 |
| Iskolánk a hatvanas években és ma |
Visszakerestem,
mert halványan emlékeztem, hogy írtam én már érettségi találkozóról…És
megtaláltam:
Olyan jól
és részletesen leírtam itt mindent, hogy nincs értelme átfogalmazni – csak valamennyit
hozzátenni érdemes és valószínű az is csak nekem érdekes.
Igen 73
évesek vagyunk és még egész szép számmal összejöttünk. Ha a számokat nézzük, elég jók az arányok: a 23
fős hajdani osztályból 13-an jöttek el, 4-en voltak - mondjuk így „igazoltan” -
távol és „csak” 6-an haltak meg.
Azt is
írtam, hogy mi évente rendszeresen találkozunk, (amit nem is érettségi
találkozónak hívunk) „csak úgy” összejövünk,
néha egyik-másik lánynál, néha egy cukiban. De: ez a rendszeresség eddig a
Franciaországban élő egyik lány hazai látogatásának volt köszönhető. Ő volt az „indok”
a találkozásra és mivel nálam lakott, én voltam mindig, aki összetrombitálta a
többit.
De az a
Franciaország nagyon messze van, ki tudja a messzire szakadt vállalkozik-e
még a hosszú útra ? És bizony felmerült bennem a kérdés, hogy ha én nem, hát akkor
ki hívta volna össze a csapatot ? Vagy olyan természetes volt, hogy én ezt
mindig – kérés nélkül – megtettem ?
Nem tudom
más – hasonló helyzetű emberek miképp vannak ezzel a kérdéssel - engem egy év alatt tán hárman hívnak fel
és olyanra se emlékszem, hogy a
találkozások után telefonált valaki, mondván: de jó, hogy – a segítségeddel –
találkoztunk ismét. Lehet, hogy ezt nem is „szokás” megtenni ? Lehet, hogy
mások, máshol ugyanígy vannak ? Nem érdeklődtem…
Sajnálom
egyébként azt is, hogy valami fura módon ért véget a találkozó. Kötelességszerűen
elmondta mindenki a „szövegét” aztán megették a vacsorát, aztán - az egyik lány
felállt, hogy neki megy a busza – mire a többi is csomagolni kezdett és rövid
idő alatt feloszlott a társaság. Nem volt/maradt idő a jelentéktelen – de szerintem
azért fontos – kis locsogásra/fecsegésre. Vajon csak nekem hiányzott ? Ezt se
tudom.
Ettől a kis
keserűségtől eltekintve azért jó volt látni, hogy még ennyien megvagyunk –
egészen tűrhető állapotban..... a korunkhoz képest…
De hogy
jövőre lesz-e kedvem összehívni a csapatot, az kétséges. Legalábbis jelenleg.
Képek:
A miénk is ilyen volt, a 46. ettünk, s elmentünk, s pár szót szóltunk magunkról. Hiányzott, hogy nem beszélhettem pár emberrel a közös iskolánkból. A közös étkezés volt a korona, s a találkozó befejezése.
VálaszTörlésÉn sajnálom, hogy így alakult és nem értem. Hát rajtam kívül senki másban nem volt (már) érdeklődés a többiekkel történt kisebb események iránt ? Azt gondoltam: Hát hová sietnek ? Ki tudja találkozunk-e még, lesz-e "legközelebb" ?
TörlésMi a 40.-től minden évben találkozunk, s azóta mindegyik 3-4 napos.A helyszín is változó, meg a programok is. Senki nem rohan, van idő a beszélgetésre. A mi létszámunk is megcsappant már, az eltávozottakra is emlékezünk. Az idén az 51. lesz majd augusztusban, a Körös-part egyik üdülőtelepén.
VálaszTörlésMarika
3-4 napos találkozó ? és mégis, azt hogy oldjátok meg ? Ez a másik véglet lenne szerintem, túl sok. Egy délután 3-tól 10-ig nekünk elég lenne - érzésem szerint. S vajon nálatok is úgy van, hogy a két találkozó közben nem nagyon keresitek egymást ? Megnyugtató lenne számomra, ha ez a "természetes".
