Popper Péter:
Tanácsok az év 365 napjára c. könyvéből egy:
"Három
fegyverünk van a szorongások ellen:
- a
kapcsolatok teremtése,
- a
szembenállás és
- a vállalt
magány.
Szorongásaink,
lelki bajaink jó része abból származik, hogy meglazult betagozódásunk a világ
egészébe, hiányosak kozmikus kapcsolataink az emberekkel, állatokkal,
növényekkel, ásványokkal és az emberi kultúra által létrehozott alkotásokkal.
Lelki
egyensúlyunk helyreáll, ha legalább három képességet kifejlesztünk magunkban:
1. Tudunk
jóban lenni a világgal – ez a kapcsolatteremtés képessége,
2. Tudunk
nemet mondani arra, ami ellen erkölcsi érzésünk tiltakozik – ez a szembenállás
képessége,
3. Tudunk
egyedül maradni, ha éppen arra van szükség – ez vállalt magány.
Ha csak az
egyikre, vagy másikra vagyunk képesek, megbillen egyensúlyunk, egyoldalúvá
torzul életünk. A teljes ember tud örülni és együtt lenni, tud haragudni és
javítani, tud szemközt maradni önmagával."
O.K. De ha mindháromra
képes valaki és valahogy mégse érzi „boldognak” magát ? Akkor mit tegyen ?
 |
| (A képet egy diasorból másoltam, eredeti helyét nem tudom.) |
Elgondolkoztató téma a kép nagyon ideillik tetszik!
VálaszTörlésIgen én is elgondolkodom ezen - csak választ nem találok.
TörlésSzerintem nem lehet, hogy mindháromra maradéktalanul képesek vagyunk és mégsem vagyunk boldogok. Valamelyik a 3 közül nem teljes, így nem lehet a boldogság sem teljes. Én így értelmezem P.P. szavait. Ez kicsit nekem úgy hangzik "boldogok a szegények..."
VálaszTörlésArról nem beszélve, hogy nem lehet állandó boldogságban élni. Boldog pillanatok (sokasága) igen. Hullámvölgyekben élünk és szeintem az egyensúly megtartására törekvés a boldogság közelsége. Mindig mindenben az egyensúly - ami a legnehezebb.
Lehet, hogy igazságod van. Csak nem tudok rájönni, hogy pl. nálam mi nem "teljes"....
TörlésBár ha erőseb gondolkodom, talán mégiscsak megtalálom a hiányzó láncszemet, még ha magam számára kissé hihetetlennek tűnik is.
Bár javítani (már) nem nagyon tudok rajta...