Ez kb. márciusban lehetett. Kivettem abból a földnek már nem is nevezhető izéből, kicsit ide-oda rakosgattam, gondoltam majd megnézem a neten, mikor, mit kell vele csinálni.
Aztán jött a "paradicsom-csőd" (írtam róla) - és üresen maradt pár nagyobb cserepem is.
Talán áprilisban (?) gondoltam, bedugom én ezt a két hagymát a földbe, s kiteszem az udvarba. Elég hosszú ideig gondolkodtak a hagymák, hogy mit is kéne csinálniuk, aztán egyszer csak mindkettő leveleket kezdett hajtani. De valami hihetetlen gyorsan, szinte szemlátomást nőttek.
És az egyiken láttam, valami bimbókezdemény is megjelent. Aztán kis idő múlva ugyanezen a tövön még egy ... Nem is akartam hinni a szememnek - pedig igaz volt.
És kérem tessék, az egyik hagyma ugyan idén nem hozott virágot, bár szépen zöldell, de a másik !!! Egyszerre két virágszárat hajtott, az egyiken kettő a másikon négy (!) csodás liliomot nyitott nekem.
Hát íme, a növények is meghálálják, ha törődik velük valaki.
(Vagy az "is" nem is kellene a mondatba ?)
A felső szirmok csücske nem hiányzik, csak visszahajlik.... |
Az első kettő.. |
Majd jöttek a testvéreik.... |
Itt az elsők már hervadóban.... |
Nagyon szép! Mikor megláttam és olvastam a történetedet éppen azt akartam írni hogy meghálálta a virág hogy megmentetted:)
VálaszTörlésŐszintén meglepődtem és örültem - erre ugyanis nem számítottam.
TörlésMicsoda öröm! Ráadásul szép is. Biztos, hogy ők is éreznek.
VálaszTörlésHogy a virágok érzik a velük való törődést, a feléjük irányuló szeretetet, az 100000%-ig biztos. Ismerek valakit - akinek minden szobanövénye valahogy előbb-utóbb "tönkremegy"...Aztán vesz újat és az is. Nem merem megmondani neki, hogy ne erőlködjön. Ha nem szereti (őszintén, szívből) a virágait, mindig is el fognak pusztulni.
TörlésA virágod nem más, mint amarillisz :) nagyon-nagyon szép, egy időben rengeteg ilyen hagymám volt, de szép lassan kikoptam belőlük :(
VálaszTörlésNekem még sosem volt ilyenem, és tényleg örültem, hogy ilyen hálás lett azért, mert nem dobtam a kukába...
TörlésPár éve vettem egy amarillisz hagymát, ami már az üzletben hajtani kezdett. A zacskóban, a szűk helyen a szára és a hatalmas bimbó nagyon kínlódott. Nem volt szívem ott hagyni.
VálaszTörlésHajtató üvegbe tettem és hamarosan kiegyenesedett. 1 száron 4 hatalmas, mélybordó virág volt. Később kivittem anyuhoz. Ő kitette a kertbe, majd amikor a virágok beköltöztek ősszel, az amarilliszt bevitte a konyhába és az egyik sarokszekrényre letette, valószínűleg elfelejtkezett róla. Senki se bántotta, akinek útjában volt, az félre és hátra tolta.
Anyu születésnapja januárban van. Családi ebéd, torta, ami ilyenkor szokás. Amikor megérkeztünk, anyu karon fogott és kivitt a konyhába. A szekrényen, a sarokban, ott pompázott az amarillisz, 4 csodás virágával.
PZs
Elolvastam, amit tudni lehet/kell róla - nagyon remélem, hogy ez a két hagyma (vagy esetleg még majdani gyerekeik is) megmaradnak nekem. Nem olyan komplokált a tartása, szerintem a sok egyéb virágom között jól fogják érezni magukat. Egyébként meg, amikor nem számít az ember valami szépre és az mégis megtörténik, az az igazi meglepetés....
TörlésAmarillisz-ajándék, mert megmentetted. Igen, a hála jele. ❤️
VálaszTörlésÉn is valahogy így érzem....
TörlésDe szép lett! Apu is tartott több hagymát régen, én tőle ismerem, hogyan kell kezelni. A kis fiók hagymák- ha lesznek-,csak sokára hoznak virágot, de azért ültetgesd el őket újra meg újra kitartóan. Nyárra érdemes kirakni a kertbe szabadföldbe, ha van rá mód. Egy régi kolléganőm még azzal is próbálkozott, hogy beporozta, aztán a magokat ültette el. Lett sok-sok pici amarillisze.:-)
VálaszTörlésMindenképp megpróbálom megtartani, elolvastam róla a tudni- és tennivalókat, annyira nem nehéz az igényeit teljesíteni.És olyan gyönyörű volt a virága !
Törlés