságának áldozata.....
Törlés