TörlésEleinte 5 évenként találkoztunk egy -egy szombat délután. Az iskolában volt a gyülekező, beültünk a terembe, s mindenki elmondta, mi történt vele az elmúlt időszakban. Míg élt az ofőnk, addig ő "vezette", majd a távozása után megkértünk egy másik volt tanárunkat. Azután temető-járás, majd vacsora, s mindenki ment haza, vagy a szállásra. Miután a létszám fogyatkozik, úgy gondoltuk, hogy gyakrabban kéne találkozni. Az egynapos a távolabbról jövőknek fárasztóbb, így döntöttünk az ottalvósról. Választunk egy helyszínt, ami valamelyik társunk lakóhelyéhez közel van, ő ott megszervezi a szállást, és programokat ajánl. Mi pedig odautazunk. Akik közelebb lakunk egymáshoz, megszervezzük, hogy ki kivel megy kocsival, de nem gond a vonatozás sem. Most Békéscsaba mellé megyünk, de voltunk már a Mátrába, a Balatonon, az Alföld egy-két városában, és többször itt a környékünkön a Zemplénben.
VálaszTörlésMindenkinek megvan az elérhetősége, így bármikor tudunk egymással kapcsolatot létesíteni, gyakorlatilag mindig tudjuk, hogy kivel mi történik. Ja, és a találkozókra jöhetnek a férjek és feleségek is. Olyanok vagyunk, mint egy nagy család! ( Ha valaki eltávozott közülünk, attól még a párja a közösség tagja marad, s ha kedve van, ő is jön velünk.)
Marika
Minden elismerésem a tiétek... Ezt a mi csapatunkkal egész biztos nem lehetne összehozni - tanárokat soha nem hívtam (egyedül az 50.találkozón volt ott az oszti, viszont ezt az egy találkozót nem én szerveztem) - az iskolába sosem mentünk be (megint csak kivétel ez a bizonyos ötvenedik). A férjek a "buli" végén hazafuvarozzák a lányokat - nem vesznek részt a fecsegésen (jobb is) ... Szóval nagyon, nagyon más a "szokás/hagyomány" nálunk.Igaz, zömében Pécsett élünk, nem lenne értelme ide-oda utazgatni csak egy vacsora, beszélgetés kedvéért. És hogy erre pénzt áldozna valaki ??? Hát egészen biztos nem !Így hát vagy marad ez az eddig bevett változat, vagy ez se lesz (ha én nem hozom össze őket....)
TörlésSzerintem az ilyen ritka, csoda. Jó nektek.
TörlésSzép lehet ez a több napos találkozó, ha ilyen összeszokott a csapat, akkor ez sima ügy. Nekem a jövő hónapban lesz a 15 éves osztály találkozóm, de tartok egy kicsit tőle. A 10 éves érdeklődés hiányában (vagy, hogy csak senki sem fogta kellően össze a szervezést) elmaradt, az ötéves volt csak megtartva. Nem tudom mennyire lesz még közös téma, hiszen a legtöbb osztálytárssal 15 éve nem találkoztunk, nem is láttuk egymást azóta. Akikkel véletlenül összefutottam az elmúlt években, azok is rohantak, beszélgetni sem volt idő, vagy kedv. A szervezés szerintem nem a leg... Orfűn lesz csak szabadtérben (a réten?, ez sincs meg pontosan még). Mi van, ha rossz az idő, stb. Szállás is igényelhető a kempingben, de én nem kértem, és a csapatnak csak egy kisebb része, a messzebbről jövők igényelték. Lehet menni délelőtt is, vagy délután. Egy rendes meghívó sincs, csak üzengetések a faceboos csoportban. Aki délelőtt megy, az állítólag segíthet a főzésben (valami bográcsozás lesz), ha sikerül. Tudni kell, hogy a középiskolában csak fiúosztály voltunk, és hát nem hinném, hogy túl sok szakácsképességű lenne köztünk, akik műszaki suliba jártunk. A tanáraink sem jönnek el, egy kivétellel. Vagy idősek és azért, vagy egyáltalán nem is érdekli őket az egész...
VálaszTörlésKíváncsi vagyok, ebből a szervezetlenségből kijön-e valami "jó" ? Az az érzésem, hogy ha nincs egy erős akaratú, rámenős, jó szervező valaki, aki összefogja a csapatot, akkor szétszélednek, és a rossz emlék rosszabb, mintha nem is lenne emlék.
TörlésIgaz, nagyon nagy a korkülönbség köztünk, lehet, hogy a korod-béli fiatalok egészen másképp gondolkodnak - és mégiscsak össze tudtok hozni egy kellemes estét.
Így legyen !
Én a 40. osztálytalálkozón voltam, és nem tudom volt e előtte...Nagyon vártam, és készültem, ajándékokkal, sütivel..Fel voltam dobva, hisz nem találkoztam osztálytársaimmal, alig csak pár emberkével...Ha összefutottunk, örültünk egymásnak...és ennyi, utána már senki nem kereste a másikát...Az én ott létem nagyon rövidre sikerült, mert rosszul lettem, igy hamar távoztam, mindenki tudta, egy volt osztálytárs vette a fáradságot, hogy megkérdezze mi van velem.../Ha nincs a férjem, ma nem lennék itt/Nagyon rosszul esett, igy a következő találkozóra nem mentem el...
VálaszTörlésMegértelek... Bizonyára a rossz érzésed elmúlik és ha kell újra megszervezed a találkozót és örülni fogtok egymásnak...
Nálunk ép érik egy találkozó... hogy lesz e belőle valami nem tudom... a rossz érzésemet a mai napig nem igazán tudtam legyűrni...
Pár osztálytárs fent van a facén... ha rákérdezek válaszol... de senki nem keresi a másikát...Nem tudom miért...
Sokat törtem én is a fejemet, miért ilyen lazák ezek a kapcsolatok, hiszen az életünknek egy fontos szakaszában, fiatal korunkban négy évet töltöttünk együtt. Ráadásul a zöme itt maradt Pécsett. És mégse keresték egymást, míg én el nem kezdtem a találkozások szervezését. Szerintem most is az a helyzet, hogy semmi közük egymáshoz, talán ketten-hárman tartanak valami laza kapcsolatot.Lehet, hogy nekem "nagyok az igényeim" ? Barátaimnak szeretném tudni azokat, akik "csak" osztálytársak voltak ?
TörlésNa, majd jövő nyáron elmesélem, hogy alakultak az érzelmeim....
A ballagásunk 20. évfordulója óta már többször is találkoztunk. Először az iskolában osztályfőnökkel, ahogy "illik". Mert az olyan jól sikerült, mert ott tudtuk folytatni, ahol anno abbahagytuk, azóta minden évben összejövünk egy közeli borospincében. Igaz nem mindenki, csak a mag. Nagyon rendesek, mert támpont mindig az, amikor én haza tudok utazni. Remélem, hogy még sokáig ilyen jó hangulatban tudunk összejönni és nem válik protokollszerűvé, mert akkor nem látom majd értelmét.
VálaszTörlésÉs a két találkozás közben keresitek egymást ? van valamiféle kapcsolat köztetek ? Mert én épp ezt hiányolom. Összejönni mi is összejövünk, de aztán egy évig utána "csend".
TörlésPersze - írom újra - lehet, hogy ez a természetes, a szokás és csak nekem "nagyok" az igényeim.
Azóta igen, a nagy kék közösségi hálón, szinte napi/heti szinten. Tk. erre is jó az. Személyesen ugye nekem nehéz megoldani, de ők ( a mag) többen személyesen is. Mindig egy belső nagy öröm, ha találkozom velük. Annyira egyformák vagyunk, annak ellenére is, kit merre vetett a sorsa, ugyanabból a huncutságból táplálkozunk. :-)
TörlésSzerencsések vagytok. Nem igazán tudom eldönteni, mitől is lesz egy társaság barátsággá ? de valahol itt kell keresni a kulcsot.
Törlés